A komodói sárkány

A világ legnagyobb gyíkjának testhossza átlagosan 2-3 méter, testtömege 70 kg. Egy példája az izolált gigantizmusnak. A szigeten nincs más húsevõ állat, amely evolúciós versenyhelyzetet teremthetne.

A párzási idõszaka májustól augusztusig tart, és a tojásrakásra szeptemberben kerül sor. Húsz tojást rak, sokszor ásótyúkok elhagyott fészkeibe, amelyek hét hónap után kelnek ki.

A komodói varánusz a ma ismert legnagyobb termetû gyíkféle, ennek ellenére a legkésõbb felfedezett varánuszfaj: 1911-ben egy pilóta, kis repülõgépe meghibásodása miatt, kénytelen volt a Komodo-sziget közelében a tengerre leszállni.

Õ volt az elsõ európai, aki látta a hatalmas gyíkot. Amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményérõl, eleinte nem hittek neki. 1912-ben írták le elõször az európai zoológusok, de a bennszülöttek természetesen már régóta ismerték ezeket a "szárazföldi krokodilokat".
Egykor azt gondolták, hogy Komodo a kontinenshez tartozott, és amikor levált a kontinensrõl, elszigetelten fejlõdött tovább a faj. A 2009-es felfedezések szerint a sárkány Ausztráliából származik. Itt találták egy olyan Megalánia maradványait, amely hozzá hasonló, de nagyobb méretû. Az Ausztrália és Flores közötti Timor-szigeten olyan leletek kerültek elõ, amelyek nagyobb méretûek, mint a komodói sárkány és kisebbek, mint a Megalánia.

A komodói sárkány az Indonéz-szigetvilág lakója. Csak pár kisebb szigeten él ez a hüllõ, így a Kis-Szunda-szigeteken (Komodo-, Rintja-, Padar-szigeteken) a Komodo-szigetek Nemzeti Parkban és a Flores-sziget nyugati részén. Hosszúsága eléri a 2,5-3 m-t is, testtömege pedig akár a 100 kg-ot is. Teste erõteljes, hosszan megnyúlt, koponyája hosszúkás, erõteljes állkapoccsal. Lábai kissé emelik testét a föld fölé, így igazán gyors futásra nem képes. A lábujjak karmokban végzõdnek. Pikkelyei kerekdedek, vastagok, ellenállók, egyszínûek, szürkésfeketék, vagy nagyon sötét szürkésbarnák. A szájüregben egy 30 cm hosszúságú villás nyelv foglal helyet. A szagokat is nyelvével érzékeli. Ivari dimorfizmusuk gyenge, a nõstény valamivel kisebb, mint a hím.

A komodói sárkány ragadozó állat, természetes ellensége tulajdonképpen nincs, tehát csúcsragadozónak tekinthetõ. Szaglása kitûnõ, így már messzirõl megérzi a zsákmány szagát. Élõ nagyvadat (pl. szarvast, vaddisznót, majmot) csak ritkán tudnak elejteni, inkább kisebb állatokat fogyasztanak: bogarakat, hernyókat, más rovarokat, kisebb tengerparti állatokat, tojásokat, sõt esetenként saját utódaikat is fölfalják (kannibalizmus). Legkiadósabb táplálékuk azonban a döghús, melyre csoportosan járnak, kisebb-nagyobb darabokat kitépve egészben nyelik le azokat. Fogaik rágásra alkalmatlanok. Még a dög csontjait, koponyáját is elfogyasztják, ha képesek azt lenyelni. Nem egy esetben hallhatunk arról, hogy komodói sárkány embert falt föl, hisz minket is zsákmányállatnak tekint.

A varánusz harapása bármely állatra nézve végzetes. Egy ideig a szájüregben található kórokozó baktériumoknak tulajdonították, melyek a sebbõl a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak így megharapott vad még el tud menekülni a gyík elõl, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Az újabb kutatások ezt már kizárják, sokkal inkább a varánusz szájában található méregmirigyek okozzák a megharapott vad halálát.

A párzási idõszak késõ tavasszal kezdõdik. Ekkor kerül sor a hímek közötti küzdelemre: egymásnak vetik magukat (még a testüket is felfújják a cél érdekében), és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát. A mindennemû elõjogok természetesen csak a párharc gyõztesét illetik meg, miáltal kizárólag a legerõsebb örökítheti át a tulajdonságait az utónemzedékre. A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nõstényt is párzásra kellene kényszerítenie. (Ez még a gyõztesnek is kemény feladat.)

A nõstény a vemhesség ideje alatt egy alagutat ás a föld alá, - legalább két méter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, melybe õ maga is kényelmesen elfér. Ide teszi le a 25-30 darab lúdtojás nagyságú tojásait, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettõl fogva kívül õrködik és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik: a farkában elraktározott zsír tartja életben.

Az utódok õsszel látják meg a napvilágot, s egyelõre nagyon eltérnek kifejlett rokonaiktól: fürgék, élénk mintázatúak, a bõrük színe a fák kérgéhez, lombozatához alkalmazkodik. Ez nem véletlen, ugyanis már a kikelésük pillanatában is az ösztöneik irányítják õket, villámgyorsan fel a legközelebbi fára, a lombok adta menedékbe.

A komodói varánusz egyik különleges tulajdonsága, hogy képes a szûznemzésre. Ez a biológiai jelenség, amelynek lényege, hogy a nõstények alkalmanként hímek "közremûködése" nélkül is képesek utódoknak életet adni, elõfordul ugyan a természetben, ám a magasabb rendû gerinceseknél, így a hüllõknél is rendkívüli ritkaságnak számít. Ez a tényt a londoni és a chesteri állatkertekben világra jött utódok kétséget kizáróan bebizonyították. A természettudósok szerint a szûznemzés képessége azért elõnyös a komodói varánuszok számára, mert számos szigetbõl álló élõhelyükön könnyen kerülhetnek olyan környezetbe, ahol nagyon kicsi az esély arra, hogy a párok találkozzanak. Biológiai okokból a szûznemzésbõl származó utódok csak hímek lehetnek.

Impozáns mérete és különleges megjelenése miatt a komódói sárkány felfedezése óta nagyon áhított faj az állatkertek számára. Indonézia sokáig csak különlegesen ritka alkalmakkor adott komodói varánuszokat külföldi állatkerteknek és a vásárlásra is csak nagyon ritkán nyílt mód. Emiatt a komódói varánusz elég ritka faj volt az állatkertekben. Jelenleg a fogságban való tenyésztés megoldott ugyan, de most sem tekinthetõ különösen gyakori fajnak. A faj Európában csak tizenkét állatkertben látható.

Magyarországra 2008 április végén érkezett elõször ilyen hüllõ. Az állat a chesteri állatkertben szûznemzéssel világra jött egyedek közül való. A Fõvárosi Állat- és Növénykert több éve szervezi a komodói varánusz beszerzését, hiszen egy ilyen állat bemutatásához kiterjedt egyeztetésre van szükség az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által fenntartott komodói sárkány tenyészprogram keretében.

2010 februárjában egy hím és nõstény egyed érkezett egyenesen Indonéziából a Nyíregyházi Állatparkba a dzsakartai állatkertbõl. A két állat egy hosszú távú együttmûködési megállapodás keretében érkezhetett hozzánk.