Salem Express Búvárszafari

Ősz óta vártam, mikor lesz olyan helyre búvártúra, amerre még nem jártam. Egy Safaga-Salem Express Safari nevű program tűnt a legkedvezőbbnek. Már nagyon vártam a dátumot, mikor is kora reggel 20 társammal együtt Ferihegy 2B terminálról felszállt a gépünk. Azon természetesen már meg sem lepődtem, hogy én voltam a "korelnök", hiába, az idő elszáll felettem is…

Újra a tengeren

Nem először utaztam a Vörös-tengerre merülni, de mindig reménykedve várom az újabb meglepetéseket, szépségeket. Amikor feltűnt Afrika homokos tengerpartja, majd a kanyargós Nílus a zöld, parlamenti sávjával, különös érzés kerített hatalmába. Nemsokára érezni lehetett, hogy a gép lassan ereszkedni kezdett, és hamarosan feltűntek a sziklás hegyek, melyek völgyeiben a szélfútta homok olyan látványt nyújtott, mintha kiszáradt folyómedrek lennének. Egy látványos, alacsonyan végrehajtott tengerpart feletti forduló és a lágy földet érés után boldogan állapítottam meg: Újra itt vagyok!

Amint rendeztük a vízumokat, összeszedtük csomagjainkat, és az érintettek megejtették a "fontos", mondhatni pótolhatatlan vásárlásaikat is, (ez a sör, ha valaki nem tudná!), felszálltunk a buszra. Itt régi, kedves ismerőssel találkoztam, Ahmed-del, a merülésvezetővel. Igen jól esett, hogy ő is megismert, úgy látszik, ritka az ilyen öreg búvár. Elfoglaltuk "szállodánkat" a hajón, ahol szintén ismerősbe futottam - a 3 évvel ezelőtti Brothers-búvárszafarin is ezzel a hajóval és legénységgel utaztam.

Reggel megérkeztek a hajópapírok, így indulhattunk! A tenger kellemesen, frissen melegnek tűnt, a hullámok azonban egyre nőttek, egy óra múlva már kellett egy-egy nagy hullám is haladni. Egy nyugalmas zátony védő karjai között lekötöttünk, majd megszólalt a hajóharang: Briefing!! Az első napra három merülés jutott, a harmadik késő esti éjszakai, szép korallkertben jártunk. Négyen aludtunk a fedélzeten, de első éjjel sokszor ébresztett fel az erős szélzúgás, és hajnalra elég hűvös lett, de csodálatos napfelkelte kárpótolt mindenért. Korán reggel

indultunk tovább, mert a szél és a hullámzás igen erősödött. Cél: Safaga alatt a Salem Express roncs merülése!

Salem szelleme

A Salem Express 1991. december 15-én éjjel a meglehetősen viharos tengeren tartott Safagába, fedélzetén 690 zarándokkal és - 11 kilométerre a céltól - a Hydmann zátony nyugati részének ütközött teljes sebességgel. A korallszirt 10 méter hosszan felszakította a hajótest elülső részét, a hajót percek alatt elárasztotta a víz, a hátsó nagy ajtó kiszakadt, és a komphajó a jobb oldalára fekve elsüllyedt. A hajó 510 halottal szállt alá.
A roncsot először kívülről "jártuk" körbe. A horgony, a kémények, a parancsnoki híd, mentőcsónakok; benéztünk az ablakon át a hajókonyhába, ahol edények, tányérok tömege feküdt. A tat, majd a két hatalmas hajócsavar fantasztikus látvány volt! Lent az ámulat, a nyugalom és a meghatódottság volt érezhető, de egyszerre elfogott a borzongás is a sok szerencsétlen tragédiája láttán.
A hajóra visszaszállás nem volt leányálom. A hullámzás olyan erős volt, hogy egyik pillanatban a létra vége a fejem felett, a másik pillanatban a hajófar is a vízben! Nagyon meg kellett választani a pillanatot, amikor teljes szerelésben elkaphattam, mert a következő hullám 2-3 méter magasba emelt, majd a víz alá nyomott. Végül is mindenki "kiszállt", a hajó pedig a Panorama Reef békésebb vize felé tartott. Jutalmul egy delfinraj kísérte a hajót egy darabig tisztes távolból.
Pihenés után - a mi különösen ráfért a tengeri betegségben szenvedőkre - legalább 6-700 méteres áramlásos merülés következett: kényelmes testhelyzetben alig lebegve szinte alig mozogva élveztük a mellettünk, alattunk pergő csodálatos Cousteau-filmet.
Az El Shekr Reef-nél újra egy fantasztikus áramlásos merülésben volt szerencsénk, sokan láttunk gyönyörű meztelen csigákat, tűzhalakat, kőhalakat, és két cápa is elhúzott alattunk a mélyben.
Kissé kellemesebb éjszaka után a hajó visszatért a Salem Express fölé, majd irány a hajó belseje!!! Takarók, csomagok, kerékpárok, televízió, gyermekjátékok, autók, munkagépek, babakocsik… egy szörnyű tragédia mesélői.

Privát kuriózumok

A kissé nyugodtabb tenger könnyebb kiszállást engedélyezett, majd folytattuk utunkat Rus El Disha felé zátonyhoz. Itt az éjszakai merülésen egy poliptartott "bemutatót" a csoportunknak arról, hogyan kell vadászni, élelmet fogni, cseppet sem zavarta a sok lámpa villódzó fénykévéje.
Az Um Gamar zátonynál sok ritkaságot láttunk, számomra a legcsodálatosabb az volt, amikor egy korall oszlop közepében levő kürtő alján be lehetett úszni és az oszlop tetején kibújni. Bent apró üveghalak milliói villództak, bámulatos koreográfia szerint egyszerre mozogva. A felső kijárat kemény és lágy korallok szegélyezte csodálatos rész volt, itt készítettem az egyik legszebb felvételemet.
A Gubal Island-nál igazi áramlásos merülésbe szaladtunk bele, ami a korábbiaknál is szebb, gyorsabb és hosszabb volt! Magával ragadott az áramlás, legalább, egy kilométeren át csak nézni kellett a csodás színes csigák, jutott

idő arra, hogy a sziget távolabbi résznél levő El Aid roncsot is megnézzük kívülről-belülről. A hatalmas, legalább 3 méter átmérőjű hajócsavar lenyűgöző látványt nyújtott. A roncsot elhagyva ismét az áramlás vitt murénák, tűz-, skorpió-, kőhalak, Napóleon-halak, kemény és lágykorallok színes kavalkádját. Ebéd előtt még nem minket, míg nem egy csendesebb helyen egy szép nagy polip "megtámadta" Ahmedet, aki "hősi harcot" vívott vele, mire az egy-két simogatás után elengedte, és eltűnt a korallok között. A motorcsónakból láttunk delfineket a távolban, Ahmed megígérte, meglátogatjuk majd őket. Így is történt a délutáni merülés történt a délutáni merüléskor kétszer is körbevettek minket a delfinek, "táncoltunk" velük, és sokszor karnyújtásnyira robogtak el mellettünk, hogy néhány másodperc múlva újra velünk forogjanak. Nem lehet elfelejteni sohasem!

Egyszer véget ér az álom…

Még néhány merülés és a hajónk a hurghadai kikötő felé vette az útját. A társaság fáradt volt, és talán egy kicsit szomorkás is, hogy ez a szép kirándulás véget ért. A vacsoránál azonban ez az érzés elszállt, mert a szakács fergeteges hastánccal villanyozta fel a társulatot, majd Ahmed tánca következett nagy taps közepette. Az ünnepi vacsorát egy hatalmas, csillagszórós torta koronázta meg.
A Vörös-tenger nyugdíjas éveim legszebb merüléseit, búvárszafariait adta ajándékba itt éltem meg. Sok fénykép és emlék örökre kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem: delfinekkel táncoltam, cápát, murénát, Napóleon halat, teknőst simogattam, játszottam bohóchalakkal, polippal, bosszantottam skorpióhalakat, és pörölycápák, mantaráják úsztak el mellettem, jártam a Thistlegorm, Dunraven, Numidia, Excalibur roncsoknál, hogy csak a nagyobbakat említsem, megcsodáltam, a korallok fantasztikus színvilágát, és a sok száz fajta hal színpompás kavalkádját!

Dr. Fehér Tibor