Málta rövid történelme

Kr. e. 5200 körül Málta már lakott sziget volt, fejlett történelem előtti civilizációval.
Kr. e. 3500 után mintegy évezreden át templomokat emeltek, melyekből több is fennmaradt és ma is látható. Ilyen templom például a Gozo szigetén található Ggantija, amely jelenlegi tudásunk szerint a Föld legrégebbi szabadon álló építménye, mely idősebb, mint a Stonehenge, vagy az egyiptomi piramisok. A romok az UNESCO világörökségének részei.
Kr. e. 1000 körül a föníciaiak a főszigetet Malet-nak, "biztonságos kikötő"-nek nevezték el. Ők adták egyébként a máltai nyelv (sémi) alapjait és a hajózás tudományát is ők hagyták örökbe az utókornak.
Kr. e. 400 körül a sziget Karthágó fennhatósága alá került Melita néven.
Kr. e. 200 körül a szigetet a rómaiak foglalták el. Ez alatt az idő alatt 60-ban, Pál apostol hajótörést szenved Máltán és nagyjából három hónapot töltött el ott. Róla nevezték el a sziget É-Ny-i részén lévő öblöt is és az őskeresztények katakombái is ebből az időből maradtak fenn. Málta napjainkban is Európa egyik legmélyebben katolikus országa.
870-től arab uralom következett, mely jelentősen befolyásolta a helyi kultúrát, főként a máltai nyelvet. Ekkor lett a sziget Malta.
1127-ben a szicíliai normannok jöttek és foglalták el a szigete, mikortól is Málta újra keresztény lett. Nagyjából ebben az időben jött létre a máltai nemesség is, mely ma is létezik. Összesen 32 nemesi címet használnak még ma is, ezek közül a legrégebbi: Djar il Bniet és Buqana bárója.
1530-ban a szigetet Gozo-val és Comino-val együtt a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek adományozták, akiket Rodoszról kiűzött a terjeszkedő Oszmán Birodalom.
1565-ben ez a harcos szerzetesrend, akik ma "Szuverén Máltai Lovagrend" néven ismertek, visszaverte a török támadásokat, és megerősítették a sziget erődítményeit, különösen Valletta körül.
1798-ban a lovagrend uralma véget ért, mivel I. Napóleon meghódította Máltát. A kétéves francia uralom sokba került Máltának. Napóleon szinte kifosztotta a szigetet.
1800-ban, alig két év múlva a britek foglalták el a szigeteket, majd 1814-ben a párizsi szerződés részeként, Málta hivatalosan is a Brit Birodalom része lett.
1879-től a Máltai Lovagrend nagymestere ország nélküli államfőként regnál. Brit flottatámaszpontként és hajózási csomópontként szolgált a sziget és ez volt a gazdasági életének az alapja.
Az 1930-as évek elején a brit földközi-tengeri flotta főhadiszállását gazdasági megfontolásból Egyiptomba, Alexandriába költöztették. Ez sajnos súlyosan érintette a sziget gazdaságát.
1939-től a II. világháború idején Málta szigete a világ legjobban megerősített helyei közé tartozott. A nagyjából fél budapestnyi területű szigeten négy repülőtér is volt a számtalan erődítményen kívül. Fontos szerepet játszott a tengelyhatalmak hajózási útvonalaihoz való közelsége miatt. A háború során tanúsított bátorságukért a máltaiak megkapták a György-keresztet, amely az óta az ország zászlaján is látható. Az angoloknak köszönhető még a baloldali közlekedés, a 60 éves Leyland autóbuszok és a piros postaládák.
1964. szeptember 21-én az ország függetlenné vált. Az ekkor született alkotmány még megtartotta II. Erzsébet brit királynőt, mint Málta államfőjét, akit a szigeten egy főkormányzó képviselt.
1974. december 13-án, a köztársaság létrejöttekor az elnök lett az államfő. Málta 1964 óta a Nemzetközösség és az ENSZ, valamint 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja. A jelenlegi népessége az arabok, a britek, az olaszok és a föníciaiak leszármazottaiból áll.
Aligha van még egy ilyen hely a világon, ahol ilyen kis területen ennyi történelmi műemlék, és az emberiség valamennyi korszakából származó egyéb alkotás maradt volna fenn. Az ókori templomromokat, a hangulatos, szűk sikátoros óvárosokat, hatalmas palotákat és katedrálisokat látva szinte életre kel előttünk a régmúlt idők történelme.

.