Angkor Wat
Dél-kelet Ázsia legszebb műemléke

A Khmer építészet felfogásában scak a templomokat építették kőből, az összes többi építményt - a királyi palotákat is - fából építették, így ezek mind az enyészeté lettek idővel. Angkor emiatt ma egy hatalmas "templomváros" képében mutatkozik, noha természetesen nem csak vallási épületek voltak annak idején a városban.

A birodalom legnagyobb kiterjedése idején magában foglalta Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, valamint a mai Laosz és Thaiföld jelentős részét és a hajdani Kokinkínát, a Mekong deltáját. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak hatszázezer-egymillió lakója lehetett, több mint a világ bármely korabeli európai városának. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát, és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, vagy a korábbiaktól elkülönülõ, saját várost építettek hozzá. Így egészen különleges épületkomplexum jött létre a Mekong medencéjének "nagy tava", a Tonlé Sap közelében, Phnompentõl 242 kilométerre, északnyugatra.

Angkor vidékének a kiépítése a VII. században kezdődött meg, és a IX. századra teljesedett ki. A 900-ban uralkodott Jasovarman a Phnom Bakheng dombon, négy sugárút találkozásánál szentélyt építtetett, eköré pedig várost, melynek a Jasodharapura nevet adta. Ide helyezte fővárosát, amely egyrészt a kormányzás központja is volt, de egyben kozmikus szimbólum is volt: a szentély a Meru hegyet, a körülötte lévő vizes-árkok a világóceánt jelképezték. II. Szurjavarman király uralkodása alatt, 1113 és 1150 között épült Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, az Angkor Wat. Az 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harmincévi munkájával készült épületegyüttes ma is a leglátványosabb része Angkornak.

II. Szurjavarman halála után a Csamok, kihasználva a khmerek átmeneti válságát, megtámadták, és 1177-ben felgyújtották s elpusztították Angkor városát. Nem sokkal késõbb VII. Dzsajavarman kiűzte a Csamokat és újjáépítette a várost, mely az Angkor-Thom nevet kapta. Angkor-Thom 12 kilométer hosszú fallal lett körülvéve, csatornák és templomok épültek, középpontjában pedig a Bajon-templom állt.
 
A XV. században számos alkalommal, így 1431-ben is a sziámi Thai-ok megtámadták Angkort. A város hét hónapos ostrom után elesett, majd nem sokkal a támadók visszavonulása után elnéptelenedett, ha nem is teljesen. A khmerek új fővárost alapítottak a délebbre fekvõ mai fõváros, Phnompen közelében, az őserdő pedig lassan benőtte, elrejtette az épületeket, és a város hírét csak legendák őrizték több száz éven keresztül.
 
Angkort francia kutatók "fedezték fel" újra a XIX. század közepén. A város kilépett a múlt homályából és világhírre tett szert. Bár az első látogatók már az 1878-as párizsi világkiállítás után megérkeztek, a régió turisztikai fellendülése csak 120 évvel késõbb indult meg. A XX. században 200 Km2-es területet tisztítottak meg az őserdőtől, s ezen több száz templom és szentély áll - közöttük a világ legnagyobb vallási célú épülete, Angkor Wat. A politikai helyzet stabilizálódása után, az 1990-es évektõl kezdve fokozatosan növekedett a Kambodzsába érkező külföldi látogatók száma. Ekkortól kezdve az állam a turizmus és turisztikai infrastruktúra tudatos kiépítésébe és fejlesztésébe kezdett. Napjainkban évente több millió külföldi keresi fel Angkor egzotikus templomait, és biztosak lehetünk benne, hogy egyikük sem mond le Angkor Wat meglátogatásáról. A turisták mellett mindennapos látogatóknak számítanak a buddhista szerzetesek.

Ma Angkor Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, 1992-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

A 2017-es Kambodzsa búvártúránk programja szeint két napot is letöltünk a helyszínen.
 

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 97 cikket: Tudástár