Természetesen a búváriskola kiválasztása sem egyszerű feladat, de nekem szerencsém volt, mert a barátok ajánlottak egyet, akikkel már régebb óta járnak túrázni és igen-igen meg vannak elégedve velük. Így kerültem az Aquanauta Búvárcentrum karmai közé, és csak erősíteni tudom a - most már - búvártársak véleményét.
A tanfolyam elméleti részét még márciusban megtartotta az búváriskola vezetője, egy kimerítő 2 napos fejtágítás keretében, ahol mindenre kiterjedő ismereteket kaptunk. Természetesen a visszakérdezés, a teszt is alapos ismereteket kívánt, és az elrontott válaszokat újra átbeszéltük, így senkiben nem maradtak kételyek.
Az uszodai képzés a Vituki uszodában volt, ahol 27-28 fokos víz és alaposan felkészült oktatói gárda várt bennünket. Mindenkinek készültek személyre szabott felszereléssel és az öltözködéstől kezdve a vízből kijövetelig mindenben segítségünkre voltak. 2-2 tanuló jutott egy oktatóra, így gyorsan tudtunk haladni a fejlődésben. Nagyon jól éreztem magam a vízben, és már alig tudtam kivárni a nyílt vízi képzést. De ez is eljött, most hétvégén!
Pénteken este érkeztem Gyékényesre. Kicsit sokat kellett utazni, de ahogy megérkeztem, éreztem, hogy megéri ide eljönni. Az egész hely olyan nyugalmat és békességet sugároz, hogy az ember totál ki tud kapcsolni. Ha valaki nem búvárkodik, annak is csak ajánlani tudom ezt a helyet!
Szombaton reggel 8-kor kezdődött képzés, most már csak úgynevezett briefingek, azaz merülés előtti eligazítások
voltak. Mivel a téli-tavaszi kurzusok tanulói mind most jöttek az első nyílt vízi merülésekre, ezért szép számmal voltunk, de ez nem okozott problémát, mert nagyon sok oktató is volt. A felszíni megbeszéléseknek mindig nagyon jó hangulata volt, már akkor éreztem, hogy ez egy csapat. Az első elmerülés kicsit ijesztő volt az uszodai tiszta víz után, de hamar megszoktam a látótávolságot, és az oktató is mindig olyan közelségben volt, hogy végig biztonságban éreztem magam. Átismételtük az uszodai gyakorlatokat, és rögtön úszkálhattunk is kicsit a trepni körül. Az oktatónk segített beállítani a lebegésünket, és az valami fantasztikus volt! Az első lebegésem! :) A második vízbe menetelnél már nem ismételtünk, rögtön megismerkedtünk a jacketen lévő szelepekkel. Részemről volt egy kis bizonytalanság az elején, de szerencsére második búvár voltam, így jól meg tudtam figyelni az előttem lévő delikvenst. Aztán a segítőnk addig gyakoroltatta velünk a gyakorlatokat, míg a végén már nem is kellett gondolkodnom, hogy melyik gombot mikor is kell nyomnom - hogy kapjak egy libacombot. :P:) Minden merülés után a felszínen is megbeszéltük a gyakorlatok kivitelezését, és hogy mit kellene másképp csinálni, hogy még jobb legyen. Jól elfáradtunk. Vacsora után még megnéztük a haladó búvárok éjszakai merülését, nevetgéltünk az egész napi "szerencsétlenkedéseinken", aztán elég hamar eltűnt mindenki aludni.
Másnap megint 8-kor kezdődött a tanfolyam. Nem mondhatom, hogy kipihentem magam, de a többieken is azt láttam, hogy jó fáradtak. Folytattuk a lebegésgyakorlatokat, már a stégtől kicsit el is távolodtunk. Láttunk naphalakat, kis rákocskákat, de leginkább a vezetőnk uszonyát. Az utolsó merülésnél már elvittek bennünket igazi túrára! Kötélpálya mentén haladtunk, megnéztük a tereptárgyakat, a barkast, a motorcsónakot, a WC csészét, és volt amit fel sem ismertünk. Nagyon izgultam, de közben nagyon tetszett is ez a súlytalansághoz hasonlítható állapot. Állítólag hideg volt a víz, de én még ezt sem éreztem, annyira a lebegésemre figyeltem. Mindenképpen meg akartam csinálni, hogy a kötél segítsége nélkül haladjak lebegve. A vezetőnk nagyon megdicsért a végén, rém büszke voltam magamra.
Az utolsó merülésünk után volt még egy utolsó megbeszélés is, ahol megkaptuk az oklevelet és mindenki kihúzhatta magát, mert mindenkiből búvár lett. Az idő végig ragyogó volt, a társaság is nagyon mókás, és az oktatók, segítők is nagyon készségesek. Így utólag is köszönet mindenkinek!
Csak azt nem értem, hogy miért is vártam eddig ezzel a tanfolyammal!? ;) Azt hiszem, most már tudom, mivel fogom tölteni a szabadságaimat.