Safaga 2010
"Életem legjobb túrája ez volt!"
4:40-kor találkoztunk Ferihegyen, de a nagyon korai időponthoz képest is mosolygós arcokkal találkoztam Ez jó jel! - gondoltam. Aznap volt itthon a szavazás, féltem, hogy ez kicsit meg fogja határozni az első napok hangulatát, de legnagyobb meglepetésemre senki nem foglalkozott ezzel sem aznap, sem később.
Megérkeztünk Hurghadába, ahol kiderült, hogy a hajónk motorhiba miatt nem tud kihajózni. Kicsit aggódtunk, de rögtön jött a megnyugtató információ, hogy van másik hajó, ami egy kicsit még nagyobb is, mint az eredeti lett volna. Vezetőnk gyakorlatiasságának köszönhetően, a kabinok már le voltak osztva, úgyhogy nem volt semmi bonyodalom, hogy ki hova teszi le a csomagjait. Mindenki tudta, hogy hova kell mennie, és mindenki meg volt elégedve vele. A hajóbriefingen a 2 helyi guide mindent részletesen ismertetett, így aki még nem volt szafarin annak is minden világos volt.
Másnap volt az előző merülés, és ott el is indult a guriga. Csak ámultam, hogy mindenki milyen jól merül, senki nem rugdossa a korallokat, senki nem tapos a másik fején keresztül, senki nem lökdösi a másikat, mert meg akar nézni valamit, és a fotósok sem voltak erőszakosak. 4 csoportba voltunk osztva, így 6 fős csapatok alakultak, sem kicsik, sem nagyok, pont jók. Már az első nap annyi látnivalóval találkoztunk, hogy akár haza is jöhettünk volna, és ez így volt egész héten. Pöttyös ráják, murénák, barrakudák, teknősök, napóleonhalak, papagájhalak, polipok, sünhalak, gömbhalak, skorpióhalak számolatlanul. Minden merülés után fülig érő szájjal mászott ki mindenki a hajóra, és az éjszakai merülésen is majdnem mindenki igyekezett ott lenni, mert minden éjszakai merülésen találkoztunk spanyol táncosnővel, akik ráadásul egész aktívak voltak. Az egyik éjszakai merülés során 2 polip pajtáskodását nézhettük végig, ilyet még sosem láttam! A fiúpolip meglehetősen kitartó volt, olyannyira lenyűgöztek, hogy mikor legközelebb felnéztem, már nem volt körülöttem senki. Mondjuk, én el voltam foglalva azzal is, hogy próbáltam a reduktoromat a kezemmel helyén tartani, mert folyton ki akart esni a nyitott számból. National geographic-ba illő képek voltak ezek, engem már semmi nem érdekelt, pedig ezen a merülésen is találkoztunk még több érdekes élőlénnyel. Meg tudtam mutatni a társaimnak a papagájhalat, aki már lefekvéshez készülődve hálózsákot vont maga köré a saját nyálkájából, hogy az éjszakai vadászok elől elrejtse a szagát. Nem mindennapi látvány! A 21 merülésből 21 volt 10 pontos.
Esténként ugyan előkerültek a különböző alkoholos üvegek, de mindenki olyan normálisan kezelte a mennyiséget, hogy ebből nem volt probléma. Még a helyi guide-ok is rendkívül meg voltak elégedve velünk. A társaság nagyon kedves és nyitott búvárokból állt, rengeteget nevettünk, és nagyon érdekes embereket ismertem meg.
A búcsúest alkalmával a személyzet is kitett magáért. Egész héten rengeteget dolgoztak, hogy minden úgy menjen, ahogy kell, és kényelmes legyen a búvároknak. Ezen az estén a szokásos torta mellé még műsort is szerveztek, bennünket is bevonva. Különböző feladatokat találtak ki, amiken nagyon jól szórakoztunk, aztán persze volt tánc is. Eleinte a megszokott arab nótákra ráztuk a fenekünket, erősen lemaradva az ő csípőmozgásuktól, de aztán az európai zenékre ők totyogtak csak, és mi nevetgéltünk nagyokat.
A hajó szakácsa is kitett magáért, olyan ételeket szolgált fel, amiért mindig érdemes volt sorba állni. Az egyik alkalommal garnéla volt, de nem csak annyi, hogy mutatóba jusson. Mindenki annyit tudott enni belőle, amennyi jól esett. A vacsorák után pedig gyümölcsökkel kedveskedett.
Persze az izlandi vulkán a mi hazajövetelünkbe is beleszólt, 2,5 napra ragadtunk kint. Egy 2*-os szállodába tudtak elszállásolni bennünket, amitől mindenki joggal tartott, de ezt is úgy fogtuk fel, hogy milyen jó, hogy nem a reptéren kell üldögélni. Első nap strandoltunk egy nagyot, a másodikon pedig egy napi kihajózást hozott össze a szervezőnk, ahol egy delfin csak a mi csapatunknak produkálta magát. Olyan képek készültek erről a delfinről, amit színvonalas búvárújságok megirigyelhetnének, csak úgy dobálta a pózokat a fényképezőgépeknek. Ezeket a képeket a www.diving.hu oldalon meg lehet nézni.
Esténként az egész csoport együtt ment vacsorázni, ahol egy-egy sisa mellett jókedvűen emlékeztünk az elmúlt egy hétre. Negyedik alkalommal voltam Safaga körzetében szafarizni, már gombócból is elég, de azt tudom mondani, hogy nagy kár lett volna nem elmenni erre a túrára csak azért, mert már voltam ott három alkalommal. Többször megfordultam már Egyiptomban, de erről a túráról a barátaimnak való beszámolómat csak így kezdtem: "Életem legjobb túrája ez volt!" És persze a mosoly még mindig ott csücsül a szájam szegletében.