A hajó 3.713 bruttó regisztertonna súlyú, 112 m hosszú és 15 m széles volt. Egy hajócsavarral rendelkezett, mellyel a hajó 11 csomós sebességre volt képes. A Levanzó nem csak teherszállító hajóként üzemelt, 900 személy szállítására is alkalmas volt. Ez zömében III. oszályú elhelyezést jelentett, de korlátozott számban I. osztályú kabinokkal is rendelkezett.

A vízrebocsátás után a Navigazione Generale Italiana cég bérelte ki a hajót és az első útja 1901. május 15.-én Palermo, majd Nápoly és végül New York volt. A következő útjára 1902. január 17.-én indult el, Girgenti - Palermo - Bermuda - New York útvonalon. Ugyanebben az évben eladták a hajót, és akkor nevezte át az új tulajdonos cég Levanzo-ra. 1910-ben a Fekete-tenger és Alexandria között fuvarozott, majd 1911-ben megvásárolta az olasz kormány a török háború idejére. Ezt követően, 1913-ban mégis visszatért az eredeti tulajdonosokhoz a hajó és miközben még évekig a Fekete-tengeren szállítmányozott, 1915-ben Törökország lefoglalta a hajót. 1916 novemberében súlyosan megrongálódott a kazán és sokáig javítani kellett. 1919 januárjában visszatért a hajó Olaszországba és egy ideig rövid utakon teljesített szolgálatot.

1923. március 14.-én műszaki hiba miatt kikötött a hajó a Vörös-tengeren az Elba zátonynál, miközben Genovából Durban-ba tartott általános rakománnyal és sóval megpakolva. 1923. március 28.-án vontatókötélre rakták, de a mentés közben a kötél elszakadt, és a hajó az áramlásban nekisodródott a zátonynak. Az ütközés következtében olyan súlyosan megsérült, hogy rövidesen elsüllyedt.