Főoldal / Tudástár / Tioman, a trópusi paradicsom

Tioman, a trópusi paradicsom
Élménybeszámoló

A megoldások estéje

A Sipadanon eltöltött felejthetetlen hét után, tawaui átszállással utazunk vissza Kuala Lumpurba és a menetrend miatt egy éjszakát kénytelenek vagyunk ismét ott tölteni, mielõtt tovább repülünk Malajzia keleti partjának legnagyobb szigetére, Tiomanra. Mivel a szigetre csak egészen kicsi gépek repülnek, ezért a megengedett feladható csomagsúly összesen 10 kg/fõ. Ez nem kis gondot okoz számunkra, hiszen a legtöbbünknek csak a búvárfelszerelése többet nyom ennél. Ennek a problémának a megoldása nagyjából az egész esténket meghatározza. Szinte mindent ott kell hagynunk Kuala Lumpurban a hotelben, az erre a célra bérelt csomagszobában, a felszerelésünkön kívül. Mielõtt többen azt gondolnák, hogy a nehéz dolgokat felvisszük a kabinba kézipoggyászként, sajnos tévednek. A gép olyan kicsi, hogy épp, hogy csak felegyenesedve lehet közlekedni és fej feletti csomagtartó sincs rajta, az ülõhelyeket pedig szerintem maláj méretre tervezték, többnyire 50 kg-os emberekre. Persze a végére megoldottuk a feladatot, búvárfelszerelés, fotógép és egy tusfürdõ, kis túlzással ennyi lett a csomagunk, úgy, hogy egy normál búvártáskába ketten-hárman is belepakoltunk.

Tioman, a legszebb sziget

Alig ötven percnyi repülés után, melyet a törpe géppel tettünk meg, választ kapunk arra a sokszor mérgesen feltett kérdésre, hogy mi a fenének üzemeltetnek ilyen kis gépet Malajzia egyik legkedveltebb üdülõhelyére. A gép ablakából elõször csak megpillantjuk a kibontakozó kis sziget elképesztõen zöld foltját, majd néhány perc elteltével a gépünk szinte teljesen leereszkedik, pedig még el sem értük a szárazföldet. Kicsit rémülten nézünk jobbra-balra, nem értjük, hogy mi történik, mivel már szó szerint csak két-három méterre van a tenger vízszintje, mikor a gép nagyon enyhén fordul és meglátjuk a leszállópályát. Ettõl még erõsebben szorítjuk a karfát, ugyanis a pálya mindösszesen zsebkendõnyi méretû, talán 200 m hosszú lehet, a végén egy legalább 30 m magas, függõleges sziklafallal. Hát, erre jó lett volna elõre rákészülni, de innentõl tényleg olyan gyorsan történik a leszállás, hogy komolyan megijedni sincs már idõnk.
Közel tíz évvel ezelõtt a Time magazin a világ egyik legszebb szigetének minõsítette ezt a trópusi paradicsomot. Sûrû esõerdõivel, gyönyörû pálmafás, homokos partjaival, tiszta, koralloknak otthont adó vizeivel, kristálytiszta patakjaival és magas hegycsúcsaival egyedülálló látványt és élményt nyújt. Az erdõk növény- és állatvilága az idelátogatókban elnyomhatatlan vágyat ébreszt a sziget felfedezése iránt. Tioman sziget sárkány formája egy legendára vezethetõ vissza: egy kínai sárkányhercegnõ úton volt hercegéhez Szingapúrba, ám a sziget varázsa rabul ejtette, így mindörökre itt maradt, hogy az idelátogatóknak örömöt és nyugalmat nyújtson mágikus erejébõl.
A szigeten csak ösvények vannak, néhol a parton, de többnyire a hegyeken át, egyik mini településtõl a másikig, melybõl összesen 12 említésre méltó van körben a part mentén. Mindent sûrû õserdõ borít, még az épületek között is sûrû, virágzó növényzet borít mindent. Az életteli esõerdõ rengeteg növény- és állatfajnak ad otthont. A növények közt majmok, apró kancsil-szarvasok, óriási gyümölcsevõ denevérek, rengeteg féle hüllõ és kétéltû található, óriásgyíkok, vízi és szárazföldi teknõsök és millió féle apróbb és tenyérnyi méretû rovarfajta. A majmok szívesen gyülekeznek bárhol, ahol élelmet remélhetnek, hol barátságosak, hol agresszívek az emberekkel.
Panuba Inn, az ideális nyaralóhely
A mini reptérrõl gyalogosan sétálunk át a közeli kikötõ-mólóhoz, csomagjainkat magunk után vonszolva. Egy cserzett arcú, meghatározhatatlan korú, de nagyon öreg helyi emberke vár ránk az egészen kicsi csónakjával, hogy elvigyen bennünket a Panuba Inn Resort-ba. A csónak mérete miatt már látom, hogy néhányan itt töltjük az egész délutánt, még a (drasztikusan csökkentett méretû) csomagok sem férnek be a csónakba egyszerre, nem beszélve rólunk. A resort szerencsére csak 3 km távolságra fekszik, éppen kivehetõek a barna háztetõk a sok zöld között a távolban. Talán a hatodik fordulónál és már a lemenõ nap fényénél, utolsóként beszállok a csónakba, és lassan elindulunk a napnyugta vörös fényében egyre szebbnek látszó Panuba Inn-be.
A resort két gyönyörû stranddal büszkélkedik: az elsõ, finom homokos, közvetlenül a bungalók elõtt van, kb. 100 méter hosszú, a nagyobb pálmáknak köszönhetõen elegendõ árnyékkal. Ha követjük az ösvényt a dzsungelen keresztül észak felé, öt perc sétával elérjük a teljesen magányos és érintetlen, 150 méter hosszú második strandot. Az ösvény tovább futva a Monkey Bay-be halad tovább, ami szintén egy elhagyatott, romantikus öböl.
Az elhelyezésünk kétágyas bungalókban és faházikókban van, melyek zöme faoszlopokon áll egy pálmákkal és virágos bokrokkal borított domboldalon. Az épületek között, az évezredek alatt, a víz által lekoptatott, lekerekített, óriási, vulkanikus sziklák látszanak ki a növényzet közül. A szobáink teraszairól fantasztikus a kilátás a tengerre, még így az esti szürkületben is. Mire berendezkedünk, már erõsen itt a vacsoraidõ, ezért összegyûlünk a resort éttermében és felfokozott hangulatban ismerkedünk az étlap helyi kínálatával.

Bali Hai diving és Buddha

A Bali Hai Diving Center neve egy 1958-as hollywoodi filmbõl származik, melynek címe South Pacific volt és ebben Tioman szigetét használták forgatási helyszínül a "Bali Hai" fantáziasziget ábrázolásához. A bázis vezetõje egy kedélyes maláj, a neve Buddha. A kinézetét szerintem nem kell leírnom, a neve mindent elmond, így ismerik õt az egész szigeten és a világon (akik ismerik, nem kevesen).
Másnap reggel kilenc felé szorgosan pakolunk be a bázison a rekeszeinkbe. Hamarosan kiszállítják a hajóhoz a felszereléseket, ezalatt mi adminisztrálunk és egyeztetünk a mai merülésekkel kapcsolatban. Hamarosan kint állunk a móló végén és a búvárhajó láttán elkerülhetetlenül repkednek a vicces megjegyzések a sokat próbált búvárok részérõl. A mérettel nincs is gond, legalább 16 m hosszú fémhajó, mely valaha egyrészt jobb napokat látott, másrész talán inkább halászhajónak használták ez elmúlt 30 évben. Mára erõsen "megkopott", elöregedett és a rozsdafoltok többnyire mindenhol beborítják. Az elsõ lehangoló élmény után kellemes meglepetéssel szolgál viszont a belsõ rész, mely tágasan és praktikusan lett kialakítva. Minden felszerelés rögzítve, összeszerelt állapotban tárolható és még megfelelõ mennyiségû ülõhely is rendelkezésre áll a belsõ térben. Összességében végül is a hajón, a merülések alatt eltöltött egy hét csak kellemes élményeket hagyott bennünk, azt mondhatnám.

Tom Yam és Nemzeti Park

Nagyjából húsz merülõhely közül választhatunk Tioman sziget környékén. A legtöbb merülõhely három régió valamelyike köré koncentrálódik. Az egyik a Renggis sziget, a másik a Soyak sziget és végül a Tioman nyugati oldalán található Tengeri Nemzeti Park a harmadik meghatározó merülési körzet. Ez utóbbi területen több hajóroncs is található, illetve számos élõlény szaporodási helye is itt található, sõt, születésük után az életük elsõ hónapjait is itt töltik, mielõtt nagy útjukra indulnának. A fenékszerkezet többnyire hatalmas gránit sziklákkal tagolt, fõként lágykorallok, helyenként keménykorallok lepik be õket. Az úszó élõlények fajtái szintén elég változatosak, teknõs és nagyobb napóleon halak mellett a teljes zátonylakó élõvilág képviselteti magát. A makróvilág itt is, mint egész Malajziában, rendkívül változatos és színes, a fotósok nagy örömére.

1. merülési nap

Chebeh Island. Húsz perces hajózás után érjük el ezt a három gránit sziklából álló formációt, melynek kilátszó részét majdnem teljesen beborítják a sirályok, majd a közeledésünkre szinte egyszerre felröppennek. Alig hogy elmerülünk, máris rengeteg érdes-farkú hallal és egy kis raj denevér hallal találkozunk. A lejtõs oldalon ereszkedve nagyon gazdag lágykorall mezõk és nagyobb gorgóniák felett úszunk el. Nagyjából 20 m körül találunk egy nagyobb üreget, mely teljesen ki van töltve 3 cm-es üveghalakkal. Közeledésükre egyszerre mozogva lenyûgözõ látványt nyújtanak. Kicsit arrébb egy újabb üreg, melynél nagyon mutogat a vezetõnk. Dajka cápa hasal a homokban, hossza legalább 2 m. Visszafelé haladva kisméretû barrakuda rajjal találkozunk. A vöröses színû sziklán egy közepes méretû sziklahal pihen és várja a vacsoraidõt. Számos pöttyös ráját is felijesztünk a rejtekébõl a mozgásunkkal.

A felszíni idõt itt is pihenéssel tölthetjük, maláj szokás szerint a búvárvezetõk mindenkinek átszerelik az új palackot. Ez alatt áthajózunk az új merülõhelyre a Fan Canyon-hoz. A hely a Genting öböl elõtti tengerrészen található. Lassan mélyülõ lankás oldal egészen 30 m-ig. A fenék inkább sziklásnak mondható, mint korallosnak. Az elsõ tíz percben csak a már ismert, megszokott halrajok látványa köt le bennünket, míg meg nem látunk egy tengeri angolnát, más néven congert. Vonagló, lassú mozgással keresztezi utunkat, közel a fenékhez. Lassan elérünk a kanyonhoz. Nem úszunk át rajta, mert a gorgóniák túl sûrûn és közel vannak egymáshoz, letörnénk õket a testünkkel. Amíg nézelõdünk, egy közepes méretû, fekete-fehér sávos kígyó úszik el mellettünk. Visszafordulunk a hajó irányába, és kis kerülõt teszünk jobbra. Biztos nem véletlen, mert máris egy megtermett skorpió halat fotózhatunk az egyik kiszögellésen. Tovább haladva egy szép napóleon hal közelít, majd minket észrevéve inkább távolodik tõlünk. Kb. 16 m mélységnél egy szélesebb kanyonhoz érkezünk és át is haladunk lassan rajta, miközben elképesztõ mennyiségû apró makréla úszkál körülöttünk. Elsõ napnak tökéletes ez a mai, meg is ünnepeljük este az étteremben, egyik társunk szülinapjával együtt.

2. merülési nap

Másnap reggel kilenckor indulunk ismét. Ma sajnos kicsit erõsebb a szél és a hullámzás, néhányunk nagy bánatára. Az úti célunk a Malang Rock és sajnos többet hajózunk, mint szeretnénk. Néhányan nem ússzák meg a reggeli visszaszolgáltatása nélkül, de megérte! A zátony kis sziklaformációja közvetlen a Coral sziget fehér homokos partjával szemben fekszik. Nem túl nagy a mélység, de rendkívül gazdag a hely kemény korallokban. Asztallap, agancs, burgonya és virág korallok mindenütt és természetesen ehhez mérten gazdag a halállomány is. Elégedetten és lassan haladunk, míg kapkodós mozgásra leszünk figyelmesek: egy negyven centis Titán Trigger határozottan támadja, harapja az egyik búvár uszonyát. A kellemetlen bemutató közel egy percig is eltart. A figyelmünket mostantól kezdve egy megtermett szépia köti le, ahogy a keskeny uszonyaival lebegve, hol elõre, hol hátra araszolgat. Valaki rázza nagyon a shakert, de vajon miért? Néhány másodperc és már látom is, egy közepes méretû, álcserepes teknõs falatozgat valamit a korallok között. Itt jó sok idõt képesek vagyunk eltölteni, nem siettetjük a továbbhaladást. Az utolsó tíz percben még két sziklahalat is sikerül találni, nem voltak eléggé terepszínûek.
A délutáni programunk a Sepoi szigetnél folytatódik, mely az egyik legtávolabbi merülõhely Tioman környékén. A sziget észak-nyugati oldalánál merülünk. Itt sem túl nagy a mélység, de feltûnõen sok az agykorall az eddigi helyekhez képest. Mindjárt a merülés elején, közel egymáshoz, a korallok alatt összesen 5 kisebb méretû dajka cápát is látunk. Szédületes élmény. Valamiért itt a pettyes ráják is többen vannak, szinte öt méterenként belebotlunk egybe. Már a merülés felénél járunk, mikor felfelé nézve a gerincre, megpillantunk egy teknõst. Sajnos ahhoz messze van, hogy megállapítsam, milyen fajta. A hajó alá visszaérkezve népes számú angyalhal rajba úszunk bele. Tesznek néhány kört, majd lassan eltûnnek. Kellemes emlékekkel telve indulunk vissza a resortba, melyet hamar felülír a semmit nem javult tengeri helyzet, és végül néhányunk felett megint a tengeribetegség gyõz. A részleteket takarja a feledés homálya!

3. merülési nap

A harmadik merülési napon, szokásos módon indulunk, most már tükör sima tengeren, emiatt sokkal boldogabb arcokat látok magam körül, mint tegnap. A célunk a Labas Island. A merülõhely olyan, mint egy nagy, lyukas sajt, csak 18 m-en. Mindenhol üregek, kanyonok, barlangocskák. Szinte folyamatosan bujkálunk egyikbõl ki, a másikba be, miközben millió féle lágykorall lengedezik a sziklákon mindenfelé. Elérkezünk egy nagyon régi, japán halászhajó roncsához. Itt is, ahogy már megszoktuk, gazdagabb az élõvilág körülötte. Szinte minden itt megtalálható halfajta jelen van a roncs körül. Ami kilóg a sorból, az egy megtermett méretû fûrészes sügér, ahogy lassan kikerülve bennünket továbbhalad mellettünk. Ezen a merülésen is bõven van pettyes rája, tûzhalakból is többet látunk, mint máshol és az utolsó pillanatokban kisebb példányokból álló barrakuda rajt is megfigyelhetünk, ahogy lassan úsznak körbe körülöttünk.
Második merülésünk a közeli Tom Yam roncsnál lesz. Nem tudom, mit jelent a név, de az elképesztõen csípõs levesüket is tom yam-nak hívják. Ezt nyílván onnan tudjuk, hogy számos alkalommal kipróbáltuk a könnyfakasztó, de finom levest az esti vacsoráknál. A roncs 18 m-en fekszik és nem túl nagy. Már benõtték a lágy és kemény korallok. Beúszni nem nagyon lehet, ezért inkább kívülrõl nézelõdünk. A megszokott halakon, élõlényeken kívül két házatlan csigát találunk, az egyik majdnem fekete és legalább 10 cm, a másik nagyon színes és kicsit kisebb.

Õserdõ és vízesés

A harmadik napra nem tervezünk merülést, helyette felfedezzük a közeli õserdõt és a vidéket. Délelõtt két csónakot színültig megtöltve részt veszünk egy több öblöt átszelõ kiránduláson, melynek célja egy vízesés meglátogatása. A hajók elhagyása után egy hegymenet vár ránk, melyen kanyarogva fut az ösvény és egyre sûrûbb az erdõ is. A különbözõfajta, számunkra ismeretlen majmok kíváncsian és fõleg zajosan szemlélik menetelésünket. Végül, közel egy órás zarándoklat után megérkezünk az úti célunkhoz, a vízeséshez. Gyönyörû a hely. Magasról kanyarogva, fehéren, habosan zúdul le a langyos víz a hegy oldalából, a lankásabb helyeken kis medencéket alkotva az erdõ közepén. Természetesen megfürdünk és hosszan el is idõzünk a helyszínen, mint a kisgyermekek a strandon, úgy élvezzük a hûsítõ fürdõt. Jó döntés volt a kirándulás, az esti beszélgetésnél biztosan jó lesz a hangulat, ha visszanézzük a napközben készült vicces fényképeket.
Délután elindulunk a keskeny ösvényen a szomszéd falu irányába, hogy civilizációt is lássunk. Néhol könnyû haladni, de több alkalommal is szinte mászni kell, egy-egy nagyobb kerek szikla miatt, melyek az ösvényt keresztezik. Látható azonban, hogy ez valóban "kiépített" ösvény, mivel a legnagyobb szikla akadályról leugorva vesszük észre, hogy a túloldalról egy rögzített kötél segítségével lehet majd újból felmászni a visszaúton. Ügyes! Talán csak két kilométert kell bukdácsolnunk az erdõben és már meg is érkezünk a szomszédba. Egészen kicsi falu, de itt legalább van internet. Emiatt még jó néhány este megtettük ezt az utat, csak mindig hazafelé volt kis gondunk az erdõben, a sötétben. Kalandos és izgalmas feladat a dzsungelben egy mobiltelefonnal világítva hazavergõdni.
Ami még említésre méltó, hogy a faluban dolgozik egy kelmefestõ mûvész, akinek a sziget távoli pontjairól, a turistáktól oly sok megrendelése van, hogy csak kicsin múlik a mi vásznaink megfestése a következõ három napban. Utolsó nap többen is remegve várjuk, hogy elcsomagolhassuk az épp csak megszáradt, csodálatos színvilágú festményeket.

4. merülési nap

Másnap reggel már megint a merülésre koncentrálunk. Az új merülõhely a Soyak Island. Ez az apró sziget-zátony Salang Bay-tõl nem messze található. Egészen mást látunk a víz alatt, mit eddig. Óriási, lekerekített gránit sziklák között úszunk, melyek többé-kevésbé be vannak nõve színes lágykorallokkal és tûzkorallokkal. Gazdag a halállomány is, pillangóhalak, papagájhalak és angyalhalak mindenütt. A merülés egyharmadánál járunk, mikor megpillantjuk a Soyak roncsot, mely 22-26 m között fekszik a sziklás talajon. Rózsaszínû és vörös lágykorallok vannak az oldalán végig. Buddha a briefingen ígért egy igazi különlegességet is számunkra, de még nem látom sehol. A roncs felépítménye már eléggé lepusztult, mindenhol birtokba vette már a természet, de ettõl olyan színes és szép. A következõ pillanatban az ígéret beváltódik, a roncs töredezett, nyitott belsejében egy hatalmas fûrészes sügér pihenget. A mérete lenyûgözõ, még soha nem láttunk ilyen nagyot. Bár a víz nagyít, de ez inkább két méter, mint másfél. Mivel nem úszik el, a további húsz percben többnyire ebben gyönyörködünk, érthetõen ez köti le a figyelmünket.
Szendvics-ebédünk és másfél órás pihenésünk után már meg is érkezünk a következõ merülõhelyhez, mely a Renggis Island. A kis sziget egyike Tioman legjobb merülõhelyeinek, ezért nem csoda, hogy más búvárhajót is találunk a helyszínen. A szigetecske keleti részén kezdjük a merülést. Pezsgõ víz alatti élettel találkozunk azonnal. Korallok, szivacsok, anemónák mindenütt, felettük és körülöttük a tarka halrajok gyönyörû hátteret adnak nekik. Nyugat felé haladva kissé változik a kép, itt a nagyobb legyezõ korallok a gyakoribbak. A fenékhez közel, alattunk megpillantunk egy teknõst. Lassan úszkálva szemlélõdik, bennünket nem észlel. Ismét változik a kép, agykorallok, táblakorallok, agancskorallok a jellemzõbbek ezen a részen. Már lassan beletörõdünk, hogy ennyi volt, amikor különleges látnivaló akad. Egy fekete úszójú cápát tûnik fel a zátony fala mentén. Talán másfél méter lehet és gyönyörûen, kecsesen úszik el mellettünk, nagy ívben kerülve. Az utolsó percekben még egy közepes, ezüstös színû barrakudát is látunk.

Utolsó merülési nap

És eljön az utolsó merülési napunk, sajnos. Az idõ változatlanul jó, és ami a legfontosabb, a tenger is sima. Elsõ merülõhelynek a Bahara Rocks-ot választjuk. Ez a déli zátony szintén egyike Tioman legszebbjeinek. Egy párkány szélén merülünk kb. 20 méteres mélységben. Hordószivacsok, fekete színû korallok borítják az aljzatot. Néha a színek megváltoznak, de zömében az ismertebb lila és vörös lágykorallok uralják a helyszínt. Megint rázza valaki a shakert, forgolódunk intenzíven, keresve az okot, majd meg is pillantjuk a fejünk felett, majdnem a felszín közelében. Egy tüskés rája úszik lassan, komótosan el felettünk. A párkánytól eltávolodva, húzódunk vissza a zátony felé és egyszerre három szépiát is találunk a korallok között lebegve. Azonnal színt váltanak az érkezésünk miatt, de különösebben nem zavartatják magukat. Tényleg nagyon szép ez a hely.

Az utolsó merülésünk helyszíne felé hajózunk, mely neve One Tree Bay. Ez egy sekélyebb hely, egészen közel a Fan Canyonhoz. Itt is sziklás az aljzat és néhány nagyobb gránittömb szakítja meg az egyhangúságot. Most erõsen lefelé kell figyelnünk és a fenék közelében kell lebegnünk, hogy észrevegyük a csigákat, melyek erre a helyre leginkább jellemzõek. A figyelmes búvár talál is hamarosan két kisebb pettyeset. Majd alig arrébb egy jóval nagyobb barna színût, melynek a farka rózsaszerûen szét van nyitva. Hamarosan egy lila színût is láthatunk, ez eddig a legszebb. Hosszasan fotózzák a többiek, keresve a legjobb beállítást. Eközben több dobozhalat is látunk a korallok alatt rejtõzni. Eddig szinte nem is láttunk murénát, de most végre megvan. Furcsa sárga színe van, kicsit természetellenes, de a többi stimmel vele. Néhány méterrel arrébb ismét egy muréna, de ez kisebb és majdnem fehér színû. Kíváncsian kandikál ki egy hasadék nyílásán. Valamilyen fajta, sárgás színû rákféle igyekszik éppen menedéket találni a fenéken elõlünk. Kisebb korall képzõdményre rátapadva egy békahalat vélek felfedezni. Az is, csak a színe és a mozdulatlansága miatt nehéz kivenni, hol végzõdik a korall és hol kezdõdik a hal. Végül is igazi makro merülés lett a végére, sok-sok apró élõlénnyel.

Végszó

Akárhogy is nézzük, jó választás volt Malajzia és az elmúlt két hét helyszíneivel is nagyon elégedettek vagyunk. A Tioman körüli merülésektõl nem reméltünk ennyit, Sipadan után feltételeztük, hogy minden más hely egy kicsit kevésnek fog tûnni. Ez egyáltalán nem így történt szerencsére. A merülõhelyek gazdagsága, a Tioman sziget szépsége, a Bali Hai Diving Center szakszerû és színvonalas szolgáltatása, mind hozzájárult a búvártúra sikeréhez. Egyáltalán nem lenne meglepõ, ha néhány év múlva ismét felmerülne egy maláj búvártúra ötlete bennünk.

Irta: Malmos Attila