Stresszes búvárok
stresszes búvárok

A merülés kritikus szakaszai a kezdõ és ritkán, vagy régen merült búvárokra vonatkozóan

Elõkészületek:
Az összeszerelés során a bizonytalankodás, az elkopott emlékek és az a közel negyven, hatvan perc, amit az elõkészületekkel tölt a búvár, kellõen elbizonytalanítja, enyhén stresszessé teszi a búvárt. Tehát már innen egy megemelt stressz szinttel érkezik a vízhez a belépéshez.

Eligazítás:
A bizonytalanság azonnal fokozódik az eligazítás során, mikor is megkapja az információkat a vízmélységrõl, hõmérsékletrõl, látótávolságról, hullámzásról. Ideális körülmények esetén, mint például 20 C foknál melegebb víz, 10-15 méternél jobb látótávolság, lapos fenékszerkezet, sekély mélység (10-15 m tengerben, 5-6 m tóban), lehetõleg homokos, vagy szilás fenékszerkezet, amit nem lehet felrúgni és nem ront a látótávolságon, esetleg sima vízfelület, ezek mind csökkentik a stressz szintet és javítják a búvár lelkiállapotát.
Amennyiben a fentiek közül bármelyik nem túl ideális, vagy lámpát kell használni, esetleg nem lapos a fenék, hanem függõleges fal mellett kell merülni, jelentõsen növeli a stressz szintet.

Vízbejutás:
A vízbe érkezve, az elmerülés elõtti pillanatokban a stressz már a kritikus szintet veri. Ez blokkolja a gondolkodást, ami miatt a búvár nem ereszti ki a mellényébõl az összes levegõt, csak éppen hogy és a felszínen vergõdik, közben hiperventillál, melybõl hamarosan légszomj is kialakulhat a folyamosan elhatalmasodó stressz mellett, azonban sérülést nem okoz magának, mivel a felszínen marad. Ha ez a szituáció még jellemzõen párosul kissé, vagy éppen jelentõs túlsúlyozottsággal (több ólom a kelleténél), még rosszabb irányba haladnak az események, mivel a búvár a kevés levegõ kiengedéssel is túl gyorsan kezd süllyedni, miközben ezt érezve a stressz lehetetlenné teszi az egyenlítést számára, miközben az uszonyával teljes erejébõl próbálja felfelé hajtani magát. Ez szintén hiperventillációhoz, majd légszomjhoz vezet, miközben a dobhártya is megnyúlik, de rosszabb estben akár be is szakadhat. A búvár süllyed és ha van fenék, becsapódik és jelentõsen lerontja a látótávolságot. Ez persze tovább növeli a már amúgy is magas stressz szintet.

Egy másik esetben a búvár el tud merülni, de az uszonyával, a stressz miatti intenzív uszonyozással hamarosan ismét a felszínre hajtja magát. Ott a kontroll és a rutin hiánya miatt rögtön kiveszi a szájából a reduktort, miközben a mellénybe nem fújt levegõt. Hamarosan a kifáradás miatt a száj szintjére kerül a vízszint, ami elõbb-utóbb akár pánikot is okozhat. Amennyiben a véletlenszerû felszínre jutás után még van lélekereje ismét elmerülni és próbálja azt, a többszöri emelkedés-süllyedés (liftezés) és a stressz miatt hamarosan beáll a fül és alkalmatlan lesz az egyenlítésre, de az is gyakori, hogy a búvár erre hivatkozva kimenekül a vízbõl.

Bármely esetben, ha le is jut a búvár a merülési mélységre, nem fogja élvezni a merülést még hosszú ideig, vagy akár a merülés végéig a magas stressz szint miatt és a beszûkült tudat miatt.

Merülés:
Kétségtelen, hogy ha már lejutott a búvár a kívánt mélységre és nincs további süllyedés, akkor már a legtöbb esetben kibírja a víz alatt addig, amíg a levegõkészlete ezt lehetõvé teszi. Ha a fenék szintes és sziklás, akkor csak a lebegés hiánya miatti intenzív úszás és levegõvétel emeli a stresszt és rövidíti a merülést a magas levegõfogyasztás miatt, de kis élményre itt már lehet számítani.

Rosszabb az estet, ha a fenék nem szintes, hanem egy meredek oldal, vagy még rosszabb estben egy fal mellett kell merülni. Ez elkerülhetetlenül növeli a stressz szintet és rontja az önkontrollt, ami a lebegésszabályozás rovására megy. Ez megint intenzív uszonyozáshoz, szapora levegõvételhez, esetleg légszomjhoz vezet és tovább növeli a stresszt.

Szintén kellemetlen, ha a fenékszerkezet laza, iszapos. A lebegés hiánya miatt pillanatok alatt leromlik a látótávolság, ami elõször nem tûnik fel, mivel elõrefelé halad a búvár. Azonban, ha egyszer csak oldalra néz esetleg a merülõtársra, vagy maga mögé, az alig 1-2 méteres látótávolság azonnal és nagyon megnöveli a stressz szintet és ront az önkontrollon nagy mértékben, ami megint csak szapora légzést eredményez.

A mélység növekedése szintén ezeket a hatásokat váltja ki. Elég a tudat, hogy még süllyedünk tovább, máris kezdõdik a kellemetlen folyamat.

Ugyanezt a hatást váltja ki a sötétben merülés, ahol csak a lámpa visszaverõdõ fénye a támpont, de nem lehet látni a feneket és az egész körülvevõ teret. Ez nagyon elbizonytalanít és az eddig leírt események láncolatához vezet szintén.

Felemelkedés:
Ez a merülés legkönnyebben elrontható része egy kezdõbb búvár számára. A mellény gyakorlatlan kezelése miatt túl gyors az emelkedés és hamarabb érkezik a felszínre a búvár, mintsem szeretné azt. Annak ellenére, hogy ez az elsõdleges ok, ami dekompressziós betegséget okozhat egy kezdõbb búvár számára, mégis itt a legkisebb a stressz, hisz a felszín felé halad a búvár, ami megnyugtató hatású számára és folyamatosan csökkennek a félelmei.

Gyakorlatok:
Az itt leírt kellemetlen és veszélyes folyamatok, szituációk csökkenthetõk, vagy akár el is kerülhetõk tudatosan kialakított, megtervezett gyakorlatokkal, melyhez elég lehet egy 4 méteres vízmélységû uszoda is. Természetesen ez a továbbképzés nem pótolja a megfelelõ idõközönként beiktatott nyílt vízi tréningeket, nem pótolja a túrákon megvalósított merülési sorozatok során megszerzett tapasztalatokat és fõként nem a haladó tanfolyamot. Minden fajta említett merülési típus más képességeket fejleszt. Ha szeretnéd a merülés minden percét élvezni és folyamatosan biztonságban érezni magadat, jól döntöttél, hogy részt veszel ezeken az uszodai képzéseken.

Látható, hogy a stressz már a parton kezdõdik, így mi is ott kezdjük a képzést a felszerelés összeállítással, felvétellel és a vízbelépéssel. Aztán a legkritikusabb pont következik, az elmerülés és a lemerülés. Ez viszi el a legtöbb idõt a feladatok közül, mivel ez a legfontosabb fejlesztésre váró technika. Számos alkalommal és számos módon végezzük el az elmerülést, lemerülést, míg az egész rutinszerûvé és abszolút kontrollálttá nem válik. Ha már le tudsz jutni bármely merülési helyszínen magas stressz szint nélkül, adtál egy esélyt az élvezetes merülés megvalósulásának.

Malmos Attila