Kicsit zavarba jön az ember, ha búvármellényt kell tesztelnie. Bizonyos merülésszám után az ember eljut oda, hogy mindegyik mellénnyel tud merülni, fel sem tűnik, épp milyet visel. Ezért mertem belevágni abba, hogy egy vörös-tengeri túrára egy korábban soha nem próbált darabbal utazzak el, a mai korszerű mellények ugyanis nem hagyják cserben az embert.

Beuchat X-air Light

Ez igaz a Beuchat Masterlift X-air Light mellényre is. Azt hiszem, elég dicséret az, hogy az első perctől otthonosan mozogtam vele, gyorsan megszoktam a kezelését, és mindig kényelmesnek éreztem. De azért ennél több tapasztalatot igyekeztem begyűjteni, hiszen a lényeg a részletekben rejlik.

A könnyített kivitelű (a hagyományoshoz képest akár 30 százalékkal könnyebb) X-air Light nem nehéz poggyász. Hibrid kialakítású, azaz részben hátlebegtetős, többek között ez azzal is járt, hogy még teljesen felfújva sem éreztem soha, hogy szorítana. Emelni, azt pedig tud rendesen, az én L méretű mellényem majdnem 25 kilót. Bár egy átlagos sportbúvár ezt ritkán használja ki, van tartaléka váratlan helyzetekre. A mellény természetesen integrált, két nagy befogadóképességű zsebe (5 kilóig), és két kisebb, trimsúlyos (2,5 kilóig) zsebe van. A nagy zsebeket könnyen be lehet helyezni, és könnyen lehet oldani is őket, mechanikus rögzítésük segítségével. A véletlen kieséstől egy ügyes megoldású biztonsági zár óvja, ám erre figyelni kell, mert ha mondjuk parti merülésre gyalogolva a hónunk alá csapjuk az uszonyt, óvatlanul magunk is kioldhatjuk. Ezt érdemes ellenőrizni a vízben, közvetlenül lemerülés előtt - engem is el akart hagyni egyszer az egyik súlyzseb.

A nagy és könnyen elérhető zsebeket szerettem, D-gyűrűből pedig egy átlagbúvár számára több, mint elég van. Ügyesnek tűnt a búvárkés számára kialakított megoldás, persze a Vörös-tengeren ezt nem próbálhattam ki. Az inflátor kézreálló, a leeresztő szelepek elhelyezése a szokásos, kezelésük problémamentes. A hevederek és a háttámla párnázottak, még 2 mm-es ruhában sem dörzsölt vagy nyomott semmi, bár a nyaknál csuklyával kényelmesebb volt azért. A palackot rögzítő heveder kialakítása nagyon megbízható, de van egy vékonyabb, állítható heveder a palack csaprészének magasságában is. Az állíthatóság miatt nagyon jól alkalmazható arra, hogy a mellény magasságát a palack rögzítése előtt fixáljuk.

Merülés közben a mellény nem okozott nagy meglepetéseket. Azt azért hozzá kell tegyem, amikor videós szettel merültem, és emiatt nagyon felborult a normálishoz képest a súlyeloszláslom, nem mindig volt kézenfekvő, melyik leeresztő szelepet érdemes kezelnem, itt azért hiányzott az összecsiszolódás. De a legtöbb búvár nem kamerával merül, és ők ugyanúgy élveznék a minden testhelyzetben való stabil lebegést, mint én. Amikor a kamerát a parton hagytam, úsztam háton és oldalazva, lebegtem fejjel lefelé, és a mellény mindig abban a helyzetben tartott, amilyenben én szerettem volna lenni. Ezzel pedig alighanem visszaértem a kiinduláshoz: ez a mellény kényelmes, könnyű, és teszi a dolgát- jól. Aligha kell ennél több egy búvár számára.

Suunto D4

Amióta búvárkodom úgy voltam a búvárkomputerekkel, mint Kádár apánk mondta: "A krumplileves az legyen krumplileves, elvtársak!" A búvárkomputer legyen nagy, robosztus, az óra meg legyen kicsi, kecses, a kettő egy kütyüben nem tetszik. Aztán így nyolc évvel a vizsgám után azon kaptam magam, hogy a két hetes szafarim előtti nap besétáltam az Aquanauta Búvárközpontba, és felcsatolok egy Suunto D4-et. Első napokban nagyon fura volt, hogy valami húzza a kezem, bár a D4 könnyű darabnak számít a nagyobb testvéreihez képest. Már vagy egy évtizede nem viselek órát, de eltökéltem, a teszt úgy teszt, ha komoly, tehát óraként is használnom kell.

Aztán megszoktam. Sőt, megszerettem, de erről később, most fussuk át mit is tud a szerzemény.
A cég a sikeres Mosquito utódjának szánja, tehát a karórás búvárkomputer kategória alsó végére, fémes dizájnú kompozit anyagokból. Szlogenjük szerint könnyű súly, könnyű használat, praktikum jellemzi. A már megszokott mátrix kijelzőt ez a készülék is megkapta, ezért a logbook részben a merülési profilt grafikusan jeleníti meg, de a menü és az adatkijelzés is profitál a mátrix megjelenítésből.
Búvár szemmel nézve a D4 egy alaptudású, három üzemmódú, nitrox, levegős és szabadtüdős komputer, amely az RGBM deepstop-os algoritmusával dolgozik. Csupán egy, 21-50 százalék közötti oxigéntartalmú gázkeverék kezelésére képes, és a digitális iránytűt se keressük benne, cserébe a súlya kisebb, mint a D6 / D9 komputereké, noha méretük ránézésre azonos. A maximum 80 órányi merülési adat természetesen letölthető USB interface segítségével a számítógépünkre, minden beállítás (személyes érzékenység, mintavételezés sűrűsége, magasság, etc.) menüből állítható, nem kell hozzá PC.
Szabadtüdős módban másodpercenként akár háromszori mintavételt is lehetővé tesz, 100 méterig 10 centi pontosan jelzi a mélységünket. Tud merülés tervezést, jelzi emelkedési sebességünket, de szimpatikus volt az is, hogy deepstop bekapcsolása esetén visszaszámolja, hány másodpercet kell még várakozással töltenünk. Természetesen a kijelzőjén lévő adatok változtathatóak merülés alatt igény szerint, hogy például a maximális mélység, a vízhőmérséklet, nitrox oxigénszázaléka vagy éppen a pontos idő érdekel minket. Merülési módba kapcsolva azonnal látjuk, hogy pontosan mennyi időnk van még hátra a repülési tilalomból, és hogy mennyi a felszíni időnk.
Napi használatban két időzónát kezelő, dátumot és stoppert is tartalmazó átlagos órát kapunk.

D4 vs Vyper

Merüléseim során a saját, szintén Suunto gyártmányú, de a régebbi Vyper búvár komputerem csatoltam fel a D4 mellé, bekapcsolva a D4-en az 1 perces deepstop-ot. Egy enyhe, 0.1 méteres eltérést tapasztaltam a mélységben, és vagy ennek, vagy a picit mégis eltérő algoritmusnak köszönhetően a dekó idők is némileg eltértek, de nem jelentősen. A deepstop kimondottan tetszett, bár ezt eddig is csináltam "fejből". Azért így mégis kényelmesebb, hogy a komputer szól, álljak meg, sőt még vissza is számol. A számok leolvasásával nem volt gond, a kijelző logikus bár a Vyperhez képest szokatlan volt.
A beállítások elérése lényegesen egyszerűbb, mint idősebb rokonáé, a nitrox tartalmat pl. minden merülés előtt állítanom kellett, így ezt saját bőrömön tapasztalhattam. Bár feleslegesnek tűnt elsőre, végül nagyon hasznosnak találtam, hogy a kezemen az órám tudta a merüléseim adatait, bármikor ránézhettem a felszíni időre például, de naplóíráskor is minden adat szó szerint kéznél volt.
Aki nem akar dekógázzal merülni, és elvan iránytű nélkül - vagy már van neki - viszont egy karórás búvárkomputer az álma, feltétlen ismerkedjen meg a D4-gyel. Nem áraszt el extrákkal, de amit tud az praktikus és könnyen elérhető.

Összegzés

A Beuchat X-air Light és a Suunto D4 teszteléséhez az Aquanauta Búvárcentrum biztosította a felszereléseket, ahol azok természetesen meg is vásárolhatóak. Köszönjük a támogatásukat! Ha pedig írásunk segített döntésedben, kérünk jelezd ez a vásárlás során az eladónak!

Divecenter.hu