A Thistlegorm története

A Thistlegorm teherszállító gőzös 1939-40-ben épült, a háború utánpótlásának biztosítása céljából és az Albyn Line flotta utolsó "Thistle" névkezdetű hajójaként futott vízre. A thistle magyar jelentése bogáncs, a hajót társaihoz hasonlóan ennek virágával, azaz Skócia királyi jelképével díszítették. A sorozatban a Thistlegorm a "kék bogáncs" nevet kapta. Építése idején az általános fegyverhiány miatt csupán egy ágyúval és egy gépfegyverrel szerelték fel, amelyek még az első világháborúból maradtak meg. A hajó hossza 126.5 meter, szélessége 17.7 meter volt, súlya 4.898 BR tonna, mellyel 10.5 csomós sebességgel volt képes haladni. Kiváló, összesen 1850 lóerőt szolgáltató kazánjai mindössze a harmadik, Indiába vezető útja során hibásodtak meg. A javítást a skóciai Glasgowban végezték és a szinte újnak számító hajó innen indult el végzetes útjára Alexandria kikötője felé.

1941 június másodikán a rakománya fegyverekből, munícióból, aknákból, páncélozott járművekből, dzsipekből, generátorokból, repülőgép-alkatrészekből, motorkerékpárokból, gőzmozdonyokból, egyéb gördülő állományból valamint néhányezer pár gumicsizmából állt. Szállítmánya az Észak-Afrikában állomásozó 8. brit hadtest utánpótlásának volt szánva, melyet, a Földközi-tenger blokádja miatt Afrikát megkerülve és plusz 20 000 kilométert megtéve, két és fél hónap alatt jutott el a Vörös-tengerig. Egész útja különösebb események nélkül zajlott, és miután megérkezett a Gubal szorosba, sajnos a Szuezi-csatorna éppen le volt zárva, így 2 hetes kényszerpihenő következett a hajónak.

A Shaab Ali zátony déli részéhez közel horgonyzó Thistlegorm 1941 október 6.-án reggel 1:39 perckor, egy a sötétség leple alatt lecsapó ellenséges Heinkel 111-es bombázó áldozatává vált, lévén, a legnagyobb hajó volt a közelben. A bomba, amely közvetlenül a híd mellett csapódott be, a rakomány által kiváltott másodlagos robbanásokkal együtt óriási pusztítást vitt végbe, amely nemcsak a szállított gőzmozdonyt röpítette a magasba, de az ellenséges bombázót is megsértette, amely pár kilométerrel arrébb le is zuhant.
 

A roncsot egészen 1950-ig elfeledte a világ, amikor is Jaques Cousteau csapatával és Calypso hajójával újrafelfedezte és azonosított a hajót. Több tárgyat is kiemeltek a roncsból, többek között egy motorkerékpárt, a kapitányi széfet és a hajóharangot. Ezután 1991-ig szinte senki nem háborgatta a Thistlegorm-ot, amikor is a helyi búvárbázisok látogatni kezdték az az óta a Vörös-tenger leghíresebbnek számító ronccsát.

Rakományából a következő gyártású járművek ismertek:
- Stanier 8F 2-8-0 gőzmodzony - sivatagi éghajlatra tervezve, kifejezetten az egyiptomi hálózat részére szállította őket
- BSA M 20 motorkerékpárok - Auchinleck Marshall számára legyártva, aki a Rommel ellenes harcok vezetője volt
- Matchless G3L motorkerékpárok - kétüléses kerékpárok sivatagi közlekedésre
- Norton 16 H motorkerékpárok - kifejezetten sivatagi közlekedésre. Nagyon közkedvelt járművé vált, csak világhárborús célokra mintegy százezer példányban került legyártásra
- BEDFORD MW tehergépkocsik
- BEDFORD OY tehergépkocsik
- MORRIS Commercial CS8 tehergépkocsik
- FORD WOT 1 - a roncson található tehergépkcsik legnagyobbika, kéttengelyes tehergépkocsi
- FORD WOT 2
- FORD WOT 3
- TILLING STEVENS TS19 - a legnagyobb négykerekű tehergépjármű a roncson, mintegy 6,4 m hosszú.
- Vickers Armstrong általános szállítójárművek - kisebb, többcélű járművek, amelyek máig láthatóak a roncs két részének törmelékei között.