Több ismerőstől hallottam, és én is úgy gondoltam, hogy ezért a különlegesebb fajta tanfolyamért szívesen kiadok valamivel többet (kábé 50 ezer forint külön költsége volt, az utazást pedig megoldottuk többen együtt), és ráadásul még nyaralok is. És tényleg nagyon jó volt!
Az első nap egy hűvös apartmanszobában, kellemes környezetben, Powerpoint vetítéssel átvettük a teljes elméletet, ami jól érthető volt, nem volt probléma, hogyha sokat kérdeztünk vissza, mert mindannyian tudni szerettük volna az alapokat, biztos tudásként. A szünetekkel tarkított nap nem volt megerőltető, szerintem célszerűbb is volt minden így, egy nap alatt átvenni, és a végén, még a friss tudással a fejünkben, írtuk meg a vizsgát. Persze mindenkinek sikerült, nem olyan vészes, ha egyszer megértetted - nem pedig könyvből bebifláztad - a lényeget! Másnap kezdődött az izgalmasabb része, a vízi képzés. Már eleve külön élmény volt a csendes horvátországi parton ébredni, tengerparton reggelizni, frissen, izgalommal tele várakozni a tanárra - hát ezt össze sem lehet hasonlítani a reggeli buszozással és az uszodai klórszaggal! Innen visszanézve, aranyos lehetett, ahogy csak pislogtunk, mi a szöszt művelnek azzal a rengeteg felszereléssel, tömlővel, kütyüvel a már végzett búvárok beöltözéskor, amígnem aztán ránk is került a sor. Elsőként csak maszkkal és légzőcsővel gyakoroltunk egy kicsit, hogy mindenkinek egyértelmű legyen ezeknek a használata, és hogy nem kell félni a sós víztől. Az egész kis csoportnak jól ment, úgyhogy három óra után már megismerkedtünk a komoly felszereléssel, fel is málháztuk magunkat, és nekiláttunk a víz felszínén elérni a bójáig - először persze valamennyien majd megszakadtunk a málha alatt, de a harmadik nap végére szinte már hozzánk nőtt. A bójánál aztán életünkben először ismerkedtünk meg a légzőkészülék csutora-részével, és gyorsan hozzászoktunk, hogy ezentúl ezt tiszteljük úgy, mint az édes levegőt! Az első tíz másodperces próbálkozás után mindannyian probléma nélkül merültünk le három méter mélyre, és töltöttünk ott egy egész órát, vízalatti gyakorlatokkal.
Nem mondom, hogy nem volt furcsa elsőre ez a "csövön lélegzés", de szinte azonnal elfelejtettük, amint megláttuk a víz alatti világot. Mindenfelé tengeri uborkák bólogattak, térdünkkel kicsit odább is kellett őket toszogálni néha, hogy elférjünk : ) Miközben
vártuk, hogy mind a négy tanuló lemerüljön mellénk, a kis halak máris jöttek megnézni minket, "vendégeket", és szó szerint benéztek a maszkunk ablakán! Néha még a gyakorló platform alá is belestünk, és alig hittem el, hogy a legalapvetőbb rutinfeladatok gyakorlása közben nem világoskék csempék, hanem valódi csikóhalak néznek rám vissza! Minden merülés után leültünk egy negyed órát a félárnyékos terasz hűvösében, és megbeszéltük a tapasztaltakat és azt is, mit és miként fogunk legközelebb gyakorolni. Nem mondom, hogy a megbeszélés fele nem az élmények felsorolásával telt : ) Mindenkinek újdonság volt, hogy azonnal az első merülésen ilyen közelről lehettünk tanúi a víz alatti állatvilágnak!
vártuk, hogy mind a négy tanuló lemerüljön mellénk, a kis halak máris jöttek megnézni minket, "vendégeket", és szó szerint benéztek a maszkunk ablakán! Néha még a gyakorló platform alá is belestünk, és alig hittem el, hogy a legalapvetőbb rutinfeladatok gyakorlása közben nem világoskék csempék, hanem valódi csikóhalak néznek rám vissza! Minden merülés után leültünk egy negyed órát a félárnyékos terasz hűvösében, és megbeszéltük a tapasztaltakat és azt is, mit és miként fogunk legközelebb gyakorolni. Nem mondom, hogy a megbeszélés fele nem az élmények felsorolásával telt : ) Mindenkinek újdonság volt, hogy azonnal az első merülésen ilyen közelről lehettünk tanúi a víz alatti állatvilágnak!
A gyakorlati oktatás ugyancsak nagyon könnyen ment, mindenkin látszott, hogy örülnek, hogy nem kell egy kishelyen kucorogniuk, hanem egy óriási darab tengerfenék szolgál gyakorlóterepül. Ilyen körülmények között tanultunk meg mindent arról, hogyan lehet 100%-osan biztonságosan merülni, és minden lehetséges problémás esetet sokszor elgyakoroltunk. Ezt a részt egyébként nagyon hasznosnak éreztem, mert hiába a drága felszerelés, a profi merülés, ha valami olyan apróság zavarja meg a merülést, ami ellen nem tudsz tenni!
Miután mindennel tisztába kerültünk, végre elkezdődött az egyik legjobb (és legfontosabb) gyakorlat, a lebegés gyakorlása. Ez az elején elég nehezen ment - mint amikor az óvodás először próbál zsírkrétával valami felismerhetőt alkotni - de aztán néhány merülés után már egészen belejöttünk. Örömmel keringtünk a platform körül, jacket-jeinket használva az egyensúly megtartásához, teljesen súlytalanul, mint a halak!
Miután a harmadik nap végére ezt a készséget is sikerült simán elsajátítanunk, az árnyékos fákkal övezett teraszon vehettük át az okleveleinket és a fényképes igazolványunkat, amellyel aztán valóban az egész világon elismerik a tudásunkat. Miután részletesen kibeszéltük a tanfolyam élményeit - és persze azt is, hogy mit tanultunk ezek által - még nekünk szögeztek egy újabb különleges lehetőséget. Ha van kedvünk, másnap, az indulás előtt még kimehetünk egyszer mi is a motorcsónakkal, és a már végzett búvárokkal merülhetünk; "élesben" is kipróbálhatjuk, amit tanultunk. Egy kivétellel mindannyian be is fizettünk erre az egy hajós merülésre, és nem csalódtunk. Fantasztikus látvány volt az érintetlen tengeri "természet", nem véletlen, hogy a búvárkodás nem a rohanásról szól: annyi látnivaló volt minden négyzetcentiméteren, hogy csak lépésben volt érdemes haladni. Közben persze ezerrel koncentráltam a megfelelő légzésre, nehogy egy nagyobb légbuborék kiadása után felszerelésestül ráhasaljak valamire. Egy idő után már szinte magától ment a lebegés, amit igazán mindannyian élveztünk, és már tényleg csak nagyon ritkán bénáztunk.
Trenner Mária