Kambodzsáról részletesen

Az ország túlnyomó többsége alföld, csak délnyugati részén találhatók középmagas hegyláncok. Kambodzsa legmagasabb pontja, a Phnom Aoral hegység 1813 méter magas.
 
Az ország a trópusi monszun övezetben fekszik, a hõmérséklet 15-38°C között ingadozik. A száraz évszak novembertõl márciusig tart, ekkor az északkeleti monszun alig hoz csapadékot és ez a legalkalmasabb idõszak a turizmusra. A legszárazabb hónapok a január és a február.
 
Kambodzsa vízrajzában két meghatározó tényezõ van: a Mekong (khmerül Tonle Thom, azaz "nagy folyó" és a Tonle Sap ("nagy tó") Ez utóbbi az ország legnagyobb tava. Száraz idõszakban 2.590 km² területû, de az esõs évszakban a 24.605 km²-es nagyságot is elérheti. A Mekong és a Tonle Sap sok embernek nyújt megélhetést a halászat révén.
Az 1-6. századig a mai Kambodzsa a Thaiföldet, Malajziát, Laoszt és Dél-Vietnamot magában foglaló buddhista Funan-birodalomhoz tartozott, amely Kínával laza vazallusi függésben állt. A 6. században alakult ki a Csenla-állam, amely Észak-Kambodzsára és Dél-Laoszra terjedt ki.
 
802-ben II. Dzsajavarman alapította a Khmer Birodalmat, amely évszázadokig a legerõsebb állam volt az Indokínai-félszigeten. A korlátlan hatalmú uralkodók sorozatos hadjáratokban hatalmas területeket hódítottak meg. Az állam a 12. században, II. Szurjavarman és VII. Dszavajarman uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését, ekkor hatalma kiterjedt a Maláj-félszigetre, illetve a mai Kambodzsa, Laosz, Sziám és Dél-Vietnam területére. Magas színvonalú mezõgazdasággal, illetve kézmûiparral rendelkezett, és élénk kereskedelmet folytatott Indiával és Kínával. A 13. századtól belsõ viszályok, valamint a thai és vietnami betörések gyengítették a birodalmat, míg végül 1432-ben a khmerek feladták a fõvárosukat, Angkort.
 
Angkor elfoglalása után a khmer állam áthelyezte székhelyét Phnompenbe. A thai és vietnami királyok további területeket szakítottak le az országból, végül Kambodzsa függõ helyzetbe került Sziámmal (Thaiföld) szemben. 1618-ban egy sikeres felkeléssel kiûzték a sziámi helyõrséget, és rövid idõre ismét független lett. Ezután azonban a Sziám és Vietnam közötti viszályok gyújtópontjába került az ország, amelyek egymást váltva uralkodtak az ország területének nagy részén. 1739-ben II. Thommo Racsa király megpróbálta visszafoglalni az elragadott területeket, de nem járt sikerrel. Ezután tovább folytatódott a Sziám és Vietnam közötti ellenségeskedés, Ang Mei kambodzsai királynõ uralkodása idején különösen, egészen a francia gyarmatosításig.

Az ország 1863 és 1953 között az Indokína nevû francia gyarmat része volt. 1863-ban a Sziám által hatalomra juttatott király, Norordom, Franciaország védnökségét kérte. 1867-ben errõl meg is állapodott a sziámi király és Franciaország. Ezért cserébe Battambang és Siem Reap tartományok is Sziám fennhatósága alá kerültek. 1906-ban ezeket visszakapta Kambodzsa egy francia-sziámi megállapodás értelmében. Ezek után mint francia gyarmat fejlõdött tovább.
 
1941-ben Japán elfoglalta az országot, és ellenõrzése alatt tartotta egészen 1945-ig. 1945-ben Norodom Szihanuk kikiáltotta a függetlenséget, de ezután az országot ismét francia csapatok foglalták el. Végül további nyolcévnyi francia uralom és hosszú tárgyalások után 1953. november 9-én Kambodzsa függetlenné vált.
1955-ben Szihanuk lemondott a trónról apja javára, hogy miniszterelnök lehessen. 1960-ban apja halála után továbbra is ő maradt a miniszterelnök, de fölvette a hercegi címet is. A vietnami háború kezdete után a semlegességi politika mellett szállt síkra.
 
1970-ben gyógykezelés céljából Párizsba utazott, ezalatt 1970. március 18-án Lon Nol és Sziszovath Szirik Matak herceg vezetésével államcsínyt hajtottak végre. Emiatt az országban nemzeti ellenállási mozgalom bontakozott ki, és külföldi csapatok is érkeztek a felkelõk segítségére, például a Viet Congtól. Emiatt Nixon elnök támadást rendelt el a Dél-Vietnammal határos Kambodzsa területén lévõ Viet Cong bázisok ellen, illetve bombázták is az országot. Erre a Viet Cong katonái beljebb nyomultak az országban, ami azt tovább destabilizálta.
Ez kedvezett a Vörös Khmerek mozgalmának, akik eddig fõleg a hegyvidékeken birtokolták az országot, de ezután egyre inkább elõrenyomultak, míg végül a kambodzsai újév napján, április 17-én bevonultak Phnompenbe. Miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek bevonultak a fõvárosba és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevû államot, az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdõdött el.
 
A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezetõ, nem khmer nemzetiségû, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a "rendszerre veszélyes" ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hûségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sõt egyenesen meggyilkolják szüleiket. Pol Pot az egzisztencializmus és a nyugat-európai kommunista "gondolkodók" egyik fõ központjában, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elõl sokan átszöktek a thai határon.
A vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnami kisebbség kivégzése miatt Vietnam 1979-ben elûzte a Pol Pot-rezsimet, amely a hegyekbe és õserdõkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiség elleni bûntetteiért soha nem vonták felelõsségre.
 
1979-ben, a vietnami hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott Vörös Khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot az 1980-as évek végétõl kezdett megszûnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdõdtek a vietnami katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor.
 
Miután a vietnami katonák elhagyták az országot, tárgyalások kezdõdtek Párizsban az ország jövõjérõl. ENSZ békefenntartó csapatokat küldtek az országba, és 1993-ban megtartották az elsõ szabad választásokat. A választók 90%-a kinyilvánította a véleményét. Az elsõ helyen Norodom Ranariddh pártja, a FUNCINPEC gyõzött, a második helyet a Hun Sen vezette CPP (Kambodzsai Néppárt), a harmadikat a Buddhista Liberális Párt szerezte meg. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyûlés, amely Norodom Szihanukot választotta királlyá, Norodom Ranariddh és Hun Sen pedig miniszterelnökök lettek. Az 1998-ban tartott választásokat a CPP nyerte, maga mögé utasítva FUNCINPEC-et és az SRP-t. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnök Hun Sen lett. A 2003. július 27-én tartott választások hasonló eredménnyel végzõdtek. Ismét Hun Sen lett a miniszterelnök, és a mai napig is õ az. 2004-ben Szihanuk király egészsége leromlott, ezért lemondott a trónról. Elõször úgy tûnt, hogy Norordom Ranariddh lesz az új király, de a koronázó tanács végül Norodom Szihamonit választotta Kambodzsa új királyává
 

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 97 cikket: Tudástár