SS Dunraven roncs
A Vörös-tenger egyik kedvelt roncsa

A hajót Newcastle-ben, Tyne-ben építették a C. Mitchell hajógyárban és 1872-ben bocsátották vízre. A hajó W. Milburn tulajdonában került és Anglia és India között bonyolított kereskedelmi forgalmat. Ahogy abban időben szinte minden hajó, vitorlázattal és gőzmeghajtással is rendelkezett.

Három évvel később, 1876 januárjában, Liverpoolból indult útnak Bombaybe acél és fa rakománnyal. Miután Bombayben eladták a rakományt, újratöltötték a hajót fűszerekkel, pamuttal és muszlinnal a visszaútra. Az hazafelé tartó út többnyire eseménytelen volt és április 25-én a hajó megközelítette a Vörös-tengeri Szuezi-csatornát. Azonban rosszul számolták ki a pozíciójukat és abban a hiszemben, hogy a Szuezi-öböl fölött vannak, Care kapitány és a 25 fős angol legénység egyenesen egy zátonynak vitorlázott.

A legénység teljes erővel dolgozott, hogy a beáramló vizet kiszivattyúzza, de 14 órával az ütközés után a hajó lassan lecsúszott a zátonyról, miközben a mozgás felborította egyensúlyát és a hajó felborult és gyorsan süllyedve fejjel lefelé érkezett meg a kb. 25 méteres fal tövébe.

A legénységet a helyi halászok mentették ki a mentőcsónakokból, melybe még volt idejük beszállni a süllyedés előtt. Az eset után a brit kereskedelmi tanács vizsgálatot folytatott és Care kapitányt hibásnak találta, gondatlannak nyilvánította és egy évre visszavonta kapitányi engedélyét.

A hajó a Beacon Rocktól délre, a Sha'ab Mahmoud régióban, a Ras Muhammad Nemzeti Park legdélebbi részén található, fejjel lefelé helyezkedve. A roncs több részre szakadt és így több helyen is lehetséges a behatolás a merülés során.
Az első rész meglátogatása során nem is annyira a roncs a lényeg az orrnál, sokkal inkább az ezernyi üveghal, ami bent kering a lágykorallokkal gazdagon benőtt belső részekben.
A második résznél a raktér belsejébe juthatunk be a egy és rövid kerülőt tehetünk bent, miközben halrajok keringenek körülöttünk és ismét a gazdag élővilág nyűgöz le bennünket itt is.
A harmadik rész a legnagyobb, itt hosszasan lehet haladni a hajó egyterű belsejében, a félhomályban. Eközben elhaladunk a hatalmas kazán és más gépen maradványai mellett. Itt is a halrajok látványa teljesen jellemző, behúzódnak egy-egy félreeső részbe és csak a búvárok jelenléte miatt tesznek egy kört, majd visszarendeződnek.
A roncsból kijőve, eljutnunk a hatalmas hajócsavarig és a kormánylapátig, melynek háza akkora nyílást kínál, hogy a búvár át tud úszni rajta, hogy folytassa az útját a rendkívül színes zátony mellett tovább a hajója felé.

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 145 cikket: Tudástár