Nyűgösen és fáradtan érkezünk meg ezen az októberi reggelen Hurghadába. Az idő már reggel is megfelelően meleg, és gyenge szél fúj, ami itt szintén jót jelenthet a túrára nézve. Ahogy ez már egy arab országban lenni szokott, most sem ment minden úgy, ahogy megígérték. Az utazási iroda helyi képviselője a repülőtéren tájékoztatott bennünket arról, hogy a hotel, melybe a foglalásunk szól, egy kisebb tűz miatt, sajnos részleges átépítés alatt áll és emiatt felajánlanak számunkra egy jobb hotelt. Mit tehet az ember ilyenkor, ha tényleg jobb, hát persze, hogy belenyugszunk és elfogadjuk, amúgy is alig állunk a lábunkon a fáradtság miatt. Alig fél óra múlva kiderül, hogy valóan jó a hotel, impozáns, tengerparti fekvésű és a szobák is megfelelően szépek.
Délre beszéltük meg a hotelhez a találkozót a búvárbázis vezetőjével, hogy a felszereléseinket még a mai napon elhelyezhessük a megfelelő boxokban és a bejelentkezési procedúrát is lebonyolítsuk. A csoport nagy létszáma miatt egy igazán nagy hajót kapunk egész hétre, amelyet azonnal meg is szemlélünk a húsz méterre található kikötőben. Mivel egy éjszaka alvás kimaradt az életünkből, mindenki nagyon korán visszahúzódik a szobájában és megpróbálja bepótolni az elmaradt alvásmennyiségét.
Reggel hét óra ötven és mi már a hotel előtt a buszba kászálódunk be, hogy mi lehessünk az első kihajózók a kikötőből. A hajó pont az elvárásainknak megfelelő. Hatalmas búvár dekk a rengeteg felszerelésnek, számtalan palack tartó az oldalakon és hátul, nagy nappali az étkezésekhez, illetve a briefingekhez, és természetesen napozó fedélzet is van kettő a merülések közötti időtöltésre és a kísérők számára. Azonnal megismerkedünk a három, helyi búvárvezetőnkkel is és kialakítjuk a merülési csoportokat. Négy csoportra osztjuk a búvárokat, hogy egy csoportba se legyen túl nagy létszám, így lassabban tudunk haladni, a zátonyokat alaposabban fel tudjuk deríteni és persze kevesebb alkalmazkodásra van szükség egymáshoz képest is. A hajó briefing után szinte azonnal megtartjuk a merülési eligazítást is az első helyről a check dive-ról. A zátony neve Fanus West. Könnyű, sekély hely, ideális az első merüléshez. Egyszerre két csoport tud nagyon kényelmesen készülni a búvár dekken és mikor vízbe lépnek, jöhet a második kettő is készülődni.
A hajó alatt egészen sekély a víz, négy-öt méter csak. Néhány búvár elég régen merült sajnos, nekik kimondottan kedvező a hely. A vízhőmérséklet 26 C, a látótávolság közel húsz méter, állapítjuk meg az elmerülés után. Közel úszunk a zátonyhoz és jobb kézre vesszük a korall falat. Rögtön az elején egy pettyes rájába botlunk, felriad és elúszik a közeledtünkre. A megszokott keménykorallok borítják a falat és minden pillanatban elúszik valamilyen hal mellettünk. A zátony fala északra, majd ismét nyugatra fordul, mi is követjük az irányát és hamarosan elérkezünk a sarokig. Alig 15 méterre egy korall torony bontakozik ki, mely elkülönülve áll a homokos fenéken 12 m mélységnél. Rengeteg apró hal úszik körülötte, szinte egyszerre mozogva. Tűzhalak lapulnak az agancs korallok alatt és ahogy lassan megkerüljük a kis zátonyt a másik oldalon egy közepes muréna tátog kifelé egy nyílásból. Megint egy pettyes rája fekszik a homokban ez nem annyira félős, tűri, hogy fotózzuk. Lassan indulunk visszafelé, de még megszemlélünk egy pillangó hal párt, ahogy kényesen vigyáznak egymásra. A hajó alatt néhány nagyobb angyalhal és rengeteg fekete színű kisebb hal úszkál, táplálékot keresve.
A következő helyig sokat nem hajózunk, épen csak pár száz métert haladunk keletre és még ebéd előtt merüljük a másodikat. Alig egy óra felszíni idő után ismét eligazítás és már készülünk is a második merülésünkre a Fanus East-nél. A hajó alatt a mélység kb. 9 m és keletre indulunk egy darabig a fő zátony mellett, majd azt elhagyva haladunk tovább kelet felé. Húsz méter után kezd el megint korallosodni, először csak kisebb képződmények, majd nagyobb blokkok következnek. Az egyik korall tömb alól furcsa sárgás színű muréna leselkedik. Elérkezünk egy párkányig, ahol a fal a mélységbe fut le. Fordulunk enyhén észak felé és a kissé teraszos párkányon szemléljük a gazdag élővilágot. Enyhén szemben jön az áramlás, emiatt csak lassan tudunk haladni. Egy hasadékban fejjel lefelé egy termetes skorpió halat fedezünk fel. Csak ha nagyon közel merészkedünk, akkor állítja fel a hátúszói tüskéit. Elérkezünk az első koralltoronyhoz, mely körül látványosan intenzívebb az élővilág. Színes halakból egész kavalkád van a kis zátony körül. Néhány perc után haladunk tovább a párkányon a második koralltoronyig. Hamarosan elérjük és itt még nagyobb a zsúfoltság élőlényekben. A külső oldalon nagyobb hasadékok, üregek vannak és ezek mindegyike tele van üveghalakkal. Jó sokáig elidőzünk itt és gyönyörködünk a sügérekben, tűzhalakban, melyek a kis zátony körül keringenek. Haladunk tovább, de most csak egészen kis távot kell már megtenni a harmadik toronyig. Sajnos ennél már nem időzhetünk sokáig, néhány búvárnak már a fele levegőmennyisége elhasználódott, emiatt fordulnunk kell visszafelé, pedig itt is hasonlóan az első kettőhöz, nagyon sok látnivaló van. Közel úszunk a fő zátonyhoz és a gyenge áramlás segítségével visszasodródunk a hajó alá. 
A következő és egyben mai utolsó merülésünk a Turtle Bay nevű zátonynál lesz. Ahogy többnyire lenni szokott, most is a déli oldalon horgonyzunk az öt méteres, sekély vízben. Ezt a zátonyt szinte minden túrán megmerüljük, ha ebben a régióban járunk. Kissé balra haladunk, amíg meg nem találjuk a lagúna bejáratát. Itt, mintha szépülnének a korallok és több is lenne belőle, mint legutóbb. Kisebb bőröndhal igyekszik kitérni előlünk, majd szinte azonnal egy nagyobb unikornis hal kerül a látómezőnkbe. A lagúna alig 7-8 m széles és mindkét oldalon nagyon színes korallok szegélyezik. A következő, amit meglátunk egy muréna, mely az egyik agancs korall alól nézelődik ki. Lassan körvonalazódik a keskeny lagúna zsákutcaszerűen végződő korallfala. Emelkedünk a fal mellett egészen két méter mélységig, hogy képesek legyünk a zátony felett átúszni, vagy inkább átevickélni az ide-oda lökdöső hullámzásban. Ahogy átértünk égészen megváltozott a látvány. Sokkal színesebb és több korall van és már az első pár méteren sárga színű halakból óriási raj lebeg élére állva a gyenge áramlásban. Haladunk jobbra a színes korallfal tövében és szinte folyamatosan jönnek velünk szemben a szebbnél szebb halak. Egy murénára bukkanunk, mely közeledtünkre nem visszahúzódik, hanem kibújik barlangjából és lassan, méltóságteljesen úszik velünk egy irányba. Elérkezünk a korallkert bejáratához, és kissé feljebb emelkedünk, hogy bejussunk. Egy nagy sziklatömb körül pillangóhalak lebegnek, odébb egy nagy bőröndhal hasal a homokban. Teszünk egy nagy kört a kertben, és közben megcsodáljuk a kisebb halakból álló rajokat. Visszafelé fordulunk és szinte azonnal egy nagyobb napóleon hallal találkozunk. Nagy ívben kerül bennünket, majd ismét felbukkan. Visszaérkezve az átjutási ponthoz, ismét átkecmergünk a sekély zátonygáton és újra a lagúnában találjuk magunkat. Innen már csak pár perc a hajó.
Második merülési napon a South Abu Ramada helynél kezdünk. Az idő továbbra is kedvező, nincs túl erős szél. Nyolc méteres mélységben merülünk el és jobb kézre fogjuk a főzátonyt. A látótávolság mintha kisebb lenne, mint eddig, de majd közelebbről szemléljük a dolgokat. Szép, színes a korallfal, sokféle hal kering körülöttünk. Itt mintha több lenne a trombitahal, szinte percenként közelít hozzánk egy-egy példány. Egy nagyobb méretű skorpióhalat pillantunk meg, vöröses-barnás színű és nem érdekeljük egyáltalán. Alig haladunk tovább, egy megtermett krokodilhalat látunk hasalni a homokban. Jól lefényképezzük őt is. Egy polip a következő felfedezésünk. Furcsa, zöldes színe van, és az árnyalatát változtatja a közeledésünkre. Pettyes rája pihenget az egyik asztal korall alatt, őt sem zavarja a jelenlétünk. Fordulunk vissza a fal mentén, és sekélyebb mélységbe emelkedünk. A fény jobban megvilágítja a korallokat, emiatt minden sokkal szebbnek látszik. Mindenféle kisebb halakból nagy rajok közlekednek körülöttünk. Egyik búvár integet felénk, talált egy házatlan csigát a korallokon. A hajó alatt ismét a már megszokott fekete halakból álló rajt figyelhetjük meg. A mai második merülést a zátony keleti oldalánál bonyolítjuk, melynek neve Abu ramada East. Az elmerülés után egy korallkert felett úszunk lassan keleti irányba. Kisebb blokkok vannak a homokos fenéken, mindegyik körül saját kis élővilág kering. A fejünk felett észreveszünk egy magányos és megtermett méretű barrakudát. Lassan, nagy köröket tesz felettünk. Egy kőhal formáját vélem kivenni a homokba ágyazódva. Közelebb merészkedve kiderül, valóban egy nagyobb példány. Csak a szemeit forgatja óvatosan, de nem mozdul. A következő érdekesség egy muréna, most nem csak a feje látszik ki a korall alól, hanem az egész teste. Izgatottan mozgolódik, talán a látványunktól, majd jobb búvóhelyet keres és elúszik a távolba. Két blokk között gyülekezőt tartanak a vitorlás halak, mozdulatlanul lebegnek élére állva, könnyű őket lefényképezni. A forduló után igyekszünk valamivel arrébb visszajutni, emiatt egészen a zátony szélénél haladunk. Sok helyen látunk bohóchalakat ahogy az anemonában tüsténkednek. Kisebb gömbhalakkal többször is találkozunk utunk során, nem szeretik a jelenlétünket.
Harmadik merülésnek egy érdekes helyet választunk. El Arouk a neve. Párszáz négyzetméteren a 12 m-es homokos fenéken keskenyebb, szélesebb korall oszlopok állnak, egészen a felszínig felérve. Kiváló jártasságot kíván a merülés-vezetőtől, hogy a nagyjából egyforma tornyok között visszanavigáljon a hajóhoz a merülés végére. A délutáni nap fényében inkább a tornyok nyugati oldalát szemléljük a megvilágítás miatt. 12 méter magasságig zsúfolt élővilág a jellemző. A homokban ráják lapulnak, gömb és bőröndhalak pipiskednek kis úszóikkal egyik korallról a másikra és ezernyi színes hal úszkál a tornyok oldala mentén a felszínig. Szinte nem is kell arrébb úszni, önmagától cserélődik folyamatosan az élővilág. Egy másik toronynál feltűnően sok a tűzhal, szinte mindenhol azok mozognak a közelünkben. A távolban egy nagyméretű fűrészes sügért pillantunk meg, lassan közeledik felénk, majd elfordul és eltűnik a szemünk elől. Pettyes rájából szinte négyméterenként látunk egy példányt. Közepes és nagyobb bőröndhalak lapulnak több helyen is a homokban, de érkezésünkre odébb úsznak. Lassan visszajutunk a hajó alá és még egy kört teszünk a legközelebbi torony körül. Harmadik napunkat a Giftun Nemzeti Parkban kezdjük és ott is az egyik legnépszerűbb helyen a Shaab Sabrina-nál. Drift dive lesz, vagyis sodródó merülés. A hajó felvisz bennünket a zátony észak-keleti oldalához és mind a négy csoport többé-kevésbé egyszerre ugrik a vízbe. Egy óriási kiterjedésű korallkert felett érkezünk le a víz alá. Ennyire élő, színes és zsúfolásig összenőtt koralltengert csak kevés helyen láttam. Az áramlás sajnos nem egészen északról érkezik, emiatt csak nehezen tudunk a korallkert felett maradni, sodródunk valóban, csak nem egészen jó irányba. Néhány helyen 5-6 méter átmérőjű, katlanszerű mélyedések alakultak ki a korallok között.
Ezekben mindig több az úszó élőlény, kisebb gömbhalakat, tűzhalakat, vitorláshalakat láthatunk bennük többnyire. A korallkert felett, egészen a felszín közelében számomra ismeretlen fajta, nagyobb méretű halakból álló raj lebeg szinte egyhelyben. Lassan elérkezünk a fő zátony széléig, balara fordulunk és leereszkedünk a homokos fenék szintjére. Innentől kezdve már csak kisebb korallblokkok között, illetve felett haladunk. Egy hatalmas bőröndhal hasal a homokban, egészen közel enged bennünket. A jobb kézre lévő fő zátonyt elhagyva, kihúzódunk a feltételezett leszakadás irányába. Itt megint nagyobbak, domb méretűek a korallok. Minden domb összeér egy másikkal és közöttük völgyek alakultak ki, ezekben a völgyekben kanyargunk hol jobbra, hol balra. Sokféle színes halraj úszkál a fejünk felett. Egy-egy magányos nagyobb halra is ráakadunk néha. Az egyik hasadékból a már megszokott módon egy megtermett muréna figyel kifelé. Rájákkal és gömbhalakkal többször is találkozunk. Ahogy fogy a levegőnk, úgy lassan visszahúzódunk a főzátony irányába, mert hamarosan a déli oldalánál be kell fordulnunk a hajónk felé, nehogy az áramlás továbbsodorjon bennünket.Alig egyórás felszíni idő után már készülünk is a második merüléshez a Banana Reef-nél.
A zátony egyszerűen a formájáról kapta a nevet. Most is a déli, azaz áramlás védett oldalon horgonyzunk a hajónkkal és az elmerülés után balra indulunk. Különösebben nem szép a déli oldal, de azért elvétve van látnivaló. Hamarosan elérjük a sarkot, ahol élesen észak felé fordul a zátony fala. Jobbra tőlünk kisebb blokkokból álló korallkert húzódik. Itt már hemzseg az élet szinte méterenként van látnivaló. Két, narancsszínű házatlan csigát fedezünk fel egymás mellett. A következő érdekesség egy nyolcvan centis krokodilhal, mely a megszokott módon a homokban hasal. Még jobban elhúzódunk a fő zátonytól nyugati irányba és eljutunk egy nagyobb koralltoronyig. Tűzhalak keringenek az egyik oldalon, itt elidőzünk. Megkerülve a tornyot a másik oldalán óriási üreg tátong, melynek oldalát legyező korallok borítják és mikor közel húzódunk láthatjuk, ahogy az üveghalak százainak oldalán ezüstösen megcsillan a fény, ahogy lassan, egyszerre mozdulnak az üregben. Húzódunk vissza a zátonyhoz, mert erősödik az áramlás, alig tudjuk leküzdeni az uszonyunkkal. Próbálunk még észak felé feljebb jutni a többi kisebb tornyocska irányába, de az áramlásra elpazaroljuk a levegőkészlet jelentős részét, emiatt visszasodródunk a sarokig és a további utat pedig a szokásos módon tesszük meg a hajóig.
Harmadik merülésre átáll a hajónk egy áramlás mentesebb helyre, ez pedig a Small Giftun. A merülést ebéd és egy kis pihenés után kezdjük meg. A hajó alatt kb. 15 m a mélység és az áramlástól függően határozzuk meg az irányt, amerre indulunk a korallfal mellett. Végül is jobbra indulunk, mert nincs érzékelhető áramlás. Először kicsit eltávolodunk a zátonytól, lesüllyedünk kb. 20 méterig egy kis blokkokból álló kert fölé. Sajnos a látótávolság nem éppen ideális, alig 10 méter. Az élővilág azonban kárpótol bennünket, nagy a mozgás mindenütt. Szinte azonnal az elején egy muréna vonaglik el a közelünkben, rejtekhelyet váltott valamiért. Több helyen is pettyes ráját találunk az agancs korallok alatt, és bohóchalból sincs hiány errefelé. A következő látnivaló két unikornis hal, melyek többször is felbukkannak. Közelebb húzódunk a zátonyhoz és emelkedünk. Észrevesszük, hogy gyorsabban haladunk, mint indokolt lenne. Elindult az áramlás és sodor bennünket a hajótól elfelé. Fordulunk vissza, szemben az áramlással és egészen a korallfal oldalánál haladunk. Rendkívüli dolgot nem látunk az utunk során, csak a megszokott élővilágot, de abból nagyon bőven jutott erre a részre. 
Negyedik nap reggelén csak keveset hajózunk, bár ma is egészen alkalmas az időjárás. A terv szerint az egyiptomi-izraeli háborúban elsüllyedt hadihajót, az El Mina-t merüljük meg. Mire odaérünk, már egy búvárhajó le van lekötve a roncshoz, így csak másodikak vagyunk, és felszínen úszunk egy hajónyit a levezető kötélig. Ahogy süllyedünk lassan kibontakozik a roncs sziluettje. A jobb oldalára dőlve fekszik az elhalt korallok között nagyjából harminc méteren. A hátsó részhez érkezünk le és elindulunk a valamikori fedélzet mellett, mely most függőlegesen helyezkedik el. Mindjárt az elején egy fedélzeti, légvédelmi ágyút szemlélhetünk meg alaposabban. Tovább haladva, Nyitott raktér ajtókon lesünk be, hátha megpillantunk valami érdekeset. Többnyire csak papagáj halakat látunk, ahogy az évek alatt a roncsra rárakódott korallokat harapdálják. Egy felépítmény mellett haladunk el, ez lehetett valaha a kapitányi híd. Bevilágítunk, de a lámpa fénye alig verődik vissza, nem látunk semmi különöset. Ismét egy fedélzeti ágyú, alaposan szemügyre is vesszük ismét. Lassan elérkezünk a hajó orrához, melyről a valamikori, hatalmas szemekből álló horgonylánc lefut a fenékre, majd eltűnik a korallok között. Az elhegyesedő orr alatt átúszunk a túloldalra, és lassan feljebb emelkedünk egészen a roncs tetejére. Hamarosan elérjük a nyílást, melyet a bombatalálat okozott, és amitől a hajó elsüllyedt. Hatalmas a nyílás és a vastag lemezek, melyekből a hajó oldala volt, csipkézve, felgyűrődve, szétnyílva állnak minden irányba. A fény bevilágít a hajó belsejébe és láthatjuk ahogy az üveghalak ezrei kitöltik a teret. A lámpáink fényében ezüstösen megcsillannak, ahogy lassan körbe-körbe haladnak. Tartjuk a magasságot és haladunk vissza a hajó hátulja felé. Apró korallok telepedtek meg mindenhol a nagy fém felületen, ezek között kisebb halak jönnek mennek. Közeledünk a hajócsavarhoz. Az egyik a kettő közül eléggé megtépázva mered az ég felé, a másikon csak korallburkolat képződött az évek során. Még csak a huszadik percben járunk, de sajnos csak ennyi fért bele a no deko időbe, hiába van még levegőnk bőven, sajnos emelkednünk kell a felszín felé. 
A második helyszínig dél felé hajózunk legalább egy órát. A kiválasztott hely neve, Aruk Talata. Sekély merülés, jó látótávolság és sok-sok hajó. Elsőre ez volt a megállapításunk. Két fő zátonyból áll a merülőhely és körülötte kisebb korall tornyokból, mely mindegyike a szinte lapos, homokos fenéken helyezkedik el. Balra indulunk megkerülni az egyik nagyobb zátonyt. Nagyon intenzív a víz alatti élet, élő korallok borítják a majdnem függőleges zátonyfalat és szinte mindenhol apróbb halakból álló rajok keringenek. Máris egy murénát fedezünk fel az egyik repedésből kilesve. A sarokhoz érkezve gyenge szembe áramlást tapasztalunk. Kissé közelebb húzódunk a fenékhez, hogy könnyebb legyen a haladás. Nem is volt rossz ötlet, mert így felfedezhetünk egy szép házatlan csigát a fotós búvárok nagy örömére. Ahogy befordulunk az északi oldalon, az áramlás már kevésbé érezhető. Egymáshoz egészen közel, két pettyes ráját látunk a homokba beágyazódni éppen. Számomra ismeretlen, fehéres színű, nagyobb halakból álló raj kerülget egy kisebb blokkot, de nem tolerálják a közeledésünket. Elérkezünk a két zátony közti csatornához, és szinte átrepülünk rajta az áramlás segítségével. Fordulunk balra és megint a déli oldalon haladunk. Nagy különbség nincs, itt is sok az apró hal. Figyelmes társam észrevesz egy krokodilhalat a korallok alatt megbújva. A zátonytól kifelé nézve megpillantunk egy közepes napóleonhalat, nagy ívben kerül bennünket. Fordulunk megint az északi oldal felé és ismétlődik az előbbi áramlásos játék, de mintha most még erősebb lenne, mint az előbb. Ez leköti a figyelmünket egy darabig, majd az északi oldalon ismét nyugtunk van egy kicsit. Több tűzhal is lebeg egy kisebb homokos felület felett, talán ismerkednek egymással. Elérjük a csatornát ismét és megismételjük az átszáguldást rajta az áramlással. Pár pillanat és már a hajó alatt vagyunk ismét.
Harmadik merülésünk a Shaab Petra zátonynál van. Néhány nagyobb korallblokk körül történik a merülés. A mélység itt is hasonlóan az előzőhöz, 10-12 méter. Szerencsére itt nem tapasztalunk áramlást, ez egy kényelmes merülésnek ígérkezik. Az első érdekesség egy óriás barrakuda, melyet a fejünk felett pillantunk meg és még jó néhány kört megtesz a következő percekben. Tovább haladunk balról megkerülve az első blokkot. Egy nyolcvan centis bőröndhal lebeg a homok felett és forgolódik. Sárga halakból nagy raj húzódik meg az egyik üregben a korall fal mellett. Alig arrébb a fejünk felett, zebra halkból álló nagy halraj mozog a felszín közelében. Találunk több nagyobb nyílást a fal oldalán. Mindegyiket világosbarna legyező korallok borítják, de lámpa híján sajnos nem láthatunk be az üregekbe. Átúszunk a másik zátonyhoz és itt is hasonló látvány fogad bennünket. Intenzív az élővilág, sok a hal és szinte minden mozog a zátony körül. Néha elnézünk kifelé a kékbe, hátha megpillantunk valami nagyobb élőlényt is. Sajnos ez most nem jött össze, nem látunk a barrakudán kívül semmi nagyobbat, de mégis elégedetten érkeztünk vissza a hajóra.Utolsó merülési napra hagytuk a legnépszerűbb és talán legszebb zátonyt a Gota Abu Ramada-t. A keleti oldalt merüljük először, mivel reggel a nap ezt az oldalt süti meg jobban. A hajó felvisz bennünket az északi oldalra és egy különálló korall toronynál ugrunk vízbe. A mélység alig tíz méter és a reggeli fényben különösen szépek a kemény és lágykorallok, melyek a torony oldalát borítják. Kijjebb húzódunk a zátony szélétől, itt elszórtan mindenhol kisebb blokkok vannak és körülöttük gazdag élővilág. Ahogy haladunk egyre több a hal, kisebb nagyobb csoportba verődve közlekednek. Sárga színű halból van a legtöbb, de többször felbukkan valamilyen nagyméretű világos színű is kisebb rajokban. Kis gömbhalat is számosat látunk a korallok tetején egyensúlyozni. Egy kis völgyecskében vitorlás halak raja várakozik mozdulatlanul. Számos pillangóhal páros is keresztezi utunkat. Közelebb húzódunk a főzátonyhoz, és kissé emelkedünk. Itt ha lehet még több a hal, mint eddig. Lassan közeledik felénk valami szürke felhőnek látszódó valami, de még kell egy perc, mire rájövünk, hogy egy óriási egyedszámból álló kisméretű barrakudákból álló raj közeledik. Mikor fölénk érnek, árnyékba borítanak bennünket, annyian vannak. Lassan egyre szabályosabb kört alkotnak felettünk, egészen különleges élmény. Lassan a déli oldalra érünk, de a halrajok száma nem akar csökkenni. Most inkább ők is felhúzódnak a teraszos korallfalra, éppen ahol elhaladunk. Egy eddig nem látható, ezüstös színű, dülledt szemű hal is felbukkan, szintén rajban lebegnek, mint a többi fajta. A végére még egy véletlen folytán egy megtermett krokodilhalat is észreveszünk, majdnem a hajó alatt a homokban. Közel hatvan perc volt a merülés, de még húsznak sem tűnt, úgy el voltunk látva néznivalóval.
Utolsó merülésünk az ebédünk után a Gota Abu Ramada West, vagyis a zátony nyugati oldala. Most a rögzített hajóról merülünk és balra indulunk. Rövidesen elérjük az egyik legérdekesebb, vagy talán legkülönlegesebb látnivalót, a műanyag cápát. A cápa védelmi program keretében hozta létre a HEPCA pár évvel ezelőtt. Haladunk tovább az első nagy koralltoronyig. A homokban egy megtermett trigger alakít ki magának fészket, kikerüljük, nehogy megharagudjon ránk. Már többször volt példa arra, hogy ívási időszakban támadta és harapta az uszonyunkat. Nem túl kellemes élmény a harcias lényt távoltartami. Megkerüljük a kis zátonyt és egy kisebb denevérhal rajjal találkozunk. Egy különálló kisebb agancskorall tetején egy közepes sünhal lebeg kicsi uszonyaival viccesen lapátolva. Néhány picasso hal kergetőzik előttünk, majd eltűnnek a látómezőnkből. Megkerüljük a másik tornyot is és többnyire nem változik a látvány, színes halakból továbbra is kavalkád vesz körül bennünket. Nem véletlen, hogy más néven akváriumnak hívják ezt a zátonyt. Közel húzódunk a főzátonyhoz és indulunk visszafelé. Nagy bemélyedések vannak a falban és mindegyikben vagy a sárga halak, vagy a dülledtszemű halak hatalmas raja várakozik élére állva. A hajó alatt lebegve még egy nagy muréna is beúszik a képbe kígyózó mozgásával, majd lassan eltűnik a távolban. Csak nehezen akar mindegyikünk a vízből kimászni annak tudatában, hogy ez volt a túra utolsó merülése.A part felé hajózva kiértékeltük az elmúlt egy hetet és egyöntetűen mindenki eredményesnek értékelte. Mindez számos tényezőnek is köszönhető: A nagyon profi helyi vezetőnknek, aki a merülési programot kitalálta számunkra, az időjárásnak, ami egész héten szélszegény volt és természetesen a Vörös tenger egyedülálló élővilágának, amelyet alig több mint három óra repüléssel elérhetünk, a télből a nyárba jutva.
2008. 10. 22-29.
Malmos Attila