El Mina

Egyiptom /Hurghada /El Mina

Ahogy süllyedünk lassan kibontakozik a roncs sziluettje. A jobb oldalára dõlve fekszik az elhalt korallok között nagyjából harminc méteren. A hátsó részhez érkezünk le és elindulunk a valamikori fedélzet mellett, mely most függõlegesen helyezkedik el. Mindjárt az elején egy fedélzeti, légvédelmi ágyút szemlélhetünk meg alaposabban. Tovább haladva, Nyitott raktér ajtókon lesünk be, hátha megpillantunk valami érdekeset. Többnyire csak papagáj halakat látunk, ahogy az évek alatt a roncsra rárakódott korallokat harapdálják. Egy felépítmény mellett haladunk el, ez lehetett valaha a kapitányi híd. Bevilágítunk, de a lámpa fénye alig verõdik vissza, nem látunk semmi különöset. Ismét egy fedélzeti ágyú, alaposan szemügyre is vesszük ismét. Lassan elérkezünk a hajó orrához, melyrõl a valamikori, hatalmas szemekbõl álló horgonylánc lefut a fenékre, majd eltûnik a korallok között. Az elhegyesedõ orr alatt átúszunk a túloldalra, és lassan feljebb emelkedünk egészen a roncs tetejére. Hamarosan elérjük a nyílást, melyet a bombatalálat okozott, és amitõl a hajó elsüllyedt. Hatalmas a nyílás és a vastag lemezek, melyekbõl a hajó oldala volt, csipkézve, felgyûrõdve, szétnyílva állnak minden irányba. A fény bevilágít a hajó belsejébe és láthatjuk ahogy az üveghalak ezrei kitöltik a teret. A lámpáink fényében ezüstösen megcsillannak, ahogy lassan körbe-körbe haladnak. Tartjuk a magasságot és haladunk vissza a hajó hátulja felé. Apró korallok telepedtek meg mindenhol a nagy fém felületen, ezek között kisebb halak jönnek mennek. Közeledünk a hajócsavarhoz. Az egyik a kettõ közül eléggé megtépázva mered az ég felé, a másikon csak korallburkolat képzõdött az évek során. Még csak a huszadik percben járunk, de sajnos csak ennyi fért bele a no deko idõbe, hiába van még levegõnk bõven, sajnos emelkednünk kell a felszín felé.