A Carnatic törénete

A 98 méter hosszú, klasszikus szépséggel épített tengerjáró gőzhajót 1862 Decemberében bocsátották vízre Angliában. Gőzhajó létére két árboccal és vitorlázattal is rendelkezett. Szolgálati idejét Nagy-Britannia és India közötti áruszállítással töltötte.

1869 szeptember 14.-e óta fekszik a tengerfenéken, kiváló állapotban a Sha'ab Abu Nuhas zátonynál a mindössze 24 méter mélységben és a Vörös-tenger egyik legrégibbi roncsának számít.

Fénykorában vasszerkezetes-faburkolatú, vitorlával is felszerelt "hibrid" gőzhajóként járta a vizeket, mígnem egy szeptemberi éjfélen zátonynak ütközött és fennakadt rajta. Kapitánya, P.B. Jones elég erősnek látta a hajót és a vízürítő pumpákat ahhoz, hogy a hajó elhagyása helyett inkább várjon a segítségre, hogy a legénységet, és a rakományt - több hektoliter bor, gyapotbálák, kiváló minőségű, verdébe szánt rézlemezek és mintegy negyvenezer angol font értékű aranyrúd - kimenekítse. A legénység és a harminchét utas teljes nyugalomban töltötte el az első napot a zátony tetején. A második, zátonyon töltött éjszaka után a kapitány parancsa alapján a hajó végül újra nekivágott a víznek, de a Carnatic nem bírta tovább a terhelést, és teste két darabba tört. A kétszáztíz ember közül 31-en a tengerbe vesztek, a többiek állítólag nagy hasznát vették az előzőleg a tengerbe dobott gyapotbáláknak - mind lebegtető eszközként, mind melegítő burkolatként, sőt, a szárazon maradt belső részeket jelzőtűzként meggyújtották. Az elveszett aranyrakományt a Lloyd's hajó- és biztosítótársaság három héten belül teljes egészében visszaszerezte a víz alól.

A roncs bal oldalára fordulva fekszik, kb. 22 méter mélységben érjük el. Bár a hajótest teljesen két darabba tört, olyan szerencsésen süllyedt el, hogy a 20-30 méteres látótávolságban még ma is könnyű elképzelni, hogyan nézhetett ki új korában. A fedélzet fadeszkái rég elkorhadtak már, így a vasszerkezet is könnyű bejutást tesz lehetővé. A hajótest végében rengeteg üveghal és meredtszemű hal tanyázik, akik pózolás nélkül is egyedülálló fotólehetőséget kínálnak. A 2442 lóerős gőzgépeket tápláló kazánok máig jó állapotban láthatóak a hajótest közepében. A hajócsavar különlegesen szép, az akkori hajóépítésnek megfelelő hosszú, keskeny lapátjaival. A hátsó kilátóablakok szinte a tizennyolcadik századi vitorlásokra emlékeztetnek. A hajóorrban található rengeteg törött borosüveg miatt sokszor "a borok roncsának" is nevezik a hajót és ez a látvány is hozzájárul a Carnatic egyedülálló, szinte romantikus hangulatához.

.