A megoldások estéje
Hasonló búvártúra élménybeszámolója
A Sipadanon eltöltött felejthetetlen hét után, tawaui átszállással utazunk vissza Kuala Lumpurba és a menetrend miatt egy éjszakát kénytelenek vagyunk ismét ott tölteni, mielőtt tovább repülünk Malajzia keleti partjának legnagyobb szigetére, Tiomanra. Mivel a szigetre csak egészen kicsi gépek repülnek, ezért a megengedett feladható csomagsúly összesen 10 kg/fő. Ez nem kis gondot okoz számunkra, hiszen a legtöbbünknek csak a búvárfelszerelése többet nyom ennél. Ennek a problémának a megoldása nagyjából az egész esténket meghatározza. Szinte mindent ott kell hagynunk Kuala Lumpurban a hotelben, az erre a célra bérelt csomagszobában, a felszerelésünkön kívül. Mielőtt többen azt gondolnák, hogy a nehéz dolgokat felvisszük a kabinba kézipoggyászként, sajnos tévednek. A gép olyan kicsi, hogy épp, hogy csak felegyenesedve lehet közlekedni és fej feletti csomagtartó sincs rajta, az ülőhelyeket pedig szerintem maláj méretre tervezték, többnyire 50 kg-os emberekre. Persze a végére megoldottuk a feladatot, búvárfelszerelés, fotógép és egy tusfürdő, kis túlzással ennyi lett a csomagunk, úgy, hogy egy normál búvártáskába ketten-hárman is belepakoltunk.
Tioman, a legszebb sziget
Alig ötven percnyi repülés után, melyet a törpe géppel tettünk meg, választ kapunk arra a sokszor mérgesen feltett kérdésre, hogy mi a fenének üzemeltetnek ilyen kis gépet Malajzia egyik legkedveltebb üdülőhelyére. A gép ablakából először csak megpillantjuk a kibontakozó kis sziget elképesztően zöld foltját, majd néhány perc elteltével a gépünk szinte teljesen leereszkedik, pedig még el sem értük a szárazföldet. Kicsit rémülten nézünk jobbra-balra, nem értjük, hogy mi történik, mivel már szó szerint csak két-három méterre van a tenger vízszintje, mikor a gép nagyon enyhén fordul és meglátjuk a leszállópályát. Ettől még erősebben szorítjuk a karfát, ugyanis a pálya mindösszesen zsebkendőnyi méretű, talán 200 m hosszú lehet, a végén egy legalább 30 m magas, függőleges sziklafallal. Hát, erre jó lett volna előre rákészülni, de innentől tényleg olyan gyorsan történik a leszállás, hogy komolyan megijedni sincs már időnk.
Közel tíz évvel ezelőtt a Time magazin a világ egyik legszebb szigetének minősítette ezt a trópusi paradicsomot. Sűrű esőerdőivel, gyönyörű pálmafás, homokos partjaival, tiszta, koralloknak otthont adó vizeivel, kristálytiszta patakjaival és magas hegycsúcsaival egyedülálló látványt és élményt nyújt. Az erdők növény- és állatvilága az idelátogatókban elnyomhatatlan vágyat ébreszt a sziget felfedezése iránt. Tioman sziget sárkány formája egy legendára vezethető vissza: egy kínai sárkányhercegnő úton volt hercegéhez Szingapúrba, ám a sziget varázsa rabul ejtette, így mindörökre itt maradt, hogy az idelátogatóknak örömöt és nyugalmat nyújtson mágikus erejéből.
A szigeten csak ösvények vannak, néhol a parton, de többnyire a hegyeken át, egyik mini településtől a másikig, melyből összesen 12 említésre méltó van körben a part mentén. Mindent sűrű őserdő borít, még az épületek között is sűrű, virágzó növényzet borít mindent. Az életteli esőerdő rengeteg növény- és állatfajnak ad otthont. A növények közt majmok, apró kancsil-szarvasok, óriási gyümölcsevő denevérek, rengeteg féle hüllő és kétéltű található, óriásgyíkok, vízi és szárazföldi teknősök és millió féle apróbb és tenyérnyi méretű rovarfajta. A majmok szívesen gyülekeznek bárhol, ahol élelmet remélhetnek, hol barátságosak, hol agresszívek az emberekkel.
Panuba Inn, az ideális nyaralóhely
A mini reptérről gyalogosan sétálunk át a közeli kikötő-mólóhoz, csomagjainkat magunk után vonszolva. Egy
A resort két gyönyörű stranddal büszkélkedik: az első, finom homokos, közvetlenül a bungalók előtt van, kb. 100 méter hosszú, a nagyobb pálmáknak köszönhetően elegendő árnyékkal. Ha követjük az ösvényt a dzsungelen keresztül észak felé, öt perc sétával elérjük a teljesen magányos és érintetlen, 150 méter hosszú második strandot. Az ösvény tovább futva a Monkey Bay-be halad tovább, ami szintén egy elhagyatott, romantikus öböl.
Az elhelyezésünk kétágyas bungalókban és faházikókban van, melyek zöme faoszlopokon áll egy pálmákkal és virágos bokrokkal borított domboldalon. Az épületek között, az évezredek alatt, a víz által lekoptatott, lekerekített, óriási, vulkanikus sziklák látszanak ki a növényzet közül. A szobáink teraszairól fantasztikus a kilátás a tengerre, még így az esti szürkületben is. Mire berendezkedünk, már erősen itt a vacsoraidő, ezért összegyűlünk a resort éttermében és felfokozott hangulatban ismerkedünk az étlap helyi kínálatával.
Bali Hai diving és Buddha
A Bali Hai Diving Center neve egy 1958-as hollywoodi filmből származik, melynek címe South Pacific volt és ebben Tioman szigetét használták forgatási helyszínül a "Bali Hai" fantáziasziget ábrázolásához. A bázis vezetője egy kedélyes maláj, a neve Buddha. A kinézetét szerintem nem kell leírnom, a neve mindent elmond, így ismerik őt az egész szigeten és a világon (akik ismerik, nem kevesen).
Másnap reggel kilenc felé szorgosan pakolunk be a bázison a rekeszeinkbe. Hamarosan kiszállítják a hajóhoz a felszereléseket, ezalatt mi adminisztrálunk és egyeztetünk a mai merülésekkel kapcsolatban. Hamarosan kint állunk a móló végén és a búvárhajó láttán elkerülhetetlenül repkednek a vicces megjegyzések a sokat próbált búvárok részéről. A mérettel nincs is gond, legalább 16 m hosszú fémhajó, mely valaha egyrészt jobb napokat látott, másrész talán inkább halászhajónak használták ez elmúlt 30 évben. Mára erősen "megkopott", elöregedett és a rozsdafoltok többnyire mindenhol beborítják. Az első lehangoló élmény után kellemes meglepetéssel szolgál viszont a belső rész, mely tágasan és praktikusan lett kialakítva. Minden felszerelés rögzítve, összeszerelt állapotban tárolható és még megfelelő mennyiségű ülőhely is rendelkezésre áll a belső térben. Összességében végül is a hajón, a merülések alatt eltöltött egy hét csak kellemes élményeket hagyott bennünk, azt mondhatnám.
Tom Yam és Nemzeti Park
Nagyjából húsz merülőhely közül választhatunk Tioman sziget környékén. A legtöbb merülőhely három régió valamelyike köré koncentrálódik. Az egyik a Renggis sziget, a másik a Soyak sziget és végül a Tioman nyugati oldalán található Tengeri Nemzeti Park a harmadik meghatározó merülési körzet. Ez utóbbi területen több hajóroncs is található, illetve számos élőlény szaporodási helye is itt található, sőt, születésük után az életük első hónapjait is itt töltik, mielőtt nagy útjukra indulnának. A fenékszerkezet többnyire hatalmas gránit sziklákkal tagolt, főként lágykorallok, helyenként keménykorallok lepik be őket. Az úszó élőlények fajtái szintén elég változatosak, teknős és nagyobb napóleon halak mellett a teljes zátonylakó élővilág képviselteti magát. A makróvilág itt is, mint egész Malajziában, rendkívül változatos és színes, a fotósok nagy örömére.
1. merülési nap
Chebeh Island. Húsz perces hajózás után érjük el ezt a három gránit sziklából álló formációt, melynek kilátszó részét majdnem teljesen beborítják a sirályok, majd a közeledésünkre szinte egyszerre felröppennek. Alig hogy elmerülünk, máris rengeteg érdes-farkú hallal és egy kis raj denevér hallal találkozunk. A lejtős oldalon ereszkedve nagyon gazdag lágykorall mezők és nagyobb gorgóniák felett úszunk el. Nagyjából 20 m körül találunk egy nagyobb üreget, mely teljesen ki van töltve 3 cm-es üveghalakkal. Közeledésükre egyszerre mozogva lenyűgöző látványt nyújtanak. Kicsit arrébb egy újabb üreg, melynél nagyon mutogat a vezetőnk. Dajka cápa hasal a homokban, hossza legalább 2 m. Visszafelé haladva kisméretű barrakuda rajjal találkozunk. A vöröses színű sziklán egy közepes méretű sziklahal pihen és várja a vacsoraidőt. Számos pöttyös ráját is felijesztünk a rejtekéből a
mozgásunkkal.A felszíni időt itt is pihenéssel tölthetjük, maláj szokás szerint a búvárvezetők mindenkinek átszerelik az új palackot. Ez alatt áthajózunk az új merülőhelyre a Fan Canyon-hoz. A hely a Genting öböl előtti tengerrészen található. Lassan mélyülő lankás oldal egészen 30 m-ig. A fenék inkább sziklásnak mondható, mint korallosnak. Az első tíz percben csak a már ismert, megszokott halrajok látványa köt le bennünket, míg meg nem látunk egy tengeri angolnát, más néven congert. Vonagló, lassú mozgással keresztezi utunkat, közel a fenékhez. Lassan elérünk a kanyonhoz. Nem úszunk át rajta, mert a gorgóniák túl sűrűn és közel vannak egymáshoz, letörnénk őket a testünkkel. Amíg nézelődünk, egy közepes méretű, fekete-fehér sávos kígyó úszik el mellettünk. Visszafordulunk a hajó irányába, és kis kerülőt teszünk jobbra. Biztos nem véletlen, mert máris egy megtermett skorpió halat fotózhatunk az egyik kiszögellésen. Tovább haladva egy szép napóleon hal közelít, majd minket észrevéve inkább távolodik tőlünk. Kb. 16 m mélységnél egy szélesebb kanyonhoz érkezünk és át is haladunk lassan rajta, miközben elképesztő mennyiségű apró makréla úszkál körülöttünk. Első napnak tökéletes ez a mai, meg is ünnepeljük este az étteremben, egyik társunk szülinapjával együtt.
2. merülési nap
Másnap reggel kilenckor indulunk ismét. Ma sajnos kicsit erősebb a szél és a hullámzás, néhányunk nagy bánatára. Az úti célunk a Malang Rock és sajnos többet hajózunk, mint szeretnénk. Néhányan nem ússzák meg a reggeli visszaszolgáltatása nélkül, de megérte! A zátony kis sziklaformációja közvetlen a Coral sziget fehér homokos partjával szemben fekszik. Nem túl nagy a mélység, de rendkívül gazdag a hely kemény korallokban. Asztallap, agancs, burgonya és virág korallok mindenütt és természetesen ehhez mérten gazdag a halállomány is. Elégedetten és lassan haladunk, míg kapkodós mozgásra leszünk figyelmesek: egy negyven centis Titán Trigger határozottan támadja, harapja az egyik búvár uszonyát. A kellemetlen bemutató közel egy percig is eltart. A figyelmünket mostantól kezdve egy megtermett szépia köti le, ahogy a keskeny uszonyaival lebegve, hol előre,
hol hátra araszolgat. Valaki rázza nagyon a shakert, de vajon miért? Néhány másodperc és már látom is, egy közepes méretű, álcserepes teknős falatozgat valamit a korallok között. Itt jó sok időt képesek vagyunk eltölteni, nem siettetjük a továbbhaladást. Az utolsó tíz percben még két sziklahalat is sikerül találni, nem voltak eléggé terepszínűek. A délutáni programunk a Sepoi szigetnél folytatódik, mely az egyik legtávolabbi merülőhely Tioman környékén. A sziget észak-nyugati oldalánál merülünk. Itt sem túl nagy a mélység, de feltűnően sok az agykorall az eddigi helyekhez képest. Mindjárt a merülés elején, közel egymáshoz, a korallok alatt összesen 5 kisebb méretű dajka cápát is látunk. Szédületes élmény. Valamiért itt a pettyes ráják is többen vannak, szinte öt méterenként belebotlunk egybe. Már a merülés felénél járunk, mikor felfelé nézve a gerincre, megpillantunk egy teknőst. Sajnos ahhoz messze van, hogy megállapítsam, milyen fajta. A hajó alá visszaérkezve népes számú angyalhal rajba úszunk bele. Tesznek néhány kört, majd lassan eltűnnek. Kellemes emlékekkel telve indulunk vissza a resortba, melyet hamar felülír a semmit nem javult tengeri helyzet, és végül néhányunk felett megint a tengeribetegség győz. A részleteket takarja feledés homálya!
3. merülési nap
A harmadik merülési napon, szokásos módon indulunk, most már tükör sima tengeren, emiatt sokkal boldogabb arcokat látok magam körül, mint tegnap. A célunk a Labas Island. A merülőhely olyan, mint egy nagy, lyukas sajt, csak 18 m-en. Mindenhol üregek, kanyonok, barlangocskák. Szinte folyamatosan bujkálunk egyikből ki, a másikba
be, miközben millió féle lágykorall lengedezik a sziklákon mindenfelé. Elérkezünk egy nagyon régi, japán halászhajó roncsához. Itt is, ahogy már megszoktuk, gazdagabb az élővilág körülötte. Szinte minden itt megtalálható halfajta jelen van a roncs körül. Ami kilóg a sorból, az egy megtermett méretű fűrészes sügér, ahogy lassan kikerülve bennünket továbbhalad mellettünk. Ezen a merülésen is bőven van pettyes rája, tűzhalakból is többet látunk, mint máshol és az utolsó pillanatokban kisebb példányokból álló barrakuda rajt is megfigyelhetünk, ahogy lassan úsznak körbe körülöttünk. Második merülésünk a közeli Tom Yam roncsnál lesz. Nem tudom, mit jelent a név, de az elképesztően csípős levesüket is tom yam-nak hívják. Ezt nyílván onnan tudjuk, hogy számos alkalommal kipróbáltuk a könnyfakasztó, de finom levest az esti vacsoráknál. A roncs 18 m-en fekszik és nem túl nagy. Már benőtték a lágy és kemény korallok. Beúszni nem nagyon lehet, ezért inkább kívülről nézelődünk. A megszokott halakon, élőlényeken kívül két házatlan csigát találunk, az egyik majdnem fekete és legalább 10 cm, a másik nagyon színes és kicsit kisebb.
Őserdő és vízesés
A harmadik napra nem tervezünk merülést, helyette felfedezzük a közeli őserdőt és a vidéket. Délelőtt két csónakot színültig megtöltve részt veszünk egy több öblöt átszelő kiránduláson, melynek célja egy vízesés meglátogatása. A hajók elhagyása után egy hegymenet vár ránk, melyen kanyarogva fut az ösvény és egyre sűrűbb az erdő is. A különbözőfajta, számunkra ismeretlen majmok kíváncsian és főleg zajosan szemlélik menetelésünket. Végül, közel egy órás zarándoklat után megérkezünk az úti célunkhoz, a vízeséshez. Gyönyörű a
hely. Magasról kanyarogva, fehéren, habosan zúdul le a langyos víz a hegy oldalából, a lankásabb helyeken kis medencéket alkotva az erdő közepén. Természetesen megfürdünk és hosszan el is időzünk a helyszínen, mint a kisgyermekek a strandon, úgy élvezzük a hűsítő fürdőt. Jó döntés volt a kirándulás, az esti beszélgetésnél biztosan jó lesz a hangulat, ha visszanézzük a napközben készült vicces fényképeket.Délután elindulunk a keskeny ösvényen a szomszéd falu irányába, hogy civilizációt is lássunk. Néhol könnyű haladni, de több alkalommal is szinte mászni kell, egy-egy nagyobb kerek szikla miatt, melyek az ösvényt keresztezik. Látható azonban, hogy ez valóban "kiépített" ösvény, mivel a legnagyobb szikla akadályról leugorva vesszük észre, hogy a túloldalról egy rögzített kötél segítségével lehet majd újból felmászni a visszaúton. Ügyes! Talán csak két kilométert kell bukdácsolnunk az erdőben és már meg is érkezünk a szomszédba. Egészen kicsi falu, de itt legalább van internet. Emiatt még jó néhány este megtettük ezt az utat, csak mindig hazafelé volt kis gondunk az erdőben, a sötétben. Kalandos és izgalmas feladat a dzsungelben egy mobiltelefonnal világítva hazavergődni.
Ami még említésre méltó, hogy a faluban dolgozik egy kelmefestő művész, akinek a sziget távoli pontjairól, a turistáktól oly sok megrendelése van, hogy csak kicsin múlik a mi vásznaink megfestése a következő három napban. Utolsó nap többen is remegve várjuk, hogy elcsomagolhassuk az épp csak megszáradt, csodálatos színvilágú festményeket.
4. merülési nap
Másnap reggel már megint a merülésre koncentrálunk. Az új merülőhely a Soyak Island. Ez az apró sziget-zátony Salang Bay-től nem messze található. Egészen mást látunk a víz alatt, mit eddig. Óriási, lekerekített gránit sziklák között úszunk, melyek többé-kevésbé be vannak nőve színes lágykorallokkal és tűzkorallokkal. Gazdag a halállomány is, pillangóhalak, papagájhalak és angyalhalak mindenütt. A merülés egyharmadánál járunk, mikor megpillantjuk a Soyak roncsot, mely 22-26 m között fekszik a sziklás talajon. Rózsaszínű és vörös lágykorallok vannak az oldalán végig. Buddha a briefingen ígért egy igazi különlegességet is számunkra, de még nem látom sehol. A roncs felépítménye már eléggé lepusztult, mindenhol birtokba vette már a természet, de ettől olyan színes és szép. A következő pillanatban az ígéret beváltódik, a roncs töredezett, nyitott belsejében egy hatalmas fűrészes sügér pihenget. A mérete lenyűgöző, még soha nem láttunk ilyen nagyot. Bár a víz nagyít, de ez inkább két méter, mint másfél. Mivel nem úszik el, a további húsz percben többnyire ebben gyönyörködünk, érthetően ez köti le a figyelmünket.
Szendvics-ebédünk és másfél órás pihenésünk után már meg is érkezünk a következő merülőhelyhez, mely a
Renggis Island. A kis sziget egyike Tioman legjobb merülőhelyeinek, ezért nem csoda, hogy más búvárhajót is találunk a helyszínen. A szigetecske keleti részén kezdjük a merülést. Pezsgő víz alatti élettel találkozunk azonnal. Korallok, szivacsok, anemónák mindenütt, felettük és körülöttük a tarka halrajok gyönyörű hátteret adnak nekik. Nyugat felé haladva kissé változik a kép, itt a nagyobb legyező korallok a gyakoribbak. A fenékhez közel, alattunk megpillantunk egy teknőst. Lassan úszkálva szemlélődik, bennünket nem észlel. Ismét változik a kép, agykorallok, táblakorallok, agancskorallok a jellemzőbbek ezen a részen. Már lassan beletörődünk, hogy ennyi volt, amikor különleges látnivaló akad. Egy fekete úszójú cápát tűnik fel a zátony fala mentén. Talán másfél méter lehet és gyönyörűen, kecsesen úszik el mellettünk, nagy ívben kerülve. Az utolsó percekben még egy közepes, ezüstös színű barrakudát is látunk. Utolsó merülési nap
És eljön az utolsó merülési napunk, sajnos. Az idő változatlanul jó, és ami a legfontosabb, a tenger is sima. Első merülőhelynek a Bahara Rocks-ot választjuk. Ez a déli zátony szintén egyike Tioman legszebbjeinek. Egy párkány szélén merülünk kb. 20 méteres mélységben. Hordószivacsok, fekete színű korallok borítják az aljzatot. Néha a színek megváltoznak, de zömében az ismertebb lila és vörös lágykorallok uralják a helyszínt. Megint rázza valaki a shakert, forgolódunk intenzíven, keresve az okot, majd meg is pillantjuk a fejünk felett, majdnem a felszín közelében. Egy tüskés rája úszik lassan, komótosan el felettünk. A párkánytól eltávolodva, húzódunk vissza a zátony felé és egyszerre három szépiát is találunk a korallok között lebegve. Azonnal színt váltanak az érkezésünk miatt, de különösebben nem zavartatják magukat. Tényleg nagyon szép ez a hely.
Az utolsó merülésünk helyszíne felé hajózunk, mely neve One Tree Bay. Ez egy sekélyebb hely, egészen közel a Fan Canyonhoz. Itt is sziklás az aljzat és néhány nagyobb gránittömb szakítja meg az egyhangúságot. Most erősen lefelé kell figyelnünk és a fenék közelében kell lebegnünk, hogy észrevegyük a csigákat, melyek erre a helyre leginkább jellemzőek. A figyelmes búvár talál is hamarosan két kisebb pettyeset. Majd alig arrébb egy jóval nagyobb barna színűt, melynek a farka rózsaszerűen szét van nyitva. Hamarosan egy lila színűt is láthatunk, ez eddig a legszebb. Hosszasan fotózzák a többiek, keresve a legjobb beállítást. Eközben több dobozhalat is látunk a korallok alatt rejtőzni. Eddig szinte nem is láttunk murénát, de most végre megvan. Furcsa sárga színe van, kicsit természetellenes, de a többi stimmel vele. Néhány méterrel arrébb ismét egy muréna, de ez kisebb és majdnem fehér színű. Kíváncsian kandikál ki egy hasadék nyílásán. Valamilyen fajta, sárgás színű rákféle igyekszik éppen menedéket találni a fenéken előlünk. Kisebb korall képződményre rátapadva egy békahalat vélek felfedezni. Az is, csak a színe és a mozdulatlansága miatt nehéz kivenni, hol végződik a korall és hol kezdődik a hal. Végül is igazi makro merülés lett a végére, sok-sok apró élőlénnyel. Végszó
Akárhogy is nézzük, jó választás volt Malajzia és az elmúlt két hét helyszíneivel is nagyon elégedettek vagyunk. A Tioman körüli merülésektől nem reméltünk ennyit, Sipadan után feltételeztük, hogy minden más hely egy kicsit kevésnek fog tűnni. Ez egyáltalán nem így történt szerencsére. A merülőhelyek gazdagsága, a Tioman sziget szépsége, a Bali Hai Diving Center szakszerű és színvonalas szolgáltatása, mind hozzájárult a búvártúra sikeréhez. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha néhány év múlva ismét felmerülne egy maláj búvártúra ötlete bennünk.
Malmos Attila