Amikor február elején a Bare felajánlotta számomra, hogy a még gyártás előtt álló és forradalmian új fejlesztésű, nyúlékony szárazruha prototípusát megrendelhetem magamnak és tesztelhetem, azonnal éltem a lehetőséggel. A ruhám március elején megjött és egy héttel később már egy északi szafarin ki is próbálhattam.
Az érzés már a felszínen, a ruha felvétele után is egészen más volt, mint amit eddig megszoktam egy száraz ruhától. Sokkal testhezállóbb, kényelmesebb és egészen könnyű súlyú volt. Természetesen határozottan tetszett, amit éreztem. Elérkeztem a cipzár behúzásáig. Itt meg kell, hogy jegyeznem, először nem volt túl sok bizodalmam a T-Zip műanyag cipzárral kapcsolatban. Túl egyszerűnek, szinte gagyinak tűnt első megtapogatásra, megnézésre és a vízzárásában sem voltam teljesen biztos. Felmerült a kérdés bennem, hogy ez vajon jó döntés volt e a gyártó részéről.
Aztán behúztam a cipzárt és a jó érzés, melyet a ruha előbb már említett tulajdonságai váltottak ki, visszatért, ugyanis a cipzárt sokkal könnyebb behúzni és kinyitni, mint az eddigi réz cipzárt, nem beszélve arról, hogy nem kell vax-olni, nem annyira sérülékeny a szállításnál, tárolásnál és nem szőrösödik ki, bár ezt csak később, sok hónappal ezt követően állapíthattam meg.
Miután kinyomtam a levegőt a ruhából, olyan érzésem volt, mintha egy kényelmes nedves ruhában lennék. Leguggoltam, hátranyúltam, lehajoltam és a ruha engedett, nyúlt, nem voltam korlátozva a mozgásban egyáltalán. Ez egy új érzés volt számomra ismét, de nagyon elégedett voltam.
Aztán jött végre a merülés. Először nem éreztem túl nagy különbséget a lesüllyedés közben, minden a megszokott módon történt, ahogy egy száraz ruha esetében lenni szokott. Aztán elindultunk egy irányba és mivel tudtam, hogy mire kell figyelni, valóban érezhető volt a különbség, vagyis, hogy a ruha testhezállósága miatt sokkal kisebb közegellenállással kellett számolnom, és ismét inkább egy nedves ruha érzéséhez voltam közelebb inkább, mintsem egy száraz ruháéhoz. Ezt a szabadabb és könnyebb mozgást az is támogatta, hogy a ruha alá némileg kevesebb levegőt kell fújni, mint a megszokott száraz ruhák esetében. Aztán megpróbálkoztam különböző mutatványokkal, elfordulás, fejre állás, uszonylevétel-felrakás a víz alatt és a palack szelepének elzárása-kinyitása. Minden lehajolást, hátranyúlást igénylő mozgásnál jól érezhető volt a ruha nyúlása, ez által az összes mozdulat könnyedén, szinte ellenállás nélkül véghezvihető volt.
Nagyjából 18-at merültem az új ruhámban azon héten, majd az elmúlt hónapokban még az Adrián és a belföldi tavakban még több, mint 100-at. A merülések kb. egyharmada merülés-vezetés volt, nagyjából a második harmada fotózással telt, míg a harmadik harmad oktatással. A tanfolyamok ellenőrzött vízi és nyílt vízi képzéseinél minden esetben ezt a ruhát részesítettem előnyben a nedves ruhával szemben, mivel az oktatásnál semmilyen gondot nem okozott a gyakorlatok bemutatása, vagy a tanulók mozgásának koordinálása.
A jelenlegi tapasztalataim abszolút pozitívak, amit az is bizonyít, hogy március óta nem merültem egyet sem az eddigi trilam száraz ruhámban, pedig azt is nagyon szerettem és meg voltam elégedve vele. A cipzárral kapcsolatos fenntartásaim néhány használat után elmúltak és a több, mint 200 behúzás-kinyitás után sem látszik a cipzáron a használat. Azt hiszem bizonytalankodás nélkül kijelenthetem, hogy ilyen jó ruhám még soha nem volt, ami minden fajta búvár tevékenységre alkalmasnak bizonyult úgy, hogy soha nem kell fáznom a vízben.
Malmos Attila