Főoldal / Tudástár / Búvár lettem, vagy mégsem?

Búvár lettem, vagy mégsem?
Miért is végeztem búvártanfolyamot?

A búvár múlt

Pár éve átléptem a 20 évet. Sajnos ez a szám nem az életkoromra utalt, hanem arra, hogy kicsit több, mint 20 éve kezdtem a búvárkodással hivatásszerűen foglalkozni ebben az országban. Azonban nem kell megriadni, nem magamról szeretnék írni, hanem egy sokkal érdekesebb -számomra legalábbis- témáról, a búvárkodásról. Mivel, amióta az eszem tudom -így szokták mondani- mindig is búvár szerettem volna lenni, így amikor az lehettem, azonnal az lettem és attól kezdve senki és semmi nem tudott visszatartani attól, hogy minden nap, a nap jelentõs részét ezzel töltsem, ezzel foglalatoskodjam és a gondolataim sokszor akkor is ekörül járjanak, mikor igazán nem annak lenne az ideje. Ez a bevezetõ csak azért volt fontos, hogy minden olvasó számára világos legyen, nekem a búvárkodás és minden azzal kapcsolatos dolog a legfontosabb az életemben, természetesen a család mellett. Mivel tehát ez ennyire fontos számomra, ezért bánt engem mélységesen néhány dolog és ezek évek óta õrlõdnek, forrongnak bennem és persze kikívánkoznak belõlem. Ezek közül most a számomra legelkeserítõbbet szeretném megismertetni veletek.

Amíg a kuponos búvártanfolyamos hirdetések nem jelentek meg -1-2 éve van ilyen-, addig csak és kizárólag úgy jelentkezett tanfolyamra bárki is, hogy a jelentkezõ részérõl megvolt az igény a búvárrá válásra. Ez a szándék olyan erõs volt a jelentkezõben, hogy önállóan elhatározta magát, majd idõt, pénzt, fáradságot és energiát szánt a tanfolyam elvégzésre. A jelentkezõk nagyjából 10%-a volt átlagosan alkalmatlan a búvárkodásra, mely egyértelmûen kiderült már a tanfolyamon a jelentkezõ számára is! Ez egy abszolút elfogadható és kezelhetõ százalék arány volt számunkra.

Azonban a 90%-a a tanulóknak nem csak, hogy alkalmas volt búvárnak, de kijelenthetjük azt is, hogy élvezték a tanfolyamot, lelkesen nyilatkoztak az élményeikrõl merülésrõl merülésre, mosollyal az arcukon fejezték be a tanfolyamot és sem az oktatóink számára, sem ezen tanulók számára nem volt kérdéses, hogy õk élvezik ezt a szabadidõs tevékenységet, örömüket lelik benne és alkalmasak is rá, sõt, vélhetõen meg is tudják fizetni azt, hisz a búvárkodással járó költségekkel már jellemzõen tisztában voltak a tanulók, mikor jelentkeztek a tanfolyamra. Ezek a tanulók 60-40%-ban tóban és tengerben végezték a búvár tanfolyamot az elmúlt 20 évben.

Tehát minden szép és jó, jöhet a búvárkodás hosszú éveken át, gyönyörû országok, élõvilágban gazdag tengerek, felejthetetlen nyaralások követhetik egymást évrõl évre, amíg csak meg nem öregszünk. Ezt gondolná az ember ezek után és mi is ezt szerettük volna hinni éveken át. Ennek érdekében szerveztük és szervezzük évente a számos rövidebb-hosszabb búvártúrát különbözõ helyszínekre, emiatt ajánlgatjuk folyamatosan a tréningeket belföldön uszodában és tóban, emiatt próbáltuk érdekes klub programokkal színesíteni a hosszú téli idõszakokat, hogy az alkalmas és lelkes búvárok számára legyen minél több lehetõség, amibõl választhatnak a búvárkodással kapcsolatban, sõt a legtöbb esetben összeköthessék ezt a családi nyaralással is.

Búvárkodás napjainkban

Tehát az érdeklődő és alkalmas búvároknak színes és választékos programok kínálata található egész évben. Így tehát mindenki boldog, millió élmény ér mindenkit és elégedett búvárok tömege mesél az élményeirõl a barátainak és a családjának egy-egy ilyen program után, gondolná az ember. Azonban a valóság még távolról sem hasonló ehhez.
Az első 5-10 évben (90-es évek) nem tűnt fel nekünk ez a számomra elfogadhatatlan és felfoghatatlan dolog, de az is lehet, hogy a felfutóban lévő érdeklődés a búvárkodás iránt, elfedte ezt a szemünk elõl. Azonban a második 10 évben már nyilvánvaló volt számunkra az, hogy a búvárkodásra tanítottak és levizsgáztatottak kevesebb, mint 10% kerül ismét kapcsoltba a búvárkodással valaha is a tanfolyam elvégzése után! Azaz 100 tanulóból 90-92 frissen végzett búvár, akik egyébként alkalmasak lennének a búvárkodásra, soha többé semmilyen kapcsoltba nem kerültek a búvárkodással a tanfolyam után. Ez véleményem szerint megdöbbentő és számunkra pedig elkeserítő!

Először arra gondoltunk, hogy csak a mi programjaink iránt nem érdeklődnek miután végeztek, viszont máskor és máshol búvárkodnak. Emiatt kutattunk, érdeklődtünk, kérdeztünk, nyomoztunk, ajánlottunk, motiváltunk éveken át. Aztán jött a felismerés, ők sehol és semmikor nem búvárkodtak többé, számukra a tanfolyam elvégzése egy egyszeri alkalom volt a búvár világban. Ez a megállapítás sajnos tegnapig érvényes, csak, hogy ne legyen megtévesztõ a múlt idő senki számára! Még elképesztõbb, hogy ezen búvárok jelentős része még a búvár igazolványát sem vette át soha, így az évek alatt több mint száz át nem vett búvárigazolvány lapul a fiókomban!!!

Lehetséges lenne, hogy ezek a tanulók mégiscsak mind annyira tájékozatlanok lennének, hogy fogalmuk sincsen a búvárkodás költség vonzataival? Nem tájékozódnak, nem néznek meg egyetlen honlapot sem, egyetlen búvártúra kínálatot, merülési költséget és emiatt nem tudnak merülni soha többé? Ez azért nem lehetséges, mivel a tanfolyamra jelentkezõk nagy része valahol külföldön már részt vett "Intro Dive"-on, vagyis próbamerülésen és annak ára jellemzõen nem olcsó. Sokuknak vannak/voltak búvár ismerõsei, barátai, melyek útmutatást adtak már a tanfolyam elõtt. A kevés maradék is jellemzõen már legalább egyszer kapcsolatba került a tevékenységgel, nem beszélve arról, hogy sokuk már foglalkozik valamilyen szabadidõs tevékenységgel, mely hasonlóan nem olcsó tevékenység. Tehát az árakkal kapcsolatos tájékozatlanság, fõleg ilyen tömeges mértékben, nem lehet az oka a tanfolyam utáni búvárkodás iránti érdektelenségnek.

Talán az lehet az ok, hogy jelentősen változnak az életkörülményeik a frissen végzetteknek, állások szűnnek meg, vállalkozások mennek csődbe? Azt hiszem ezt is elvethetjük, ilyen nagy számban ez sem lehetséges, ugyanis jóval több mint ezer főről van szó a múltat tekintve!!!

Lehetséges lenne, hogy mindegyikük építkezésbe kezdett, vagy éppen gyermek született a családban, mely egyértelmûen és azonnal átcsoportosítja az anyagi hátteret? Ha így lenne, ez biztosan javítana a magyar népesedési arányokon, de azt hiszem, hogy ezt is kizárhatjuk ilyen tömeges mértékben. Csak emlékeztetlek kedves olvasó, hogy itt olyanokról van szó, akik élvezték a tanfolyamot és õk maguk is eredményesnek tartották magukat és tetszésüknek zömében hangot is adtak.

Elképzelhetõ lenne, hogy túl nagy elvárásoknak kellene megfelelni nekik az alaptanfolyamon? Egyáltalán nem. Azokkal a tanulókkal, akiknek több gyakorlásra van szükségük, amúgy is többet foglalkozunk és ha szükségesnek látjuk, azonnal kap a tanuló egy külön oktatót, aki onnantól kezdve csak vele foglalkozik, amíg csak ez szükséges! Így minden tanuló annyi esélyt kap, amennyi csak szükséges és persze, ami belefér az idõbe, hogy a tanulónak sikerélménye legyen, hogy pozitív élményekkel zárja a tanfolyamot, hogy a végére teljesen biztos legyen magában és az utolsó merüléseket már feltétlenül élvezze is! Így ez sem lehet az oka az érdektelenségnek.

Lehetséges lenne, hogy a magyar férfiak mérhetetlen önzetlensége lenne akkor a valódi ok és csak nem szeretnének a párjuk nélkül utazni, búvárkodni és jól érezni magukat? Igaz, hogy az érintettek közel 85%-a férfi, de nagy részük még nem él, élt akkor házasságban sem, nem beszélve arról, hogy a búvárkodás nem feltétlen magányos tevékenység. A legtöbb búvár helyszínen megjelennek a barátnõk és feleségek, sõt a gyermekek is, mint nyaralók, hisz egy ilyen, vagy tulajdonképpen bármilyen búvár esemény egy kicsit nyaralás is! Azt hiszem, hogy az önzetlenséget is kizárhatjuk ha az érintettek számát nézzük. Akkor hát mi lehet az ok, mely ilyen tömeges mértékben okoz passzív hozzáállást a dologhoz?

A felismerés

Nem most jutottunk el a felismeréshez, ez már régebben megtörtént, de ezt nem akarom azóta sem elfogadni, lázad a lelkivilágom ez ellen, mivel nekem a legfontosabb a búvárkodás. A megállapítás amire jutottam, hogy ezt az elfogadhatatlan hozzáállást a búvárkodás iránt az emberek gondolkodásmódja okozza. Az, hogy ezt a dolgot is egyszeri kalandnak tekintik, egyalkalmas kikapcsolódásnak. Szó nincsen ellenállhatatlan, leküzdhetetlen vágyról a víz alatti világ megismerésére, a víz alatti létezésre, a lebegés élményének az újra és újra átélésére. Igazából egy kalandos hétvégeként, illetve két hétvégeként kezelik, de semmi több! Átélték, kipróbálták, megvan már ez az élmény is, letudtuk ezt is, minek költenék még erre többet is, gondolják az érintettek. Szó nincsen arról, hogy megérintette õket valami különleges, hogy olyan élményeket élhettek át, mely megváltoztatta az életüket és befolyásolhatná a jövõjüket is.

Megdöbbent és végtelenül elkeserít ez a hozzáállás. A víz alatti lét iránt ez az érdektelenség, a lelki érzékenység hiánya a víz alatti élõlények és a természet ily különleges értékei és szépségei iránt, melyet a tengerekben, óceánokban a merülések során láthatunk, tapasztalhatunk. A súlytalan lebegés megtapasztalása, az addig soha nem látott élõlények közelsége, a növényvilág színessége és mássága a felszíni léthez képest. A víz alatti domborzatok látványa, a mélység vonzása, a korallok színei, az a csend, mely a felszínen soha nem lesz elérhetõ számunkra.
Egy ismeretlen világ részének lenni közel egy órán keresztül, közben felfedezni számunkra különleges, soha nem látott dolgokat a víz alatt, olyan élményeket ad, mely valóban meghatározó kellene, hogy legyen az emberek jelentõs része számára. Legalábbis ezt szerettük volna hinni :(.

Érthetetlen számomra, hogy ez a különleges szépség és azok az egyedi élmények, amelyeket a búvárkodás nyújt, egyalkalmas kaland legyen ilyen elképesztõen sok, érdeklõdõ és önként jelentkezõ ember számára. Emellett sajnos van még egy dolog, ami ezeket a negatív érzéseket még fel is erõsíti bennünk. Ez pedig a mi általunk, a tanfolyam mellé adott pluszok leértékelése. Az évtizedek alatt annyi oktatási tapasztalat gyûlt össze bennünk, hogy ez idõ alatt a minimum oktatási szabványokat folyamatosan kiegészítettük és növeltük a tapasztalatunk alapján annak érdekében, hogy egyre jobb búvárokat képezhessünk és már a tanfolyamon megszerettessük velük a búvárkodást. Ennek érdekében újabb és újabb gyakorlatokkal egészítettük ki a tanfolyamot, tökéletes lebegést és egyéb szükséges technikákat kezdtünk tanítani nekik és így jelenleg, összességében több mint kétszer annyit vagyunk a víz alatt a tanulókkal és legalább kétszer annyit tanítunk nekik, mint amit a szabványok elõírnának. Mindemellett és eközben elkerülhetetlen az, hogy átadjunk nekik abból a szeretetbõl is, mely bennünk van a búvárkodás iránt. Ez a sok plusz dolog, melyet itt felsoroltam és a lelkesedésünkbõl fakad, fárasztó, idõigényes és költséges számunkra, de hiszünk benne, hogy ezt csak így lehet végezni, lelkesen, szeretettel és igényesen! A tanfolyam végére a tanulókkal elért eredmények abszolút igazolnak bennünket, de sajnos az ezt követõen tapasztalt passzív hozzáállás lerombolja, semmivé teszi mindazt, amiben hiszünk. Kár érte!

A tanulóból tehát búvár lett, de valójában mégsem...

Malmos Attila