Nyomtatás

2008. június 25., szerda, 14:13

Éjjel egy óra negyvenkor szállunk fel és a szokásos alig több, mint háromórás repülés után érkezünk reggel hajnalban. A leszállás közben, a sivatag felett nézhetjük végég az egyiptomi napfelkeltét. Még ilyen fáradtan, álmosan is gyönyörű élmény. Ez máris megalapozza a pozitív hangulatunkat. Csomagjainkat magunk után vonszolva már el is helyezkedünk a légkondicionált buszunkba, mely Egyiptom egyik legdélibb és legszerényebb kikötőjébe szállít bennünket, Hamatába.

Egy rövid megállót iktatunk csak be félúton, valahol Al Quesirben, ahol kávéval, üdítővel próbálunk magunkba életet lehelni az ülve alvásos utazás közben. Öt és fél óra múlva, terv szerint érkezünk Hamatába és a néhány horgonyzó hajó között megpillantjuk a mi szafari hajónkat, a Cassiopeiát. A hajónk a Vörös Tengeren üzemelő összes szafari hajó közül is az egyik legnagyobb és legszebb, öt csillagos kategóriájú. Épp csak néhány éve épült és minden extrát, amit egy ilyen hajónál el lehet képzelni, beleépítettek. Összesen négy szinten tizenhárom klimatizált kabin várja a búvárokat. Külön étterem, nappali és TV szoba, shisha bár és óriási napozó fedélzet biztosítja a szórakozásunkat. Természetesen a búvár platform mérete is huszonhat búvárra van méretezve. Nem véletlen, hogy ezt a hajót béreltük ki, a népszerű úti célunk indokolta ezt, hiszen várható volt a nagy érdeklődés a búvárok részéről.


Az első merülőhely neve Sha’ab Claudia. Egy nem túl nagyméretű főzátony, melynek a déli oldalán számos korall torony található. A tornyok mindegyike a nagyjából húsz méteres mélységnél kezdődik és szinte a felszínig felér. Az alsó részeket számos fajta keménykorall és nagy legyező korallok, míg a magasabban lévő, jobban megvilágított részeket színpompás lágykorallok borítják, melyek körül folyamatosan nyüzsög az úszó élővilág. A merülést szép komótosan kezdjük, időt hagyva mindenkinek a kisúlyozásra alapos ellenőrzésére. A déli oldalon, közvetlenül a hajóról kezdjük a merülést és szinte azonnal közel úszunk a főzátonyhoz a gyenge áramlás miatt.

Az első tornyot körbekerüljük, és közben megszemlélünk egy pettyes ráját a homokban. A következő részen, nyugat felé haladva, hatalmas agykorallok láthatók mindenütt, teraszosan elhelyezkedve egymás felett. Sárga színű ajakos halakból több kisebb halraj várakozik a korallblokkok között. Kicsit feljebb emelkedve megpillantunk egy sziklahalat az egyik kinyúló sziklapárkányon. Egy kisebb puffer hal menekül riadtan előlünk, pedig szívesen megnéztük volna alaposabban. Visszafelé haladva egy magasabb szinten, folyamatosan ezernyi, színes halacska között úszunk. Itt már kisebb az átmérője a tornyoknak, így többet is meg tudunk kerülni. Visszaérkezve négy, megtermett denevérhal rója a köröket a hajó alatt, miközben a biztonsági megállót tartjuk. Első merülésnek ez igazán nagyszerű volt.

Egy kiadós ebéd elfogyasztása és egy kis szieszta után ismét briefing következik. Maradunk a Sha’ab Claudia zátonynál, de most belülről is megismerkedünk vele. A dél-nyugati oldalon kilenc méter mélységben van egy barlang, melyen beúszunk. Éppen elfér egy-egy merülőpár egymás mellett. Lámpa nélkül is jól lehet látni a fentről, a réseken beszűrődő fény miatt. A sötétebb részekből nézve a különböző szögben beeső fénycsóvákat, nagyon szép a látvány. Kisebb halrajok úsznak el mellettünk több alkalommal is, ahogy haladunk előre és kanyarodunk többször is. A falakon sárga és narancsszínű szivacsok lógnak a legtöbb helyen, ezt csak néhány vörös színű, számomra ismeretlen képződmény szakítja meg. A két kijárat közül az alsón érkezünk ki és miután bevárjuk a többieket, ami eltart legalább tíz percet is a fotósok miatt, beúszunk a felette lévő kijáraton és teszünk még egy kört a barlangban. Mindenkinek nagyon tetszik ez a bujkálás, ami a merülés kétharmadát teszi ki végül. Fordulunk vissza dél-keleti irányba a hajó felé és az útközben található koralltornyokat mind körbejárjuk. Két alkalommal is látunk kék pettyes ráját a homokban és az egyik torony tövében egy megtermett, valamilyenfajta rákot. Inkább tengeri pók kinézete van, de a hozzáértők szerint ez rák és nem pók. Lassan emelkedünk öt méterre és néhány perc után befejezzük a merülést. Tovább hajózunk déli irányba az újabb merülőhelyhez, melynek neve El Malahy. A merülést már jócskán a délután vége felé kezdjük, de ezt egyáltalán nem sajnáljuk. A "Sunset dive", vagyis a naplementés merülés szinte mindig tartogat érdekességeket a búvárok számára. A főzátony olyan, mintha ezer, hatalmas fúróval szitává fúrták volna, és ezt körbevették korallból készült bástyákkal. A főzátonyt jobbról megkerülve kezdjük a merülést. Néhány nagyobb tonhal úszik el mellettünk, miközben a nem túl erős szembe áramlással küzdünk. Szerencsére nem sokáig, mert máris befordulunk egy hasadéknál és megkezdjük utunkat a fő zátony belsejében. Hol párban, hol egymást követve haladunk, egyszer jobbra, máskor balra kanyarodva a korallok útvesztőjében. Legtöbbször nyitott a fejünk felett a zátony, de sok esetben szinte barlangszerűen összeszűkül a járat. Egyik-másik bujkálás után kisebb homokos medencéket találunk, melyekben valamilyen fajta, színes halraj tesz lassú köröket. Néhány pillangó- és vitorláshal mindig keveredik közéjük, hogy színesítse az egyhangúságukat. A zátony nyugati oldalán érkezünk ki a katakombákból és itt is a felszínig érő korall tornyok helyezkednek el, de már távolabb egymástól. A halak mérete is mintha nagyobb lenne, félméteres papagájhalak harapdálják a korallfalat, hasonlóan nagy méretű bőröndhalakra is ráakadunk szinte pár méterenként. Az egyik korallhoz közelebb úszva, megpillantok egy narancs és fehér csíkos csigát. Könnyű lefényképezni, mert lassan mozog. Alig haladunk tovább, egy megtermett napóleon hal úszik el mellettünk tisztes távolságot tartva. Még egy perc sem telik el, megérkezik a nagypapája, már úgy értem, hogy korban és méretben látványosan nagyobb, legalább másfél méter. Nem zavarja annyira a jelenlétünk, mint az unokáját. Valamiért megtetszik neki a vaku sárga színű burkolata és emiatt határozottan felém veszi az irányt, majd karnyújtásnyi távolságra, komótosan elfordul és tesz egy újabb kört. Láthatóan jól érzi magát velünk, mert nem igyekszik továbbállni, csak teszi az újabb köröket a csoport körül, még mikor a biztonsági megállót tartjuk, akkor is alattunk látjuk.

Szinte egész éjszaka megy a hajó tovább déli irányba és nagyjából reggel hat óra körül érkezünk meg Rocky szigethez. Szinte azonnal briefing következik és már repít is minket a két zodiak a sziklás mini sziget keleti oldalához, mely a reggeli órákban, a felkelő nap fényében gyönyörűen megvilágított. A sziget szinte minden oldala majdnem függőleges, csak néhány helyen szakítják meg kisebb teraszok. A legjellemzőbbek a sokszínű lágykorallok és az apróbb halrajok, melyek a korallok között keringenek. Leereszkedünk harmincra és ott kezdjük a merülést. Rendszeresen ki-kitekintgetünk a kékbe, hátha megpillantunk valami nagyobb élőlényt. Az egyik repedésből egy közepes muréna lóg ki félig, folyamatosan tátog, ahogy a vizet beszívja és kipréseli a kopoltyúi között. Gyakran fél méternél is nagyobb halak úsznak el mellettünk a kékben, de amire várunk, az csak a merülés második felében és érdekes módon már a sekélyebb mélységben következik be. Pörölycápa érkezik szemben velünk és kecsesen úszva halad el mellettünk. Ahányszor csak látom a természetnek ezt a különös teremtményét, mindig elcsodálkozom rajta, de nagyszerű velük találkozni. Ez a példány egyedül érkezik és nagyjából három méter hosszú. A merülés végén, miközben öt méteren lebegünk, kicsit közelebb sodródva a korallokhoz, megpillantok két rendkívül furcsa formájú csigát, melyek kis gyűrűs féregre hasonlítanak inkább, de közelről egyértelműen házatlan csigák.

Másfél óra felszíni időt tartunk, majd az újabb eligazítás után most a Rocky sziget nyugati sarkánál kezdünk és a déli, már napos oldalt nézzük meg. Beugrás után szembesülünk a ténnyel, hogy az áramlás túl erős és ráadásul ellenkező irányú. Így nem tehetünk mást, mint hogy a nyugati oldalt merüljük. Itt is ugyanolyan szépek a korallok, csak a fény hiánya miatt kicsit kevésbé látszanak színesnek. Most is gyakran a kékbe tekintgetünk és nem is hiába. Barrakuda raj úszik felénk és halad el mellettünk. Alig néhány perc múlva egy nagy létszámú és nagyméretű tonhal raj érkezik, majd irányt váltva tovább haladnak. Szerencsére a nap őket jól megvilágítja és sok ezüstösen csillogó, félméteres hal látvány lenyűgöz bennünket. Már a merülés felénél járunk, mikor egymáshoz egészen közel, két kisebb muréna kandikál ki a rejtekéből. Egyre sekélyebbre emelkedünk, és milyen jól tesszük ezt, közepes méretű teknős halad szemben velünk, közel a falhoz. Észrevesz bennünket, elbizonytalanodik, lelassít, majd nagy ívben kikerülve az ijesztő búvárokat, folytatja útját. Úgy tűnik, őt nem zavarja a szembe áramlás. Végül is nem lehetünk elégedetlenek a kényszerű irányváltoztatás miatt, sok szép dolgot láttunk a merülés során.

Az ebédidő után szinte azonnal indulunk tovább a közelben található Zabargad szigethez. A felszínen is nagyon impozáns sziget lényegesen nagyobb, mint a Rocky. A déli oldalon nagyon hosszan egy sekély lagúna húzódik, mely kívülről védve van egy korallfallal. A nyári időszakban ez a lagúna, illetve a homokos partszakasz a tojáslerakó költőhelye több különböző fajta teknősnek. A kikelés után innen indulnak szinte azonnal útjukra a nyílt víz felé, majd aki túlélte a következő éveket, szintén ide tér vissza tojásokat lerakni. A merülést nem a lagúnában követjük el, hanem a külső falon. A hajóról tudunk indulni, két csoport keleti, a másik két csoport nyugati irányba fog haladni. A fal, melyen merülünk, többnyire mindkét irányba egyforma látványt nyújt.



Hosszú hajózás következik a St John’s szigetek felé, illetve a következő merülés helyszínére, a Big Gotta nevű helyre. A nap már eléggé mélyen van, mikor megkezdjük a merülést, ismét a hajóról, zodiak nélkül. Ez a zátony szinte csak fallal rendelkezik és szerencsére a lemenő nap fénye azt az oldalt világítja, ahol merülünk. Most többen is a hajón maradtak pihenni, a korán kelést nem mindenki bírta jól. Nagyjából húsz méteren kezdünk és egy ezüstös színű, tenyérnyi méretű halrajba úszunk máris bele. Zömében lágykorallok borítják a falat, mely többnyire lankás, de szakaszosan függőlegesre vált. Barna színű, ágas-bogas korallfajta áll kifelé a falból több helyen is. Mindegyikben egy pirosas színű, keszegre hasonlító hal bújik meg, jól tűri a fotózást is. Sokáig semmi

rendkívüli nem történik, nézzük a falat és gyönyörködünk a gazdag korall- és halállományban. Egyszer csak intenzív mozgásra figyelünk fel, az egyik társunk eliramodik a faltól kifelé és mutogat nagyon. Nézzük, de egy ideig nem látjuk, hogy mit mutogat, azért persze mi is kijjebb úszunk, nehogy valamiről lemaradjunk. Nagy kár lett volna, mert ilyet csak nagyon ritkán láthatunk a Vörös Tengerben. Két, hatalmas méretű marlin úszik lassan el előttünk. Az orruk legalább egy méter hosszú, talán három méteresek is lehetnek összesen. Voltak a csoportunkban olyanok többen is, akik most láttak először élőben marlint. Feldobott hangulatban haladunk tovább és most már inkább kifelé nézegetünk sűrűbben, érthető okokból, de nem látjuk őket többször. A falon lassan feljebb emelkedünk a merülés végéhez közeledve, és a szerencse ismét ránk mosolyog egy megtermett teknős személyében. Lassan mászik a falon a lágykorallok között, míg észre nem vesz bennünket. Ekkor tíz méterrel arrébb úszik és vélhetően megint táplálkozik. Ismét beérjük, és jobban szemügyre vesszük, majd megelégeli ezt és egy fordulóval visszafelé úszik, míg el nem tűnik lassan a szemünk elől. Nagyon elégedetten mászunk ki a hajóra és meséljük élményeinket a másik három csoportnak.



Két és fél óra felszíni idő után a második merülést ugyanitt követjük el a mi kérésünkre. Ne változtassunk semmin, és talán így megint láthatunk cápákat. Ez volt mindenki óhaja. A zodiak most is egy hasonló ponton dob ki bennünket. Ereszkedünk ismét harminc méter közelébe. A falon elképesztően nagyméretű, barnás, rózsaszínű gorgóniák láthatók szinte mindenütt. Először ez köti le az érdeklődésünket érthető módon. Épp csak rendezzük a szintünket, máris mutogat a vezető, alattunk talán tíz méterre egy fehér úszójú megint. Ez is kb. két és fél méter hosszú és szerencsére megfordul, majd elindul visszafelé, így alaposabban meg tudjuk nézni. Pár percig semmi különös nem történik, majd megint a vezetőnk mutogat, most felfelé. Számos példányból álló barrakuda raj van a fejünk felett jóval sekélyebben. Egy kicsit kijjebb húzódunk a zátonytól a kékbe és ott haladunk egy darabig. Nem kell sokáig várni és megint látunk valamit, de csak lassan tudjuk kivenni, ahogy közeledik. Pöröly cápa, és nem

egy, hanem kettő megint, bár lehet, hogy ezek ugyanazok, mint amit az előző merülésen láttunk, de ez kit érdekel, az a lényeg, hogy itt úsznak el mellettünk. Ismét le vagyunk nyűgözve. Lassan emelkedünk és visszaúszunk a falhoz. Továbbra is számos gorgóniát láthatunk szinte egymásba nőve, némelyikek között megtermett üveghalak mozognak, egyikből ki, másikba be. Még néhány nagyobb tonhalat is látunk a maradék részben és már majdnem a vége felé járunk a merülésnek, mikor alattunk legalább tíz méterrel egy méteres barrakudát veszünk észre. A száját sokáig kitátja és lassan, nagyobb köröket tesz a fal mellett, mint egy bordázott ezüst torpedó. Ebéd utáni pihenőnket egy film megnézésével színesítettük, miközben a hajónk átállt a következő helyre, mely neve Small Gotta. Ez is egy olyan zátony, amelynek szinte csak függőleges oldalai vannak, de szeretjük az ilyet, mert reménykedünk ismét a nagyhalakban. A hajóról ugrunk a vízbe, és a felszínen úszunk a zátony széléig, majd lemerülünk húsz méterre. Először nem tapasztalunk áramlást és a fal is nagyon szép. Feltűnően sok a lágykorall, melyből szinte mindenféle színűt láthatunk. Az apróbb halakból millió szám láthatunk a korallok között. A fejünk felett kisebb méretű barrakudákból álló raj kering megint. A falat vizsgálgatva fénykép téma után, hamarosan találunk egy csupasz sziklát, melyen összesen öt azonos fajta csiga mászik. Ennyit egyszerre egy helyen még nem láttunk. Figyelmünket a shaker hangja tereli el, és azonnal forgunk, keressük a látnivalót. Megint egy fehér úszójú cápa úszik el alattunk talán tíz méterrel lejjebb. Alig, hogy feldolgozzuk a látnivalót, egy hatalmas napóleon hal úszik a kékből felénk. Egészen a falig jön, majd elfordul, lehetővé téve, hogy lefényképezzük. Megint valami nagyobb testű élőlény közeledik, feszülten figyelünk, hogy mi lehet, de nem cápa, hanem egy közel két méteres tonhal, illetve azonnal még egy utána. Legalább olyan látványos, mint a cápa. Egy kiszögelléshez érünk és a vezetőnk megint mutogatja a cápa jelet, de nem látjuk, hol van. Mivel a fal fordul, a cápa eddig takarásban volt, de most előtűnik és alattunk úszik el megszokott tempójával. Fekete színű halakból hatalmas méretű rajt érünk el, de csak egy nagyobb területen mozognak körbe, nem úsznak el. Közben az áramlás jelentősen felerősödik, küzdenünk kell, hogy legyőzzük, emiatt egészen közel

haladunk a falhoz, illetve próbálunk haladni. Szerencsére csak talán húsz métert kell így megtenni, már mindannyian eléggé kifulladtunk. Most megint áramlás-mentesen haladunk, már egészen sekély mélységben. Lassan körbeérünk a nem túl nagy zátony körül. Már éppen a kikötő kötelet kezdem a szememmel keresni, mikor megint rázza a vezetőnk a shakert és azonnal elindul kifelé. Először nem látjuk, mert nem eléggé a felszín felé nézünk, de aztán a mozgás miatt észrevesszük a tőlünk talán harminc méterre úszó delfin rajt. Talán nyolcan, tízen lehetnek, és folyamatosan ugrálnak ki a vízből. Sajnos nem felénk jönnek, ezért egy perc múlva már kiesik a látómezőnkből. Ez meglehetősen eseménydús merülés volt.

A hajó hajnalban ismét elindul észak felé és hat óra körül érjük el a következő merülőhelyet, melynek neve Paradise. Egy nem túl nagy zátony, melynek déli oldalán, elszórtan számos tornyocska található. A koralltornyok a keleti és nyugati sarkokon csoportokat alkotnak, mint amikor egy erdő, már nem élő, megkövesedett vastag fái között haladnánk. A zátony körben egy plató veszi körül, melynek a széle többnyire huszonöt méteres mélységnél függőleges falban folytatódik. Itt kezdjük a merülést a déli oldalon, a leszakadás szélén. Enyhe áramlással szemben haladunk, kisebb-nagyobb halrajokat látunk élére állva, az áramlással szemben várakoznak a hatalmas agykorallok között. Húsz méter megtétele után egy nyolcvan centis napóleonhal jön velünk szemben. Nem törődik velünk, lassan elhalad mellettünk. Számos papagájhal cikázik a koralltornyok között, a vitorláshalakból álló raj ezzel ellentétben lassan mozogva tér ki előlünk. Emelkedik az oldal és elérkezünk egy kisebb barlang bejáratához. A mennyezet itt is szakaszosan nyitott, bár kiúszni nem lehetne a tenyérnyi réseken, viszont a beszűrődő fény játéka érdekes látványt nyújt. Apróbb, rozsdaszínű gorgóniák borítják helyenként a falakat, és számos, különböző hallal találkozunk bent. Nem hosszú a járat, bár többször is elkanyarodunk, hamarosan kint vagyunk ismét. Szinte azonnal belebotlunk egy kék pettyes rájába. A napóleonhal is visszatért közénk, de az is lehet, hogy ez egy másik, bár a mérete hasonló. Most nem megy el, több, nagyobb kört is tesz körülöttünk. Visszafelé haladunk a hajó irányába és az egyik korallblokk oldalán megtermett muréna figyel bennünket. Érdekes volt a hely, főleg a bujkálás tetszik a többieknek. Minden kívánságuk így teljesüljön, ugyanis a következő hely, ahová csak rövid hajózással átállunk, ehhez nagyon hasonló.

A bejárat meglehetősen lapos, egészen a homokba kell leereszkednünk, hogy becsusszanhassunk rajta. Belül lényegesen tágasabb, de azért inkább egymást követve haladunk, így nem kell "nyomorogni" és jobban láthatjuk a lényeget is. Ahogy haladunk, számos elágazást hagyunk magunk mögött és többször is balra fordulunk. Sötét itt sincs, a mennyezet megszakadásai és a beszűrődő fény miatt. Hol lejjebb, hol feljebb változtatjuk a mélységünket, ahogy a barlang járatai ezt megkívánják. Az oldaljáratokon néha, mikor azok nem kanyarodnak, egészen ki lehet látni a szabadba, olyanok, mint egy-egy kék ablak. Az egyik fordulónál egy pettyes rája lapul a homokban, alig arrébb a köveken két, lilás színű házatlan csiga araszolgat. Kicsit fel is torlódunk emiatt. Legalább húsz percet kalandoztunk a zátony belsejében már, mikor a keleti oldalon kiérkezünk a barlangból. Hatalmas, szinte a felszínig érő, karcsú koralloszlopok vannak ezen az oldalon is. Megkerüljük őket, miközben szemügyre veszünk egy furcsa színű, ötven centis bőröndhalat. Már egészen a hajó közelében járunk, mikor feltűnik ezen a merülésen is egy megtermett napóleon hal. Egészen barátságosnak mutatja magát és beleegyezik a fotózásba is, mert nem megy el jó ideig. Lehet, hogy kevesebbet láttunk, mint máshol, de ez a kaland a zátony belsejében kivétel nélkül mindenkinek nagyon tetszett.

Az ebédidő alatt is hajózunk és még utána is sokáig. Már majdnem fél négy van, mire a Dolphin Reef-hez érünk, a következő merülés helyszínére. A Dolphin Reef körül több merülőhely is van, ebből mi most a hatalmas kiterjedésű főzátony dél-keleti sarkát választjuk. Összesen öt nagy és köztük számos kisebb korallblokk található itt, melyek egy párkány szélén, a változó mélységű homokos fenéken, szétszórtan helyezkednek el. Hajóról merülünk, zodiak nélkül, mivel az áramlás és a hely szerkezete nem igényli a zodiak használatát. Déli irányba haladunk, lefelé a lejtőn, egészen a párkány széléig. Feltűnően sok a keménykorall, szinte minden fajtája megtalálható. Sárga színű halakból több kisebb csoportot is látunk, mint ahogy vitorlás halakból is. Egy-egy kisebb blokk itt is található, a tetején csak úgy hemzsegnek az apró, piros színű halak. Még csak néhány perce haladunk a párkányon, mikor egyikünk észrevesz egy furcsa, mozgó dolgot, kint a nyílt vízben. Mutogat, ezért mi is nézünk, és lassan rájövünk, hogy mit is látunk. Vélhetően közelebb is kerül hozzánk, ezért is tudjuk beazonosítani, hogy egy

megtermett sas ráját látunk lassan közlekedni, de többnyire párhuzamosan velünk. Felgyorsítunk és kijjebb is húzódunk, hogy jobban lássuk, de sajnos nem tart sokáig, mert felgyorsít és hamarosan eltűnik a szemünk elöl. Fordulunk észak felé és feljebb emelkedünk, a fenékszerkezet amúgy is követelné. Elérjük az egyik nagy korall tornyot. A tövében számos tűzhal lebeg, a homok felett lassan mozogva. Találunk néhány kisebb-nagyobb üreget az oldalán, melyeket teljesen kitakar egy-egy barnás színű gorgónia. Felfelé nézve egyre gazdagabb a halállomány, szinte hemzsegnek az apróbb halak a zátony oldalán kiálló és lógó lágykorallok között. A következő helyszín egy homokos, lapos rész, ahol sorban letérdelünk, sőt lehasalunk egymás mellé és várunk. Pár pillanat múlva a homokból előbújnak a kis tengeri angolnák, húsz centiméterre kilógva, mint megannyi kis kampó a homokos fenéken, úgy néznek ki. A mozgásunkra ismét visszahúzódnak, egyszerre eltűnnek, mintha ott sem lettek volna. Ismét egy korall toronyhoz érkezünk, teszünk egy kört és egy kis teraszocskán megpillantunk egy közepes méretű murénát. A szája körül egészen apró kék tisztogató halak úszkálnak, néha be is látogatnak a tátogó muréna szájba. Mozgunk tovább keleti irányba, és újabb koralloszlop következik. Ennek teljesen üreges a belseje. Itt is gorgóniák borítják a nyílásokat, épp, hogy csak be lehet lesni miattuk az ablakokon. A megfelelő méretű nyílás a déli oldalán van, egyenként be tudunk csusszanni rajta. A "mennyezeten" itt is egymásba érnek a barna gorgóniák, közöttük és az egész teret szinte egységesen kitöltve, millió üveghal mozog lüktetésszerűen körbe-körbe. Ha nem lennének mögöttem még várakozók, az egész merülést legszívesebben itt tölteném, annyira szép a látvány. Sajnos nem így történik, lassan továbbállunk, mert már a levegőkészletünk végénél járunk. Pár méter megtétele után visszaérkezünk a hajó alá, itt elszórtan, de nem túl távol egymástól, kisebb korallblokkok láthatóak a homokos fenéken. Egy kicsit még elidőzünk szerencsére, egy napóleon hal érkezik szépen lassan haladva. Tesz egy nagy kört a közeli blokk körül, de a figyelmünket már egy másik, jóval nagyobb köti le. Mindkét hal a látómezőnkben, de tőlünk tisztes távolságban maradva, lassan körözgetnek, mintha csak ők is csoport részei lennének.

Fél éjszaka hajózunk ismét, a tenger már nem olyan nyugodt, mint eddig. Hat előtt érkezünk meg a következő merülőhelyhez. Reggelre valamelyest csökken a szél, így a merülést már nem befolyásolta. A zátony itt is nagy kiterjedésű és két merülőhely is tartozik hozzá. Mi most a keleti oldalit merüljük, hiszen a délelőtti nap fénye ezt az oldalt világítja meg jobban. A zodiak most is négy csoportban juttat fel bennünket a zátony észak-keleti sarkához. Itt szinte függőleges falnál kezdjük meg a merülést harminc méteren. Nagyon figyelünk kifelé, hiszen a briefingen nagy eséllyel ígértek valami nagy testű élőlényt. Ugyan nem kintről, és nem is az, amit vártunk, de jött. Hatalmas napóleon hal érkezik a fal mellett, velünk szemben. Érdekes, hogy ezen a túrán már szinte számolatlanul láthattunk másfél-két méteres napóleon halakat. Mivel több oldalról szinte elálljuk az útját, lassan tesz egy nagyobb kört, hagyja, hogy megszemléljük, majd békésen továbbhalad a következő csoport irányába. Egy nagyméretű Titan Trigger harapdálja a korallokat előttünk, ránk sem hederít, úgy el van foglalva, még az

egészen közeli vakuk villanása sem izgatja. Kisebb korallblokkhoz érkezünk, ahogy a falon feljebb húzódunk. Itt legalább négy, nagyméretű tűzhal lebeg, lassan mozogva, ők is tűrik a fotózást. Egy platóhoz érkezünk, mely nem szintes, de a vidék egy hatalmas korallkertbe rendeződik át. Közben gyenge szembe áramlásban haladunk a korallokhoz közelebb húzódva. Ismét két Trigger falatozik alattunk, majd valami miatt elkezdik kergetni egymást, ránk sem hederítenek. Változik a kép megint, a korallkert inkább falra vált át. Már tíz méter körül járunk és ismét kifelé tekintgetünk, szerencsére, mert alig telik el két perc és néhány óriási tonhal úszik el szemben velünk. Lassan feljövünk öt méterre és elindulunk az áramlással sodortatva magunkat kicsit vissza és kifelé a hajó irányába. Bébi-barrakudákból álló halraj felé haladunk éppen. Kicsit lassítunk, hogy jobban szemügyre vehessük és a túl intenzív mozgásunk nehogy elriassza őket. Ez a búcsúnk a helytől, emlékezetes.



Biztosan feltűnt, hogy egyetlen éjszakai merülésről sem esett szó, annak ellenére, hogy egy ilyen szafarin, legalább 5 esetben van éjszakai merülés. Valóban volt is, csak én egy ilyenen sem vettem részt, ez az oka annak, hogy nem tudtam írni róla. Talán majd a következő túrán.

Megint változik a terv, visszafelé indulunk délnek. A hely neve, ahova már a délután végén érkezünk meg, Gotta Marsa Alam. Egy könnyen merülhető, viszonylag sekély hely. Néhány nagyobb korallblokk helyezkedik el a főzátony déli részén, a homokos

fenéken. Hajóról lépünk a vízbe és itt is merülünk el. Keleti irányban mozgunk a blokkok között. Négy főből álló megtermett angyalhal raj úszkál többször is körülöttünk. Már erősen szürkül sajnos, a fény alig jut le ebbe a mélységbe. Egy Titán Trigger az oldalára fekve dörzsöli a testét a homokban, ilyet még nem láttam. Elérünk egy nemrégen elsüllyedt, kisebb roncshoz. Vélhetően szafari hajó volt, kb. 30 méter hosszú. Még nem nőtték be a korallok, de így is halrajok úszkálnak körülötte. A felépítmény eléggé szétmállott, emiatt könnyen belátunk a belsejébe szinte mindenütt. Egy muréna már beköltözött a roncsba, a búvárok örömére. Alapos megtekintés után haladunk tovább, még kissé észak felé. Valaki rázza a shakert megint, mi keressük a hang forrását egy ideig, majd a lényeget megpillantva már csak az érdekel bennünket a továbbiakban. Ötven centi körüli bébi cápa úszkál előttünk a homokos fenék közelében. Közelebb érve hozzá láthatóan nagyon zavarban van a sok búvár kilélegzett levegőjének zajától. Vélhetően most lát először búvárt életében, és még nem tud mit kezdeni velünk. A zátony falához helyezkedünk, mert várhatóan hamarosan megtaláljuk a kis barlangot, amit a briefingen említettek. Rövid keresés után valóban megtaláljuk és be is úszunk rajta. A járat elég nagy, könnyen tudunk haladni benne. Néhány kisebb gorgónia itt is akad a falon, de a sárga szivacsok jelenléte a jellemzőbb. Néhány hallal találkozunk még és lassan ki is érünk a túloldalon. Visszafelé, a hajó felé vesszük az irányt és egy kicsit lejjebb úszunk dél felé, hogy ne ugyanazon az útvonalon jöjjünk visszafelé, mint oda. Ugyanúgy kisebb blokkok mellett úszunk el, kishalakból rengeteget lehet látni. Unikornis halakból álló kisebb csoport keresztezi utunkat, majdnem a fejünk felett. Ismét összefutunk az angyalhalakkal, úgy tűnik, ragaszkodnak ehhez a helyhez.

Sajnos minden jónak vége szakad, így a túránk is lassan befejeződik. Merülésre már nem lesz lehetőségünk a repülő korai indulása miatt, így a holnapi, utolsó napunkat alvással, pihenéssel töltjük. Összegezve a túra víz alatti élményeit, minden résztvevő egyetért abban, hogy ez egy jól sikerült, látványban, élményben gazdag búvártúra volt, amelyet jövőre feltétlen meg kell majd ismételni.

Malmos Attila