Főoldal / Tudástár / A búvárkodás és a tréning

A búvárkodás és a tréning
Gyakorlással a tudás szinten tartható

Elkopott búvár rutin

Biztosan ti is jártatok már úgy, hogy az amúgy gyakran végzett tevékenységeitek egyikét valami miatt egy idõre fel kellett függeszteni, legyen az autóvezetés, sport, szabadidõs tevékenység. Aztán hetek, hónapok múlva, mikor újra képbe került a dolog, az elején érezhetõen nehézkesen, döcögõsen, sõt ügyetlenül ment a dolog és nagy koncentrációt igényelt az, hogy minden rendben legyen. Aztán némi gyakorlás, néhány alkalom után ismét az elvártak szerint mûködött a dolog.

A gyakran végzett tevékenység mozdulatai, fogásai a kihagyás után viszonylag hamar visszajönnek. A ritkábban végzett tevékenység mozdulatai, fogásai sokkal lassabban és nagy energia ráfordítással jönnek csak vissza. Ilyen a búvárkodás is, hisz a búvárok zöme ezt nem nap, mint nap végzi, hanem csak bizonyos alkalmakkor. Egy-egy ilyen alkalom között akár sok hónap, de egyes esetben akár évek is eltelnek. Így aztán a visszatéréskor az elsõ napon, napokon és az elsõ merülésekkor élvezetrõl egyáltalán nem beszélhetünk, sokkal inkább felfokozott stresszes szituációkról, ügyetlenkedésrõl, egyenlítési gondokról, túl gyors emelkedésrõl és alapvetõen sok-sok küzdelemrõl.

Ez a kellemetlen szituáció duplán nem kívánatos, hisz ezekért a kellemetlenségekért még fizetsz is egy meglehetõsen nagy összeget, hisz ez jellemzõen egy búvártúra elsõ napjaiban, jobb estben csak elsõ merülésein következik be több tízezer forintért, azaz fizetsz azért, hogy rosszul érezd magadat! Felmerül a kérdés azonnal benned, elkerülhetõ lenne ez tulajdonképpen, lehetséges lenne az, hogy elsõ perctõl kezdve élvezzem a búvár túra merüléseit? Természetesen igen, ha te egy vagy azon búvárok közül, akiknél meghallgatásra talál ez a számos alkalommal kihangsúlyozott téma, a tréningezés fontossága. Ez az írás tehát ezen próbál változtatni, megmutatja a tréning jelentõségét, módját és bemutatja a gyakorlásra szoruló technikákat.

Búvár tréning

Tréningezni kétféle módon is lehet, eredményesen és kevésbé eredményesen. Az eredményes tréning kevesebb élvezettel jár és több erõfeszítéssel, a kevésbé eredményes pedig több élvezettel és szinte semmi erõfeszítéssel. Az egyik az, amit kellene tenni, a másik az, amit tesznek a búvárok, de ezek a búvárok ennek ellenére dicséretet érdemelnek, mert legalább tettek valamit a búvárkodás és a gyakorlottságuk érdekében.

A tréningezés helyszíne is lehet különbözõ, például lehet uszoda, tó, vagy tenger. Azonban nem a helyszín az elsõ számú tényezõ, hanem a gyakorlatok, melyeket végezni kellene. Ha ezen gyakorlatok mindegyikét lehet mindhárom helyszínen végezni, akkor egyértelmû, hogy a legközelebbi és legkisebb anyagi ráfordítást igénylõ helyszínt kell választani a tréninghez. Ha az elõbb említett helyszínek egyike nem alkalmas minden gyakorlat kivitelezésére, akkor sem kell feltétlenül elvetni, de tisztában kell lenni azzal, hogy mely, kiemelt fontosságú technikák nem gyakorolhatók itt és így mérlegelni, tervezni lehet a jövõre nézve.

A gyakorlás gyakorisága

Ez is egy fontos tényezõ és nem válaszolható meg egy mondatban, ugyanis ez több mindentõl függhet. Például ha a búvár csak éppen most lett búvár, vagy ha már van némi gyakorlata, tapasztalata, esetleg már évek óta búvárkodik, és számos merülése van, de az is lehet, hogy éveket hagyott ki és most szeretne ismét kapcsolatba kerülni a merülésekkel. Minden eset más, így más gyakoriságot igényel a tréninget illetõen. Az egyértelmû, hogy minél tapasztaltabb egy búvár, annál ritkább tréninggel is szinten tarthatja a tudását és ez lehet akár több hónap kihagyás is visszaesés nélkül. Van egy általános javaslat a szakirodalom szerint, mely azt javasolja a kis tudással, tapasztalattal rendelkezõ búvároknak, hogy 30-35 naponként kerüljenek kapcsolatba a búvárkodással ahhoz, hogy a meglévõ tudásukat szinten tarthassák. Ez eléggé megvalósíthatatlannak tûnik elsõ hallásra, bár mégsem az, ha télen uszodai, nyáron tavi tréningeket veszünk, mely helyszínek közel vannak és a tréningre fordított összeg is vélhetõen csekély. A kilencvenes években már sikerült egyszer ezt elérnünk a téli idõszakban, hogy havi egy alkalommal -ajánlás szerint-, uszodai tréninget tartottunk, melyre volt megfelelõ igény is a búvárok részérõl. Vajon sikerülhetne ez ismét nagyjából 15 évvel késõbb is? Nem hinném, de ennek ellenére hamarosan megpróbáljuk ezt.

Nézzük, milyen feltételekre is lenne szükség a tudásunk szinten tartására, vagyis a tréningekhez. Elõször is kell egy komplett felszerelés búvárkomputerrel együtt, lehetõleg minél kisebb palackkal, átlagos vastagságú ruhával és csuklyával. Aztán kell egy helyszín 20 C fok feletti vízhõmérséklettel és ideális felszíni állapotokkal, meleg, száraz közeggel, öltözõvel, meleg zuhannyal.
Kell minimálisan 4-5 méteres vízmélység a gyakorlatokhoz és könnyû vízbe be- és kijutás lehetõsége. Kell legalább 2-3 méteres látótávolság a különbözõ technikák kivitelezéséhez. És végül kell egy megfelelõ és használható merülõ-társ a gyakorlatokhoz.

Búvár technikák

Mely búvár technikák igénylik tehát a gyakorlást és a tréningezést, nézzük ezeket sorba és majd azt is, hogy mit nyerünk ezzel.
Az elsõ a felszereléssel való bánásmód, összeszerelés, a légzõkészülék feladása a társnak, majd annak levétele, szétszerelése és tárolása. A gyakorlással elérjük azt, hogy a merülési helyszínen nem követünk el hibákat az összeszerelésnél, melyek késõbb a merülés alatt gondot okozhatnak számunkra, így egyel kevesebb hibatényezõ lesz a merülés alatt számunkra. A feladás és levétel gyakorlásával egyre kevesebb energiával tudunk elkészülni, mely az élvezetességet javítja. A felszerelés rutinszerû kezelése segít a társ, vagy a helyszínen lévõ más búvárok hibáinak észrevételében is, mely általánosan csökkenti a baleseti veszélyt a csoport merülése során.
Társellenõrzés a következõ gyakorlásra szoruló technika, mely sokszor elmarad, hisz az összeszerelés már akkor terhet ró a gyakorlatlan búvárra, hogy így is stresszben és késésben is van a többiekhez képest. A társellenõrzés gyakorlása a hibákat zárja ki és megtanítja azokat észrevenni, illetve megszokottá teszi ezt a procedúrát, így soha nem marad el késõbb ez a fontos technika.
Vízbejutás a következõ, mely már fokozott stresszt okoz a legtöbb gyakorlatlan, vagy régen merült búvárnak. Emiatt elfelejtõdik a mellény felfújása és gyakran az uszony felvétele is a vízbelépés elõtt. Nem vízbe lép, hanem pofára esik, tele megy a maszkja és a szája vízzel és emiatt, vagy az elmerülés félelmétõl pánikba esik már a felszínen. Ennek elkerülése megér némi gyakorlást biztosan.
Elmerülés a felszínrõl. Ez a legkritikusabb része a merülésnek, mikor is a stressz elhatalmasodik a búváron. Emiatt nem vált reduktorra, légzõ-csõvel merül el, nem süllyed, csak vergõdik a felszínen, ha meg süllyed, nem tud egyenlíteni a stressz miatt és esetleg megrepeszti a dobhártyáját pár méteres mélységben, majd ijedtében teljesen felfújja a mellényét, fellövi magát, vagy becsapódik a fenéken elõször és utána lövi fel magát. Sorolhatnám még a változatokat, melyet a túrák elsõ napján kell végignéznem számos búvártól sok-sok év óta újra és újra. Nem lenne érdemes ezt inkább elkerülni minimális ráfordítással?
Lemerülés fázis következik a gyakorlásban, hogy a búvár maga irányítsa a süllyedése sebességét a mellénye kezelésével, közben egyenlíteni is legyen ideje, miközben gyakorolja az ideális testhelyzet megtartását. Gyakorolja a mozgása koordinálását lemerülés közben, így nem borul hanyatt, nem lapátol az uszonyával teljes erejébõl, miközben már szinte hiperventillál.
Jön a merülés gyakorlása, de valójában itt a lebegést kell gyakorolni, mégpedig a mellénybe fújt levegõ mennyiségét, a légzést, illetve a testhelyzet változtatását összehangolva, mely rendkívül idõigényes gyakorlás. Ennél is, mint az eddig említett összes feladatnál is megvan a gyakorlás technikája a különbözõ helyszínek szerint.
A következõ a felemelkedés gyakorlása, mely a legkönnyebben elrontható része a merülésnek. A megfelelõ emelkedési sebesség betartása nem csak szándék kérdése, hanem megfelelõ gyakorlottságot is igényel ennek kivitelezése. Itt is több alakalommal kell a gyakorlatot végrehajtani búvárkomputerrel, mire eljutunk oda, hogy elfogadható jelzõvel illethetjük a produkciót!
Vízbõl kijutás felszeretéssel, illetve a nélkül. Mit, mikor vegyünk le és adjunk ki, milyen sorrendben? Számos változat van, attól függõen, hogy létrás hajóról, zodiakból, vagy parttól merülünk. Ezek mindegyikét kell gyakorolni természetesen a lehetõségekhez mérten.
A felszerelés levételt, szétszerelést és tárolást pedig már gyakoroltuk az elején, így annak már itt rutinszerûen kell, kellene mennie.

A tréning tényleges feladatait és kivitelezésük módját az oktató kell, hogy ismertesse a helyszínen és a kivitelezés folyamán õ ellenõrzi, véleményezi, javítja azokat, míg meg nem születik a megfelelõ eredmény és lehet tovább lépni a következõ gyakorlat felé. Ha az összes gyakorlat sorra került és memorizálni tudod õket, akkor egy következõ tréning alkalmával már lehet ezeket önállóan, csak a társsal is gyakorolni, hisz akkor már képes vagy megítélni annak eredményességét.

A tréningek költségei

Egyértelmû, hogy a helyszínre odajutás is pénzbe kerül, de talán lehet ezt ésszerû mértékûre csökkenteni a közös utazással, nem beszélve arról, ha a tréning uszodában van a városban. A következõ költség a felszerelés bérleti díja, ha sajáttal még nem rendelkezel. Ez uszodában kevesebb, tóban és tengerben több, de valahol 3-5.000 Ft között van egy napra. ehhez jön még a levegõ ára, mely egy palack estében 1.000 Ft, két palack estében értelemszerûen kétszer ennyi. Ha uszodában van a tréning, akkor an még ez belépõdíj is, mely 4 méteres medencét tekintve 2.500 Ft. Összességében egy ilyen tréninges nap a búvárnak 6.500-10.000 Ft között van attól függõen, hogy melyik helyszínrõl beszélünk.

Igénybevétel

Egy-egy ilyen tréning nem csak hogy pénzbe kerül, de valóban fárasztó, nagy koncentrációt és odafigyelést igényel és emellett idõigényes is, ami azt jelenti, hogy legalább 2 órát kell szánni rá intenzíven, de ezt közvetlen a víz, vagy uszoda parton és a víz alatt kell érteni. Odajutással és egyéb dolgokkal együtt ez egy félnapos program legalább.
Azonban sokkal többet nyerünk ezzel, mint amit be kell fektetni, akár energiában, akár pénzben.

Nézzük hát, mit is nyerünk ezekkel a tréningekkel

Először is a búvár helyszínre érkezve magabiztos leszel, nem lesznek félelmeid, aggályaid. A merülési elõkészületeken nyoma sem lesz a stressznek, a hibák elkövetésének aránya jelentéktelen lesz, már a parton az élvezet kerül elõtérbe. A merülést nem idegesen, aggódva várod, hanem nagy várakozással, vágyakozással és az elsõ perctõl, ahogy vízbe érsz, egy kellemes, szinte mámoros érzés lesz rajtad úrrá, mint egy jónak ígérkezõ szex elõtt. :) Az elmerülés után azonnal, ahogy körbevesz a víz és a csend lesz úrrá körülötted, megjelenik egy euforikus érzés, amit eddig lehet, hogy soha nem éreztél a stressz állandó jelenléte miatt. A merülés is egész más mederben folyik, mint eddig, ugyanis elõször nem fogod érteni, hogy most mitõl van ennyi élõlény a víz alatt! Ennek oka, hogy már képes leszel észrevenni minden, körülötted zajló mozgást az élõlények részérõl, mivel a te mozgásod sokkal lassabb, sõt a víz alatt töltött idõ egy részét szinte mozdulatlanul töltöd el, lebegve.

Ez egy zsúfoltabb tengerben, mint például a Vörös-tenger, még azt is eredményezi, hogy az élõlények egy idõ után elfogadnak közülük valónak, nem úsznak el elõled, sõt a közeledben maradnak és ezzel olyan plusz élményeket adnak számodra, ami miatt azt mondhatod, ez az az érzés, ami miatt érdemes búvárkodni.
Én pedig azt mondom, hogy ez az az érzés, ami megváltoztathatja a hozzáállásodat a búvárkodáshoz, átértékelheti benned az eddig alkotott képet a természetrõl, a tengerek víz alatti világáról, melynek már TE is végre része lettél!

Rendszeres búvár tréning azért, hogy a búvárkodás egy más értelmet nyerjen számodra.

Malmos Attila