A Liliom és a búvárkodás

A tizenhat hely meghirdetés nélkül is könnyedén elfogyott, részben a kollégáim, részben a barátaim körében. A hajó maximális befogadóképessége az alapos felújítás után jelentősen megnőtt. Ezen kívül minden megszépült a hajón, mindamellett, hogy a helykihasználtság is sokkal ésszerűbb lett. A tavalyihoz képest a személyzetben is történt némi változás, bár, hogy előnyére-e, ezt még most az elején nem tudhatjuk.

Sajnos a Travel Service menetrendje továbbra sem túl emberbarát az éjszakai utazás miatt, de hát mit tehetünk,

megpróbáltunk a korai érkezésből valami előnyt kovácsolni és a kihajózási engedélyt még aznapra, előre megkértük. Ezzel nyerünk plusz egy merülési napot, ami egyáltalán nem mindegy, ha a Vörös Tengerben merülünk. Leszállás után, ahogy ez már lenni szokott a tax free bolt és a patika meglátogatása az első teendőnk, mielőtt a hajóra bepakolnánk. Szokásos módon egy hajó briefing-el kezdünk, hogy az egy hét során azok is tisztában legyenek a hajókon megszokott formulákkal, akik először vannak ilyen helyen. A júliusi melegre szánt hiányos ruhatárunkat pár perc alatt sikerül elhelyezni a kabinokba és már kongatnak is az ebédhez. Köztudottan nagyon jól főznek ezen a hajón és ez most is igazolódik az elégedett tekinteteket látva.

Alig múlik el délután egy óra és nagy reményekkel már indulunk is kifelé a kikötőből. A búvárvezetővel közben egyeztetjük a tervezett heti program megvalósíthatóságát, melyben sajnos kell némi változtatást tennünk a júliusra nem jellemző erősödő szél miatt. Fő vonalaiban marad az eredeti program, csak a sorrend változhat, ha a szél továbbra is erősödne. Ez azt jelenti, hogy rövid kalandozás után elhagyjuk a Hurghada régiót és indulunk észak felé, majd két teljes napot a legismertebb helyeken töltünk el, vagyis számos híres roncsot kell majd útba ejtenünk. Ezt követően lassan vissza araszolgatunk dél felé és a negyedik napon kikötünk Hurghadában egy estére. Ennek oka, hogy a hajón most az egyszer nem csak búvárok vannak, hanem egyharmad résztvevő csak sznorkeles családtag. Hogy ők ne érezzék egyszerre túl soknak a hajózást, ezért szakítjuk meg túránkat ebben az esetben. A következő nap megcélozzuk a Gubal szigeteket és két napot a szigetek körüli, gyönyörű merülőhelyeknek szenteljük, majd az utolsó napon egy közeli és nagyon népszerű helyen zárjuk a túrát. Ez tehát nagyvonalakban a terv a hét merülési napra.

Az első merülésünkre a szokásos check dive-ra a Dolphi House lett kiválasztva. Két csoportban kezdjük meg a merülést a hajóról. A mélység csak 8-9 méter, de a kezdeti bizonytalankodás miatt ez egyáltalán nem baj. Lassan mindenki kiegészíti az ólom készletét a megfelelő mennyiségre és kezdődhet a merülés. Közel húzódunk a zátonyhoz és elindulunk balra. A korallok csak szórványosan borítják a homokos aljzatot. Ennek megfelelően az úszó élővilág is kissé kevesebb, mint szeretnénk. Kisebb bőröndhalakat látunk a korallok alatt, vitorlás halakat felettük. Kék pettyes rája lapul a homokban, majd arrébb egy megtermett krokodilhal. Nem törődik velünk egyáltalán. A visszafelé úton a sekélyebb részben papagáj halak jellemzik leginkább a környezetet. A hajó alá érkezve néhány nagyobb denevér hal úszkál körbe-körbe.

Alig egy órás hajózás után megérkezünk a Big Siyul Island-hoz. Megint a hajóról kezdjük a merülést, és kelet fel

pillanatban van valami érdekes látnivaló. Bőröndhalak, vitorlás halak rajban, sűrűn látunk kisebb-nagyobb murénát is.é indulunk. Nagyon szép hely, rengeteg a korall és a hal. Ahogy haladunk kb. 18 méteres mélységben, minden A vezetőnk nagyon figyel a látnivalóra, hol a shaker-el, hol csak mutogatással jelzi a különlegesebb látnivalót. Az áramlás szerencsére alig érezhető, nem kell vele szemben úsznunk. Lassan fordulunk, és kicsit emelkedünk is, eközben közelebb húzódunk a zátonyhoz. Feltűnő, hogy itt sűrűbben találunk házatlan csigákat, néha többet is egy helyen. Zömében a narancssárga csíkos fajtákat találjuk, és hosszan nézegetjük őket, ahogy lassan haladnak előre. A hajó közelében még egy hatalmas murénát látunk, de ez most nem egy résből les ki, hanem úszik lassú, vonagló mozgással.

Hajózunk tovább észak felé és pár óra múlva érkezünk a legismertebb roncshoz, a Thistlegorm-hoz. Csak pár hajó van rajtunk kívül, ami itt meglepő a roncs népszerűségét tekintve. Tavaly óta nem lehet már a roncshoz kötni, csak a fenéken kialakított lekötési pontokhoz, melyet a hajó körül helyeztek el kb. 8-10 méterre. Első merülésünk a hajó külső megmerülése lesz. A kötelünk a roncs hátsó része mellett vezet le. Sajnos a látótávolság nem túl jó, de ez itt eléggé megszokott. Lassan közelítünk a hajó oldalához és kibontakozik a valaha 131 m hosszú hajó sziluettje. Jobbra indulunk a hajó orra felé és emelkedünk kissé a fedélzet szintjére. Átúszunk az alacsony és nyitott passage szerű részen, ahol a mennyezeten a kilélegzett buborékok kis tükröket alkotnak. A hátsó raktérhez érkezve teszünk egy kört, de még nem megyünk be ennél a merülésnél. Továbbhaladva az első raktér nyílásánál megnézzük a két vasúti kocsit, melyből az egyik szenet, a másik üzemanyagot szállított. Tovább úszva az orr felé a horgony kabint már belülről is megnézzük. A jobb oldalon úszunk be és balra kanyarodva a baloldalon érkezünk ki. Emelkedünk a hajó orrába és

lassan körbeússzuk a hatalmas csörlőt, mellyel a horgonyt mozgatták valaha. Itt lényegesen gazdagabb az élővilág, minta hajó egyéb részeinél, ezért el is időzünk egy kicsit, mielőtt a baloldalon visszafelé indulnánk az áramlás segítségével. Egy krokodil hal pihenget az egyik párkányon, ügyet sem vetve ránk. Az áramlás miatt elég gyorsan visszaérkezünk a robbanás helyszínére, és alaposabban megnézünk egy hatalmas lőszert, melyről valaki már letisztogatta a rárakódott korallokat és olvasható vált a gyártás éve és egyéb érdekes információk. Pár lánctalpas hadigépezet alig felismerhető és fejjel lefelé fordult részeit is megtekintjük, mielőtt a hátsó, különvált részhez érnénk megint. Csak halványan, de kivehető a mozdony körvonala, mely a homokos fenéken, kb. tíz méterre a hajótól a talpán áll. Ez az oldalára dőlt hátsó rész, valaha volt fedélzetén két légvédelmi ágyú áll, ma is jól felismerhető módon. Egy kört teszünk a végénél és megtekintjük az óriási hajócsavart is, mielőtt lassan a kötél felé úszva elveszítjük a vizuális kapcsolatot ismét a hajóval.

Búvártúra harmadik merülése 2/2: Thistlegorm belső terek

Második merülésünket kimondottan a Thistlegorm belső tereinek felfedezésére szánjuk. Zodiakkal előre visznek bennünket a hajó orr részéhez és egy másik hajó kötelét használjuk a leereszkedésre. Ismét a hajó orrában vagyunk és az úszó élővilág, ha lehet még gazdagabb, mint az előző alkalommal Sokat most nem időzünk, mivel nagy a hajó belseje és mindent látni szeretnénk. Az első raktérbe ereszkedünk először és ott is a felső szinttel kezdjük. Nagyon sűrűn egymás mellett teherautók állnak a raktérben. A legtöbb oldalablaka lehúzva, a többi tejszerűen elfehéredett, nehéz átlátni rajta. A műszerfalak már többnyire az enyészeté lettek, de néhányban még látszik a kézifék és a

sebességváltó kar is. A kormányok már hiányoznak, de így is óriási élmény ezeket az autókat látni. Körbeúszunk a raktérben és éppen csak annyi hely van az autók teteje és a mennyezet között, hogy el tudjunk úszni, de vigyázni kell a beakadással. Ereszkedünk az alsó szintre. Itt teherautók vannak, illetve nyerges vontatók. Itt több a hely, könnyebb a mozgás is. Furcsa érzés a múlt egy ilyen szeletkéjét így megszemlélni. Hátrafelé úszunk és egy nagy, üres terembe kerülünk, illetve nem üres, rengeteg gumicsizma hever a fenéken. Átúszunk egy nyíláson és a hátsó raktérbe kerülünk át. Itt újabb érdekességfogad bennünket. Vannak itt is teherautók, de a platókon motorkerékpárok láthatók, illetve többnyire mindenhol motorok vannak. A kormány már ezekről is eltűnt, de még számos apró részlet nagyon jól látszik rajtunk. Ez még nagyobb élmény, mint a teherautók. Sajnos tovább kell haladnunk, mert a no deco időnk nagyon fogy. Egy újabb nyíláson átúszunk és lassan kiérkezünk a hajóból ismét a felrobbant részhez. Már nincs idő nézelődni sajnos, a kötél felé kell haladnunk, mely a hajónhoz van rögzítve és az előbbi merülésnél alkalmazott módon felemelkedünk.

Hosszas hajózás után megérkezünk Sha'ab Abu Nuhas zátonyhoz, mely arról híres, hogy az elmúlt száz év során számos hajó kapitánya futtatta zátonyra itt hajóját. Ezek közül az egyik leglátványosabb és ezért az első merülésünk célja is a Giannis D. nevű, valamikori görög teherszállító hajó. A déli oldalon horgonyzunk, ezért zodiakkal megyünk fel az északi oldalra a roncshoz. A közepes erősségű hullámzásban ez jó ideig eltart, már fáj a hátunk a palack és ólom súlya alatt. Az elmerülést követően teszünk egy kört kívülről. Itt is már jó néhány részen korallokkal borított a hajó. Számos halraj kering a mesterséges zátonyként működő roncs körül. A behatolást alulról kezdjük, a kapitányi híd oldalánál, mely az oldalra borult hajó alsó részén van. Üvegek már sehol nincsenek az ablakokon és a helység többnyire már üres, de mégis van egy különleges hangulata. A néhai hajókormány helye is megvan, de már kerék

nélkül. Haladunk tovább és egy hosszú üres részben találjuk magunkat, ahol a kerek ablakokon kívülről beszűrődő kék fények csóvaként törnek be a sötétbe. Kanyarodunk egy másik helységbe, mely inkább lépcsőházra hasonlít a körben lefelé futó lépcsők miatt. Nekünk nincs szükségünk most a lépcsőre, ezért középen ereszkedünk lefelé a gépház felé, miközben hatalmas tartályok mellett haladunk el. A motor nagyon jó állapotban maradt meg és hatalmas, igazán jó fénykép téma. Közben jobban körbenézünk és észrevesszük, hogy a fejünk felett a néhány ablakon beszűrődő fényben ezüstösen csillogó üveghalak hatalmas rajai köröznek mindenütt. Nagyon látványos ez a roncs belülről, ezért hosszasan időzünk a helységekben és közben emelkedünk lassan egyre feljebb. Rábukkanunk a kapitány fürdőszobájára is, de már csak a WC kagyló maradt meg épen. Kiúszunk egy hátrafelé nyíló kijáraton és lassan körbehaladva felemelkedünk a biztonsági megálló szintjére.

Búvártúra ötödik merülése: Carnatic

A következő roncs a Carnatic, mely egy angol kereskedelmi hajó volt és 1869-ben süllyedt el a zátonynak ütközve. Zodiakkal visznek bennünket a roncs fölé és sokáig tart, mert a hullámok elég nagyok. Már lassan a hányinger kerülget bennünket, mire megérkezünk. Gyors elmerülés és máris jobb a gyomrunk, bár a látnivaló úgy is elvonja a figyelmünket. A fém szerkezetű hajó fa burkolat részei már elkorhadtak, emiatt mindenhol szinte belátni a roncsba. Hátul kezdünk a hajócsavarnál, kb. 27 méter a mélység. Lassan mi is behatolunk és körülvesz minket a félhomály. Haladunk a hajó far részétől előre és gyakran kinézünk a vasgerendák között a kékbe. Már mindent benőttek a korallok, így belül is rengeteg hallal találkozunk. Kiúszunk a hajó közepe táján, itt volt a gépház valaha. Balra nézve megpillantjuk a két, hosszú árbocot, melyek a homokban fekszenek. A kémény is fekszik az oldalán, mint ahogy a hajó közepének szinte minden része. Az orr részhez közelítve megint beúszunk a hajó belsejébe. Hasonlóan itt is korallok és halak kavalkádja található. A mélység miatt lassan el kell indulnunk felfelé, mert lejár a no deco időnk. A látótávolság kiváló, ezért az emelkedés közben rendkívül szép látvány a roncsot egészben megszemlélni.

A következő helyszín a Sha'ab Sabrina zátony. Ez egy nagyon népszerű hely a Hurghada régióban. Mozgó hajóról ugrunk mindannyian szinte egyszerre és drift dive-al merülünk. Egy kissé arrébb dobtak ki bennünket, ezért próbálunk a zátony tetejére felúszni az oldaláramlásban. Talán a legszínesebb korallkert az egész Vörös Tengerben itt található. Minden fajtája a koralloknak képviseltetve van és természetesen az úszó élőlények is szép számban vannak. Mindjárt meg is látunk egy tonhal rajt a fejünk felett, lassan haladnak áramlással szemben. Egyre sekélyebb a mélység, ahogy a zátony tetejére érünk fel, majd a túloldalon egyre mélyül megint. Kicsit nyugatra haladunk először, nem a hajón irányába. Néhol a korallok valamiért szobányi üregeket hagytak maguk között, ezek a kis katlanok is számos hal

élőhelyévé váltak. Kisebb bőröndhalak, nagyobb sügér, muréna leskelődik ki az üregekből. Újabb nagy halrajok jelennek meg a fejünk felett, pontosan nem tudom a fajtájukat. Elérkezünk a főzátony oldalához és sekély mélységben átúszunk egy kis csatornán míg a keleti oldalra érünk. Itt nagyobb a mélység és el is távolodunk a főzátonytól és egy, az előbbihez hasonló korallkertbe úszunk be. Itt már nem laposan helyezkednek el, hanem kisebb hegyeket alkotnak, és közöttük járatok vannak. Sok tűzhalat láthatunk és pettyes ráját. Arrébb a homokban egy hatalmas méretű bőröndhal fekszik, és egészen közel enged magához bennünket. Újra és újra visszakanyarodunk a korallhegyek közé és színes halrajok között haladunk. Az egyik fordulónál nagy szerencsénkre egy teknőst látunk falatozni a korallok között. Egy darabig észre sem vesz bennünket, ez jó, mert alaposabban meg tudjuk nézni mielőtt elúszik. Szerencsére nem izgatja fel magát miattunk és mi hosszasan szemlélhetjük ezt a különleges, tüdővel lélegző tengeri emlőst.

Késő délután van már, mire lekötünk a Turtle Bay nevű helyen, egyetlen hajóként. Sekély mélységben haladunk egy kb. tíz méter széles kanyonban. Mindkét oldalon keménykorallok számos fajtája szegélyezi utunkat. Nagyjából ötven méter után mint egy zsákutca, úgy ér véget a kanyon. Itt lassan emelkedünk egészen három méterre, hogy képesek legyünk átúszni a zátony túloldalára. A hullámzás ütemesen ide-oda mozgat bennünket, mely ellen semmit sem tudunk tenni. Amint átérünk, újra ereszkedünk a lankásan mélyülő korall fal aljába és elindulunk jobbra. Rendkívül szépek és színesek a korallok és legalább ilyen színes és gazdag a halállomány is. Nagyjából tíz percet haladunk ebbe az irányba, amikor vég szakad a falnak és bekanyarodunk ismét jobbra egy kisebb korall hegyekkel és homokos völgyekkel tűzdelt nagyon szép részhez. Itt sokkal több az úszó élőlény. Unikornis halakból, papagáj halakból rengeteg látunk. Közepes méretű napóleon hal érkezik szemből, és félénken elhúzódik. Egy nagyobb fűrészes sügér lebeg az egyik agancs korall alatt. Kisebb és nagyobb bőröndhalakból itt is feltűnően sok van. Két pettyes réja lapul a homokban nem túl messze egymástól. Lassan ismét egy korallfal állja utunkat, de most csak pár métert kell emelkednünk, hogy kijussunk a külső falra, amely mellett visszafelé haladunk. Figyelgetjük a homokos aljzatot, míg meg nem találjuk amit keresünk. Öklömnyi elhalt korall darabokból van kirakva egy hatalmas nyíl forma a fenéken, mely mutatja a helyet, ahol ismét átúszhatunk a zátony belső részébe, ahonnan jöttünk.

Következő hely a Gobal szigetek és azon belül is az öbölben található kis roncs, a Resa Wreck. Rögzített hajóról

merülünk, a mélység kb. 18 méter. Először nem túl szép a hely, de ahogy haladunk egyre gazdagabb. Lankás korallkertben úszunk egészen a roncsig. Már csak a vázszerkezete, a bordázata van meg és teljesen belepte a korall. Körülötte nagyon színes halrajok úszkálnak. Lassan haladunk kelet felé és az áramlás is egy kicsit erősebb, de emiatt halakból is arányosan több van szerencsére. A homokban krokodilhal lapul, éppen csak megnézzük, és már fordulunk is vissza a hajó felé. Feljebb jövünk a zátonyhoz közelebb és egy más útvonalon haladunk visszafelé. Zebrahalakból óriási rajok közlekednek körülöttünk. Feltűnően sok a muréna is ezen a részen. Más említésre méltó nem volt, de mégis nagyon tetszett mindenkinek a merülés.

A hajó sajnos átáll a sziget déli oldalára, mert a szél nem teszi lehetővé a tervezett északi oldali merülésünket, de sabaj, mert itt is vannak szép helyek, mint például az El Ma'alag South. Zodiakkal visznek bennünket két csoportban kb. 300 m-t a keleti oldalra. Drift dive lesz, vagyis visszasodródunk a hajóhoz. Majdnem függőleges korallfal mellett merülünk, szinte mindenhol élő korallok borítják a falat. Leereszkedünk a fal alsó részéhez, nagyjából 20 m mélységig. Itt egy homokos párkány felett indulunk el déli irányba a hajó felé. A megszokott élővilág fogad bennünket.

Vitorláshalak több helyen is párban köröznek egy-egy korall előtt. Fekete színű halakból nagyobb rajok haladnak el mellettünk. Integet az egyik búvár, és már mutatja is a kezével, hogy polipot talált. Lassan közelítünk, hogy nehogy elriasszuk, de így is csak néhány másodpercig mutatja magát, előbb párszor színt vált, majd bebújik egy repedésen és eltűnik. Haladunk tovább és egy agancs korall alatt két, nagy denevérhal rejtőzik. Eddig csak úszva láttam őket, nem is értem, hogy lehet ez, talán beteg az egyik, mert az nem úszik el a közeledésemre sem, csak a másik. Hagyja magát fényképezni, majd a másik is visszajön, és mellé bújik. Egy darabig semmi különös nem történik, színes lágykorallokat fotózunk, majd valami mozgást látunk előttünk szemben. Lassan egy teknős érkezik irányunkba. Sajnos, ahogy észlel bennünket, nagy ívben kerül bennünket és figyel a távolságra közöttünk. Úgy tűnik rossz tapasztalatai vannak a búvárokkal. Vajon miért?! Még egy kék pettyes ráját figyelhetünk meg arrébb, ahogy a homokba próbálja beásni magát, mielőtt a hajó alá érnénk Felnézve a hajó körül sznorkelezőkre, érdekes dolgot látunk. Egy bojtorján hal cikázik az úszók között és keresi a helyet, ahová odatapadhatna. Ezt nagyon hosszasan nézhetjük, míg már csak mi hárman vagyunk a vízben, és persze kiszemel bennünket is. Nagy élmény, ahogy egészen közel úszik és szemlélődik a tapadási pontot keresve.

Visszajövünk az öbölbe és lekötünk a kis roncs közelébe ismét. Gobal külső oldalt merüljük, ahol már ezelőtt is annyi élmény ért bennünket. Zodiakkal utazunk a közepes hullámzásban legalább nyolcszáz métert az északi oldalra. Meredek, majdnem függőleges korallfal mellett kezdjük meg a merülést és sodródunk az áramlással. Elképesztően gazdag az élővilág. Szinte folyamatosan, nagy egyedszámú halrajok jönnek szemben velünk, néha teljesen körbevesznek bennünket. Úszni szinte nem is kell az áramlás valóban sodor bennünket. Nagyon kényelmes módja a merülésnek. A kékbe kifelé is nézegetünk, mert itt nagyon közel van a nyílt víz, hátha jönnek nagyobb testű élőlények is errefelé. Majdnem bejött, de nem a nyílt víz felöl, hanem szinte a fejünk felett a zátony felső peremén megint egy megtermett teknős halad velünk szemben. Persze azonnal emelkedünk egy kicsit, hogy lassítsuk az útját. Csodálkozva néz ránk, majd lassan kívülről kerülve bennünket tovább úszik. Az áramlás erősödik, már nagy sebességgel

szállítódunk a fal mellett. Továbbra is egyre érkeznek a halrajok, csak a szemünket kell mereszteni. Kissé fordul a zátony iránya és az áramlás lassul, majd kissé tovább haladva teljesen leáll. A levegőkészlet is a vége felé jár, így elkezdünk a feljebb jönni és öt méter körül fojtatjuk az utunkat, immáron úszva az áramlás hiánya miatt. Már nem haladunk, a jelzőbójával foglalkozunk, hogy a zodiak vezetője előbb észrevegyen bennünket és emiatt kevesebbet kelljen várnunk majd. Ekkor, a bóját felengedve ketten egymással szemben kifelé fordulunk és szinte a szívroham jön mindkettőnkre, mint mikor valaki a sarkon megbújva szándékosan ránk akar ijeszteni, így tettek velünk a delfinek. Mikor kifelé fordulunk ők éppen nagy sebességgel érkeztek, és már csak két méterre voltak tőlünk, szinte az arcunkban. Persze elkanyarodtak mellettünk karnyújtásnyira és a szokásos vijjogással, füttyögéssel kommunikálnak egymással. Összesen hat delfin, mind felnőtt és szokatlanul barátkozó. Körbe úsznak többször bennünket, majd néhányszor megállnak a szintünkön felénk fordulva, de két méter távolságot mindig tartva, néznek ránk és beszélnek a maguk módján. Lehet, hogy ugyanabból a csoportból voltak, mint áprilisban? Akkor ugyanitt, megszámolhatatlan mennyiségűen voltak és szintén nagyon játékos kedvükben találtuk őket. Az egész legalább tíz percig tartott, de nem bántuk volna azt sem, ha egy óra. A búvártúra utolsó merülésének ennél nem is lehetett volna szebb és izgalmasabb.

Eddig eljutva az élménybeszámoló olvasásában, biztosan feltűnt, hogy a megszokott huszonegy merülés helyett lényegesen kevesebbről írok. Ennek oka, hogy a hajón kivételesen ott volt a családom is, így felváltva tudtunk csak merülni a gyermek miatt és csak azokról a merülésekről írtam, amelyeken ott voltam. Remélem így is elég szórakoztató volt olvasni, nekünk mindenképpen az volt, ott lenni és megint megerősödött bennünk az az érzés, hogy a búvárkodás a legszebb szabadidős tevékenység mindközül.

Malmos Attila