Az Umbria története:
A hamburgi építésű Umbriát eredetileg Bahia Blanca néven bocsátották vízre 1911 decemberében. A 10.076 bruttó regisztertonnát nyomó teher- és személyszállító Umbria maximális sebessége 14 csomó volt és egyszerre 2000 főt, valamint 9000 tonna rakományt volt képes szálítani. Hossza 154 méter, szélessége 18 méter, süllyedése 10 méter volt. Élete első szakaszában Európa és Argentína között teljesített szolgálatot, majd 1935-ben a megvásárló olasz kormány nevezte át Umbirának, és csapatszállítóvá alakíttatta. Két éven keresztül csapatok ezreit szállította kelet-Afrika különböző gyarmataira, majd később egy vonalhajó-társaság tulajdonában Olaszország és a Vörös-Tenger különböző kikötői között szállított árukat.
1940 júniusában érte a vég, amikor Olaszországból származó rakományával elérte Port Saidot. A háborúra készülődve az olasz kikötőkben 360.000 bombát, 60 láda robbanóanyagot és egyéb háborús anyagokat rakodtak be a hajóra, összesen 8.600 tonna súlyban. Mivel Olaszország az említett hetekben még nem lépett be a háborúba, a brit haditengerészetnek nem volt joga feltartóztatnia a "semlegesnek" számító hajót, ám mégis megállásra kényszerítették. Húsz angol tiszt szállt át az Umbria fedélzetére és átkutatták hajót. A tisztek egész éjjel a hajó fedélzetén maradtak és várakoztak. Hajnalban Lorenzo Muiesan kapitány elsőként hallotta meg a rádióban, hogy Olaszország is belépett a háborúba. Hogy az Umbria rakománya ne kerüljön az ellenséges angol erők kezére, a kapitány utasítást adott néhány matróznak a hajó elsüllyesztésére. A délelőtti órákban, tulajdonképpen a brit tisztek orra előtt sikerült elsüllyeszteni hajót és teljes rakományát.
A háború befejezése után a roncsot ellenőrző brit bombaszakértői csoport úgy nyilatkozott, hogy egy robbanás bekövetkezése esetén valószínűleg fél Port Sudan eltűnne a föld színéről.
Merülés
A hajó 30 méter mélységben fekszik a bal oldalán. Legmélyebben, 38 méter mélyen az orra fekszik, míg a híd mellett található legmagasabb pontja kicsivel a vízfelszín fölé emelkedik. A hajó rakománya érintetlen, abból a mentők semmit nem hoztak fel.
Hans Hass szerint a hajó a világ legjobb roncsa, és mások is egyedülálló helyszínnek tartják. Kétségkívül gyönyörű hajó. A fedélzet faborítása elkorhadt, de a nagyrészt érintetlen fémszerkezet végtelen felfedezési lehetőségeket kínál minden búvárnak. Mára szerves részévé vált a szirtnek is, és puha- és keménykorallok borítják nagy részét, ráadásul a halgazdagság is különleges. A teljes hajó kiválóan végignézhető a jobb oldaláról; a teljes, 360.000 bombát tartalmazó rakomány minden darabja megtekinthető.
Az orrban még láthatóak a két horgonyláncot tartó emelőcsörlők - a horgonyok mintegy 200 méterre hevernek a roncstól. Az első dekk főárboca kettétröve fekszik a tengerfenéken. A hajó erős fémszerkezete máig is összetartja annak alkotórészeit. Mivel a fedélzeti nyílások is átjárhatóak, könnyű a bejutás a raktérbe, ahova a legtöbb napfény hatol be fentről.
Az első raktérben repülőgép-bombák, detonátorok, repülőgép-kerekek, szalmába csomagolt tárolóüvegek, elektromos kábelek tekercsei és továbbra is lezárt fadobozok találhatóak. A harmadik raktérben található cementeszsákok mára tömör betonfalat képeznek. Közvetlenül felettük található a három Fiat 100cc Lunga autó maradványai - amelyet kicsit elfed a többi rakomány, ezért sokan észre sem veszik.
A híd maradványai találhatóak a hajó középső részén. Ez a rész sínylette meg legjobban a süllyedés óta eltelt időket. A fából készült részek természetesen elkorhadtak, a viharok és a hullámzás együttes ereje pedig szétroncsolta a híd szerkezetét is. A mögötte található kémény az árbóchoz hasonlóan a fenékre süllyedt. Mivel a roncs ennyire sekélyen fekszik, a puha és keménykorallok kolóniája gyönyörű látványt nyújt, és magához vonzza a szirtlakó halak óriási csoportjait. Tényleg nem lehet szebbet elképzelni.
A hajó vége felé haladva két további rakteret találhatunk, itt nyugszik a 360.000 bomba nagy része - és a hajótestbe könnyű a bejutás. A hátsó árbóc szintén a fövenyen fekszik. A rakterekben takaros sorokban pihennek a bombák. A köztes dekkeken bombaalkatrészek, detonátorok és nagykaliberű lőszerek találhatóak, amelyeket olasz hadihajókra szántak.
A hátsó kabintér a hajó egyik leggyönyörűbb és szinte érintetlen része. A jobb hajócsavart könnyen megtalálhatjuk, magasan a tengerfenék fölé emelkedik, a jobb hajócsavar azonban a homok alatt van. A kettőjük között található kormánylapát a homokban fekszik.
(Szudán búvártúra)