Főoldal / Tudástár / Beuchat X-Air Light és Suunto D4

Beuchat X-Air Light és Suunto D4
Felszerelés teszt

Kicsit zavarba jön az ember, ha búvármellényt kell tesztelnie. Bizonyos merülésszám után az ember eljut oda, hogy mindegyik mellénnyel tud merülni, fel sem tûnik, épp milyet visel. Ezért mertem belevágni abba, hogy egy vörös-tengeri túrára egy korábban soha nem próbált darabbal utazzak el, a mai korszerû mellények ugyanis nem hagyják cserben az embert.

Beuchat X-air Light

Ez igaz a Beuchat Masterlift X-air Light mellényre is. Azt hiszem, elég dicséret az, hogy az elsõ perctõl otthonosan mozogtam vele, gyorsan megszoktam a kezelését, és mindig kényelmesnek éreztem. De azért ennél több tapasztalatot igyekeztem begyûjteni, hiszen a lényeg a részletekben rejlik.

A könnyített kivitelû (a hagyományoshoz képest akár 30 százalékkal könnyebb) X-air Light nem nehéz poggyász. Hibrid kialakítású, azaz részben hátlebegtetõs, többek között ez azzal is járt, hogy még teljesen felfújva sem éreztem soha, hogy szorítana. Emelni, azt pedig tud rendesen, az én L méretû mellényem majdnem 25 kilót. Bár egy átlagos sportbúvár ezt ritkán használja ki, van tartaléka váratlan helyzetekre. A mellény természetesen integrált, két nagy befogadóképességû zsebe (5 kilóig), és két kisebb, trimsúlyos (2,5 kilóig) zsebe van. A nagy zsebeket könnyen be lehet helyezni, és könnyen lehet oldani is õket, mechanikus rögzítésük segítségével. A véletlen kieséstõl egy ügyes megoldású biztonsági zár óvja, ám erre figyelni kell, mert ha mondjuk parti merülésre gyalogolva a hónunk alá csapjuk az uszonyt, óvatlanul magunk is kioldhatjuk. Ezt érdemes ellenõrizni a vízben, közvetlenül lemerülés elõtt - engem is el akart hagyni egyszer az egyik súlyzseb.

A nagy és könnyen elérhetõ zsebeket szerettem, D-gyûrûbõl pedig egy átlagbúvár számára több, mint elég van. Ügyesnek tûnt a búvárkés számára kialakított megoldás, persze a Vörös-tengeren ezt nem próbálhattam ki. Az inflátor kézreálló, a leeresztõ szelepek elhelyezése a szokásos, kezelésük problémamentes. A hevederek és a háttámla párnázottak, még 2 mm-es ruhában sem dörzsölt vagy nyomott semmi, bár a nyaknál csuklyával kényelmesebb volt azért. A palackot rögzítõ heveder kialakítása nagyon megbízható, de van egy vékonyabb, állítható heveder a palack csaprészének magasságában is. Az állíthatóság miatt nagyon jól alkalmazható arra, hogy a mellény magasságát a palack rögzítése elõtt fixáljuk.

Merülés közben a mellény nem okozott nagy meglepetéseket. Azt azért hozzá kell tegyem, amikor videós szettel merültem, és emiatt nagyon felborult a normálishoz képest a súlyeloszláslom, nem mindig volt kézenfekvõ, melyik leeresztõ szelepet érdemes kezelnem, itt azért hiányzott az összecsiszolódás. De a legtöbb búvár nem kamerával merül, és õk ugyanúgy élveznék a minden testhelyzetben való stabil lebegést, mint én. Amikor a kamerát a parton hagytam, úsztam háton és oldalazva, lebegtem fejjel lefelé, és a mellény mindig abban a helyzetben tartott, amilyenben én szerettem volna lenni. Ezzel pedig alighanem visszaértem a kiinduláshoz: ez a mellény kényelmes, könnyû, és teszi a dolgát- jól. Aligha kell ennél több egy búvár számára.
Suunto D4

Amióta búvárkodom úgy voltam a búvárkomputerekkel, mint Kádár apánk mondta: "A krumplileves az legyen krumplileves, elvtársak!" A búvárkomputer legyen nagy, robosztus, az óra meg legyen kicsi, kecses, a kettõ egy kütyüben nem tetszik. Aztán így nyolc évvel a vizsgám után azon kaptam magam, hogy a két hetes szafarim elõtti nap besétáltam az Aquanauta Búvárközpontba, és felcsatolok egy Suunto D4-et. Elsõ napokban nagyon fura volt, hogy valami húzza a kezem, bár a D4 könnyû darabnak számít a nagyobb testvéreihez képest. Már vagy egy évtizede nem viselek órát, de eltökéltem, a teszt úgy teszt, ha komoly, tehát óraként is használnom kell.

Aztán megszoktam. Sõt, megszerettem, de errõl késõbb, most fussuk át mit is tud a szerzemény.
A cég a sikeres Mosquito utódjának szánja, tehát a karórás búvárkomputer kategória alsó végére, fémes dizájnú kompozit anyagokból. Szlogenjük szerint könnyû súly, könnyû használat, praktikum jellemzi. A már megszokott mátrix kijelzõt ez a készülék is megkapta, ezért a logbook részben a merülési profilt grafikusan jeleníti meg, de a menü és az adatkijelzés is profitál a mátrix megjelenítésbõl.
Búvár szemmel nézve a D4 egy alaptudású, három üzemmódú, nitrox, levegõs és szabadtüdõs komputer, amely az RGBM deepstop-os algoritmusával dolgozik. Csupán egy, 21-50 százalék közötti oxigéntartalmú gázkeverék kezelésére képes, és a digitális iránytût se keressük benne, cserébe a súlya kisebb, mint a D6 / D9 komputereké, noha méretük ránézésre azonos. A maximum 80 órányi merülési adat természetesen letölthetõ USB interface segítségével a számítógépünkre, minden beállítás (személyes érzékenység, mintavételezés sûrûsége, magasság, etc.) menübõl állítható, nem kell hozzá PC.
Szabadtüdõs módban másodpercenként akár háromszori mintavételt is lehetõvé tesz, 100 méterig 10 centi pontosan jelzi a mélységünket. Tud merülés tervezést, jelzi emelkedési sebességünket, de szimpatikus volt az is, hogy deepstop bekapcsolása esetén visszaszámolja, hány másodpercet kell még várakozással töltenünk. Természetesen a kijelzõjén lévõ adatok változtathatóak merülés alatt igény szerint, hogy például a maximális mélység, a vízhõmérséklet, nitrox oxigénszázaléka vagy éppen a pontos idõ érdekel minket. Merülési módba kapcsolva azonnal látjuk, hogy pontosan mennyi idõnk van még hátra a repülési tilalomból, és hogy mennyi a felszíni idõnk.
Napi használatban két idõzónát kezelõ, dátumot és stoppert is tartalmazó átlagos órát kapunk.
D4 vs Vyper

Merüléseim során a saját, szintén Suunto gyártmányú, de a régebbi Vyper búvár komputerem csatoltam fel a D4 mellé, bekapcsolva a D4-en az 1 perces deepstop-ot. Egy enyhe, 0.1 méteres eltérést tapasztaltam a mélységben, és vagy ennek, vagy a picit mégis eltérõ algoritmusnak köszönhetõen a dekó idõk is némileg eltértek, de nem jelentõsen. A deepstop kimondottan tetszett, bár ezt eddig is csináltam "fejbõl". Azért így mégis kényelmesebb, hogy a komputer szól, álljak meg, sõt még vissza is számol. A számok leolvasásával nem volt gond, a kijelzõ logikus bár a Vyperhez képest szokatlan volt.
A beállítások elérése lényegesen egyszerûbb, mint idõsebb rokonáé, a nitrox tartalmat pl. minden merülés elõtt állítanom kellett, így ezt saját bõrömön tapasztalhattam. Bár feleslegesnek tûnt elsõre, végül nagyon hasznosnak találtam, hogy a kezemen az órám tudta a merüléseim adatait, bármikor ránézhettem a felszíni idõre például, de naplóíráskor is minden adat szó szerint kéznél volt.
Aki nem akar dekógázzal merülni, és elvan iránytû nélkül - vagy már van neki - viszont egy karórás búvárkomputer az álma, feltétlen ismerkedjen meg a D4-gyel. Nem áraszt el extrákkal, de amit tud az praktikus és könnyen elérhetõ.

Összegzés

A Beuchat X-air Light és a Suunto D4 teszteléséhez az Aquanauta Búvárcentrum biztosította a felszereléseket, ahol azok természetesen meg is vásárolhatóak. Köszönjük a támogatásukat! Ha pedig írásunk segített döntésedben, kérünk jelezd ez a vásárlás során az eladónak!

Divecenter.hu