A cápák védelmében
A legnépszerűbb tengeri élőlény tragédiája

Cápák a múltból

Amikor még gyerek voltam (nem mostanában volt), még a cápa 1-2 címû filmmel borzolták a jóhiszemű közönség kedélyeit és nagy sikerrel hitették el velünk, hogy a tengerek élõvilága milyen veszélyes és még strandolni is nagy merészség bemenni anélkül, hogy cápatámadás érne bennünket. Ez volt a hetvenes-nyolcvanas évek.
Sajnos késõbb sem javult semmit a helyzet a média jóvoltából. Mivel az õ felfogásukban csak a negatív hír hírértékû és szerintük az embereket semmi olyan nem érdekli, ami pozitívnak értékelhetõ, ennek szellemében csak és kizárólag negatív megvilágításban került a köztudatba továbbra is minden, ami a cápákkal kapcsolatos, harapás, támadás, vérszomj, félelem és halál. A butítás persze nem fejezõdött be azóta sem, akár a médiáról van szó, vagy akár a természetfilmeket sugárzó csatornákat nézzük, továbbra is mindenhol hülyének néznek bennünket, valótlansággal, vagy elferdített adatokkal etetik a jó-népet és kihasználják azt, hogy az emberek jelentõs része nem búvár, így nem sokat tud a tengerek élõvilágáról. Emiatt kell szembesülnöm sok éve azzal a szituációval is, hogy bárki, aki nem búvár, abban a pillanatban, ahogy kiderül, mi a foglalkozásom, szinte az elsõ, de a második kérdése biztosan az, hogy nem félünk a cápáktól? (Vajon mi lehet a másik kérdés? Aki meg tudja válaszolni, kap egy 5.000 Ft-os vásárlási utalványt!) Ez meglehetõsen idegesítõ és elszomorító, de mégsem szabad haragudni rájuk, hisz ezzel tömik az átlagemberek fejét és a jelentõs részük sajnos, csak és kizárólag így kerül kapcsolatba a tengerek élõvilágával.

Visszatérve a kezdetekhez és a búvárkodás első éveihez, némi tapasztalat megszerzése után egyszer csak jött a felismerés számomra is, hogy lehet az, hogy nem látunk cápákat a víz alatt? Mikor szóvá tettem és érdeklõdtem, csak mosolyogtak rajtam és kilátásba helyezték, hogyha cápát akarok látni, akkor ahhoz sokkal többet kell költenem egy búvártúrára :-). Aztán hamarosan ez az idõ is eljött, merülhettem egy egész szafarit a Vörös-tengerben, de sajnos továbbra sem láttam egyetlen cápát sem. Lassan meg kellett barátkoznom azzal, hogy az emberek nincsenek veszélyben a tengerekben fürdõzésnél, sõt az eddig ismereteinknek, melyet belénk tápláltak, köze nincsen a valósághoz.

Talán már több száz merülésem is volt, mire végre megtörtént az, amire évek óta vártam és megláthattam egy szürke szirti-cápát a víz alatt. Akkor testközelbõl érezhettem, hogy mennyire "veszélyes" élõlényrõl van szó. Láthatóan, amint realizálta a jelenlétünket, tisztes távolságot tartva, óvatosan elhúzódott tõlünk és kiúszott a látómezõnkbõl. Rá kellett jönnöm, hogy nem szeretik a jelenlétünket a víz alatt. Azonban ez a találkozás, mely csak alig fél percig tartott, mégis egy nagyon furcsa és felkavaró érzést indított el bennem. Át kellett gondolnom, hogy mit is érzek valójában és a merülés után rá kellett jönnöm, hogy ez egy olyan erõs vonzalom elsõ pillanata volt, mely meghatározta a következõ sok-sok víz alatt eltöltött évemet és akkor ugyan még nem tudtam, de egy életre szóló "szerelem" kezdete is volt! A cápa jelenléte, a mozgása, a kisugárzása, az a kecsesség, áramvonalasság, fenségesség, ahogy mozgott a vízben, arra ösztönzött, hogy újra és újra találkozhassak vele, velük a víz alatt és ezt az élményt ismét átélhessem, mely sokkal jobb volt minden eddiginél, amit csak valaha is átélhettem a víz alatt.

Cápák a közeli múltból

Minden eddigi cápákkal kapcsolatos ismeretem át kellett értékelnem és belevetettem magam az információk megszerezésébe, hogy utánajárjak, utána olvassak és mindent megtudjak a cápák életérõl, viselkedésérõl, életmódjáról, körülményeirõl. Ahogy egyre többet tudtam meg róluk, egyre nagyobb lett a vonzalom irántuk. Igyekeztem olyan túrákat szervezni, ahol nagyobb eséllyel találkozhatok újra velük és ismét átélhetem ezt a különleges bizsergetõ érzést, amit az elsõ alkalommal érzetem. Ahogy egyre többet tudtam meg róluk, úgy lett egyre világosabb az, hogy miért vonzanak és nyûgöznek le annyira ezek az élõlények. Az evolúció egy tökéletes egyedével van dolgunk, mely közel 160 millió éve szinte változatlan formában van jelen a tengerekben, óceánokban. Így tehát a cápa egyike az evolúció legsikerültebb alkotásainak. A közel 400 féle cápafaj többsége ugyan valamivel fiatalabb, ezek felépítése 60 millió éve, vagyis a dinoszauruszok kihalása óta csaknem azonos! Ezt összehasonlítva a Homo Sapiens megjelenésével, mely 300.000 évvel ezelõttre tehetõ és fõként a mai ember megjelenésével a földön, mely csak alig 30.000 évvel ezelõttre, mi egy meglehetõsen új fajnak számítunk itt a Földön a cápák mellett. Ez az evolúciós tökéletesség az, amely valójában lenyûgözött engem az elsõ pillanattól kezdve és tudom, hogy még sok más búvártársamat is, akik szintén így éreznek, ahogy én!

Cápák napjainkban

Az első találkozás óta eltelt több mint két évtized, de azóta is mindent megtettem annak érdekében, hogy minél többször találkozhassam velük a saját közegükben a tengerekben és az óceánokban. Vágytam rájuk, a közelségükre, a bizsergetõ jelenlétükre. Sikerült látnom sok-sok zátonycápát, pörölycápát, fehér és fekete úszójú cápát a dél-egyiptomi vizekben, rókacápát, macskacápát, citromcápát az Indiai-óceán különbözõ helyszínein, bikacápákat fotózhattam karnyújtásnyi távolságból számos alkalommal a Karib-tengerben, bébi-cápákat filmezhettem tömegével Maldívon, leopárd cápák mellett hasaltam a homokban, négyméteres dajkacápák között hemperegtem az áramlásban az aljzaton és számos alkalommal merülhettem cetcápával is. Az évek alatt sok száz fotót és számos filmet készíthettem róluk és eközben egyre bizalmasabb viszonyba kerültünk egymással.

Azt gondolom, hogy ugyan vannak a tengerekben ritkábban elõforduló és nagyobb testű élõlények is, mely különleges látnivalót nyújtanak a búvár számára, de legizgalmasabb és legkülönlegesebb élményt mégiscsak a cápák nyújtják a búvárok nagy többségének számára. Őket szeretjük meglesni, lefotózni, lefilmezni, mert a tökéletességük megérint bennünket.

Emiatt az erős vonzalom miatt érint érzékenyen és háborít fel bennünket az a bánásmód, ahogy nemzetek és iparágak szakosodnak a cápák értelmetlen, embertelen és tudatos elpusztításához. Amirõl itt beszélek, az a cápauszony kereskedelem.
A cápák evolúciója során többször is elõfordult olyan periódus, amikor majdnem kipusztultak, ahogy az egyik ilyen esetnél a dinoszauruszok így is jártak. Azonban a cápák nem haltak ki, túlélték a földtörténeti korok változását, jégkorszakot, meteor becsapódást, klímaváltozást és minden más viszontagságot. Azonban az utóbbi, nagyjából ötven évben színre lépett az ember és ahogy sok más dologgal kapcsolatban is a földön, olyan maradandó károkat okozott, hogy a cápák száma 90%-al lecsökkent! Azonban nem csak a számuk csökkent le ilyen drasztikusan, hanem számos fajuk került a kihalás szélére, többek veszélyeztetett fajjá minõsültek és a folyamat jelenleg csak gyorsul. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a cápák számos faja, vélhetõen közel egyharmada néhány éven belül teljesen kihal.

A cápák halászata

A cápák halászata, felhasználása nem évtizedes múltú, hanem évszázados. Azonban az elsõ pár száz évben a technikai fejletlenség miatt nem lehetett számottevõ kárt okozni az állományukban. Ahogy fejlõdött az emberiség és már nem csak a megélhetés miatt halásztak a halászok, hanem exportra is, már a kereskedelmi mennyiség és a kifogási módszerek változatossága révén jobban fogyatkozott a számuk, de még mindig nem beszélhettünk közöttük veszélyeztetett fajokról. Enne az is oka volt, hogy a cápa húsa nem finom és csak mértékkel tudták felhasználni az egyes részeit. A kezdetekkor a cápa bõre volt a leginkább használható, csiszolásra, dísztárgyak készítésére, fegyverek markolatának bevonására használták. A hetvenes évektõl az egész világon szélsebesen terjedt el számos szabadidõs tevékenység a nagyközönség számára (pl. búvárkodás) és ekkor indult a cápák sporthorgászata is, mely csak a trófeáért történt, bár még ez sem okozott akkor károkat, mint a cápagyûlölet, melyet a média az elsõként említett filmekkel gerjesztett. Emberek milliói világszerte a hajóikról vadásztak évtizedeken keresztül és csak gyûlöletbõl pusztították a cápákat, mint az ember fõ ellenségét!? Ez már jelentõsebb hatást fejtett ki, bár kihalás veszélyrõl még mindig nem beszélhettünk ekkor. Azonban, ezzel szinte egy idõben, alig pár évtizeddel ezelõtt kezdõdött meg Kínában annak a nagyjából ezer éves kínai szokásnak az ismételt elterjedése, hogy a cápauszony levesként való fogyasztása különleges elõnyökkel, sõt kiváltsággal jár a fogyasztójának. A leves a bõség és egészség szimbóluma lett ismét Kínában. Valamiféle varázserõt tulajdonítanak neki, szerintük energikusabbá, betegségekkel szemben ellenállóbbá és egészségesebbé teszi õket, sõt növeli a szexuális-potenciált, mert a cápa ereje átszáll a leves fogyasztójára. Ezen kívül gyógyszernek gondolják, rák elleni hatásos szernek.

A misztikus varázs már régóta nem csak Kínára terjed ki, más ázsiai országokban hasonlóképpen népszerû a leves a gazdagabb réteg számára. Esküvõk, estélyek, bankettek, üzleti vacsorák, állami fogadások elengedhetetlen kelléke lett, mint a gazdagság szimbóluma.
Egy tányér cápauszony leves estenként 100-120 $-ba kerül! Kevesebb, mint fél kg cápauszony kereskedelmi ára 200 $ a piacon. Egy cetcápa uszonyáért a mérete miatt akár 8-10.000 $-t is elkérnek. Nem véletlen, hogy ilyen árak mellett az évtizedek alatt milliárdos businessé nõtt a kereskedelme és emberek milliói foglalkoznak ezzel reggeltõl estig világszerte. Egyes vélemények szerint az üzletág napjainkban vetekszik a kábítószer kereskedelem bevételeivel. Az intenzív kereskedelemben összesen 87 ország érintett és a cápauszony kereskedelem központja évek óta Hong-Kong. Ide futnak be a szállítmányok a világ legtöbb részébõl.

A kanadai Boris Worm biológiaprofesszor végzett éveken át kutatást a cápák veszélyeztetése miatt és a kutatási eredményeket a Marine Policy internetes folyóiratban tették rendszeresen közzé. Az adatok megdöbbentõek. 2000-2010 között évi 100 millió cápát öltek meg a halászok világszerte az uszonyáért. A Livescience tudományos folyóirat szerint ez a szám valahol 70-270 millió közé tehetõ évente a bizonytalan források miatt. Az eddig hatalmas kereslet minden évben néhány %-al nõtt a kereskedelem és ez is pluszban évi 2-3 millió újabb elpusztított példányt jelent a világon.

A cápák védelmében

Már sok éve foglalkoznak a nagyobb környezetvédõ csoportok a cápák védelmével, kimondottan a cápauszony kereskedelem miatt. A sok év alatt is alig tudtak valami eredményt eddig felmutatni, hisz a nyereség vezérelte piacot, ha lendületben van, nehéz még csak lassítani is környezetvédelmi okokkal.

Szerencsére világszerte egyre többen döbbenetek rá ennek az értelmetlen pusztításnak a következményeire, vagyis az ökológiai egyensúly megbomlására, melyet a csúcsragadozók ilyen számú csökkenése okoz a tengerek élõvilágában. Ennek következményeirõl számos érdekes és tanulságos cikket találhat az érdeklõdõ a neten, ha rákeres. 2009 óta egyre több ország tiltja be a vizein a cápauszony halászatot és még az üzletileg nagyon érdekelt országokban is történik némi elõrelépés, így több helyen is megtiltották a cápák nyílt vízen történõ csonkítását.

Magyarországon is számosan foglalkoztak a témával az elmúlt néhány évben. Több cikk is megjelent a cápák védelmében, illetve készült egy film is, Selmeczi Dániel és Sásdi Zsolt természetfilmje, mely szintén a cápák veszélyeztetettségére hívja fel a figyelmet. A film DVD formátumban minden búvárboltban kapható és igazán érdemes, tanulságos szórakozást nyújt! Youtube bemutató verzió itt, de neten is megvásárolható a film.

Az átlagembernek meglehetõsen kevés ismerete van a tengerek csúcsragadozóiról és ezek az ismeretek többnyire csak a filmekbõl és a cápatámadásról szóló hírekbõl származnak. Mivel a cápák valódi tulajdonságairól, viselkedésérõl, életmódjáról mit sem tudnak, nem érzik szívügyüknek a cápák sorsát, hisz továbbra is az ember egyik legveszélyesebb ellenségének tartják. Ha tudnák, hogy mekkorát tévednek? A sokéves statisztikák szerint átlagosan évi 12 olyan cápatámadást regisztrálnak az egész világon, mely halállal végzõdik. A cápák irtása sportból, megélhetésbõl, vagy az uszonyáért, évi 100 millió cápa elpusztítását eredményezi sok év óta! Ugye érdekesek az arányok, 12 a százmillióhoz. Ezek után ki a veszélyes kire???
Csak, hogy legyen fogalmatok az emberre veszélyes élõlényekrõl, melyben az elsõ 19.-be sem fért bele a cápa. Csak néhányat ezek közül. A szúnyog: Évente egymillió ember hal meg szúnyogcsípés okozta maláriában. A víziló évi 3.000 embert öl meg. A bölény évente 200 ember halálát okozza. Vicces, de még a tehén is több embert öl meg évente, mint a cápa, pedig az csak rúgni tud. Aki nem hiszi, nézzen utána, én megtettem!

Kedvező változások

A környezetvédelmi hatóságok és szervezetek sokéves munkájának köszönhetõen tavaly szeptemberben jelentõs változás következett be a témában. Néhány légitársaság, elsõként az ausztrál Qantas és a New Zealand Air, majd késõbb a Korean Air is teljes tilalmat rendelt el a cápauszony szállítására. A közel-keleti Emirates szintén tavaly év vége felé jelentette be, hogy gépein nem szállít cápauszonyt. Úgy tûnik, hogy a kezdeményezés más szállító cégeknél is pozitív fogadtatásra talált, mert több nagy hajótársaság is csatlakozott ezt követõen a cápauszony szállítási embargóhoz. További nagy elõrelépés, hogy a cápauszony legnagyobb felhasználója, Kína, pontosabban a kínai kormány tavaly bejelentette, hogy 3 éven belül megtiltanák a cápauszony leves felszolgálását állami vezetõknek hivatalos rendezvényeken. Mivel ez példa értékû lehet, vélhetõen kihat majd a további fogyasztás csökkenésére is. Akárhogy is, de a szállítási bojkott azonnal 20-30%-os visszaesést okozott a cápauszony kereskedelemben. Ezzel egy idõben számos más ország is tiltólistára tette a levest, állítólag egyes szállodák már Kínában is.

Ezek az eddig elért eredmények még csak a jéghely csúcsát képezik és bármilyen gyors változással szemben legyenek erõs fenntartásaink. Sok évnek, talán évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy komoly változás álljon be a cápák pusztításában. Azonban addigra a cápák jelenleg 17 veszélyeztetett faja már biztosan kipusztul és további, számos fajuk kerül veszélyeztetett státuszba és ez még egy optimista becslés volt vélhetõen a részemrõl.

Amíg a cikket elolvastad, abban a fél órában is 570 cápát öltek meg világszerte csak az uszonyáért! Minél több ember tud errõl az elfogadhatatlan tényrõl, annál hamarabb és annál eredményesebben történhet valami pozitív változás ebben az ügyben és így talán reménykedhetünk abban, hogy még talán évek múlva is átélhetjük a merülések alatt azt a különleges élményt, melyet ezeknek a szép, tökéletes élõlényeknek a látványa, mozgása, jelenléte okoz számunkra, melyek nélkül "üres" lenne a tenger és unalmasabbak a merülések.

Malmos Attila