Kövess minket!   Facebook logó Youtube logó
Üzletünk címe: 1077 Budapest, Király u. 91.      Info: +36 (1) 321 40 31, +36 (1) 413 19 03

Maldív - szigetek 2012 élménybeszámoló 2.
Maldív - szigetek 2012 élménybeszámoló 2.

 
Maldív-szigetek 2012. Élménybeszámoló II.
 
Feydhoo Wall (North-Male Atoll)
Az elsõ normál merülési napunk reggelén vagyunk, tegnap már letudtuk a check dive-ot és ma már a látványra irányul a merülésünk. Kb. 10 percet hajózunk a dhoni- val, vagyis a búvárhajóval. Egy sziget, pontosabban a Feydhoo sziget mellett merülünk, mégpedig az északi oldalát. A felszínen eléggé lehangoló a látvány, ugyanis egy betonozott, kisebb méretû kikötõ bejárata elõtt kezdjük meg a merülést. Az áramlás gyenge erõsségû, de még így is elég határozottan haladunk. Éppen csak elérjük a kívánt mélységet, talán még nem is mindenki ért le, máris a kékbõl érkezik egy sasrája. Észlelve bennünket, kissé a fejünk fõlé célozza a további útvonalát és beleúszik a kilézett levegõ buborék felhõbe. Ez kissé zavarba hozza láthatóan, így tesz egy kört körülöttünk, majdnem nekimegy az egyikünknek, ettõl eléggé megriad, és gyors csapásokkal tovasiklik vissza a kékbe. Hát így elsõre ez feldobott bennünket rendesen. Még a hatása alatt vagyunk a dolognak, mikor egy kisebb horpadáshoz, üreghez érkezünk a fal mellett. A vezetõnk már mutogat is, õ már látja, mert elõl úszik, hogy egy közepes teknõs fekszik az üregben. Az érkezésünket rosszul tolerálja, így eléggé fürgén mozdulva, indul kifelé a szabadba, aztán lelassítva a mozdulatait még sokáig bizonytalankodik körülöttük, hogy most felmenjen e levegõt venni, vagy vissza a rejtekébe. Egy nagyobb denevérhal raj úszik be elénk, nem láttuk honnan érkeztek, de élvezik, vagy legalábbis jól tûrik a jelenlétünket. Hamarosan egy kisebb egyedszámú, de elég nagyméretû makréla raj úszik szemben velünk, majd visszafordulnak arra, ahonnan jöttek. Ismét egy üreghez érünk, és már figyelünk, hátha lesz benne teknõs és annak ellenére, hogy számítottunk rá, mégis meglepõdünk, hogy valóban van benne teknõs. Ez viszont egy kisebb példány, de nem különbözik az elõzõtõl abban, hogy azonnal megriad és elmenekül a helyszínrõl. Még legalább egy kilométert driftelünk a gyenge áramlással a következõ ötven percben, és nem tudnám megmondani, hogy összesen hány üreget láttunk még a falban, tízet, tizenötöt, de bármilyen döbbenetes, szinte mindegyikben volt egy teknõs, hol kisebb, hol nagyobb méretû.


Lankan (North-Male Atoll)
Délebbre hajóztunk és megérkeztünk a Lankanfinolhu zátony dél-keleti sarkához. Ebben az idõszakban az áramlás többnyire keletrõl érkezik, így a jobb látótávolság mindig az atollok keleti oldalára jellemzõek. Ez az elsõ merülésünk, mely már nem áramlásvédett, hanem normál merülõ helyen lesz kivitelezve. Ez egy lejtõs fal, csak itt jóval mélyebbre ereszkedik, nem is látjuk az alját. Ahogy beugrunk, azonnal érezni az erõs áramlást, mely gyorsvonat sebességgel sodor bennünket a fal mellett. A korallok színesek, melyek a falat benõtték, de mi többnyire kifelé nézelõdünk, ugyanis a kékbõl minden pillanatban feltûnik valami kisebb-nagyobb élõlény. Elõször egy teknõs úszik velünk szemben, majd egy fehér úszójú szirtcápa érkezik. El vagyunk ájulva teljesen, hogy már a második merülésen cápát látunk. A következõ nagyméretû élõlény egy hatalmas napóleonhal, mely már nem annyira félénk és egészen közel halad el mellettünk, miközben mi száguldunk tovább az áramlással.

Miyaru Faru (North-Male Atoll)
A merülõ hely a Meerufenfushi régióban található és az atoll keleti oldalán egy csatorna bejáratánál. Sajnos egy kicsit távolabb tudott a hajó kidobni bennünket, így a merülés egy jelentõs részét a külsõ fal mellett haladva töltjük el. Egy fekete-fehér pettyes muréna tekintget ki egy nyílásból, jöttünkre bátortalanul visszahúzódik. Szinte minden egyes kis nyílásban egy-egy kis kék hal van megbújva, de ugyanez a fajta körülöttünk is szinte mindenhol megtalálható. Vélhetõen közeledünk a sarokhoz, vagyis a csatorna bejáratához, mert rázza valaki a shakert valamiért. Pár pillanat és már látjuk is az okát, három sas rája közeledik a fal mellett felénk, majd egy kört tesznek a látómezõnkben és felmennek a fal tetejére. Egy napóleonhal érkezik fentrõl felénk, de meggondolja magát és visszafordul. Egyre erõsödik az áramlás, most már biztos, hogy közel vagyunk a sarokhoz. Próbálunk ellen dolgozni neki, nehogy felrepítsen bennünket a fal teteje felé, mert akkor esélyünk sem lesz, hogy a legszebb részt megnézhessük. Lassan feltûnnek a cápák elõttünk és próbálunk lehorgonyozni, de a fixnek látszó sziklák megmozdulnak a kampók beakasztása után, így többször is másikat kell keresnünk, mire mindenki elfoglalhatja megfelelõ helyét. Többnyire kisebb fehérúszójú cápák keringenek elõttünk, némelyik karnyújtásnyira fordul tõlünk. Kijjebb a mélyebb részben nagyobb példányok úszkálnak. Hamarosan ismét egy sas rája érkezik, de most egyedül és eltûnik a csatornában. Neki semmi ez az áramlás. Visszatér a napóleonhal is, tesz egy kört elõttünk, majd õ is eltûnik. Sajnos nekünk is mennünk kell, jön a száguldás, illetve a driftelés a csatornában.

Embudhu Kandu (South-Male Atoll)
Az atoll észak-keleti részén vagyunk és ez egy nagyon népszerû merülõ hely a cápák miatt. Északi és déli irányban hosszan elnyúlva ez az egyetlen csatorna, mely az atoll belsejébe vezet. A keletrõl jövõ áramlás így az elszûkült csatornában rendkívüli módon felgyorsul. Az atollon kívül a fal mellett kezdünk, kicsit a csatorna bejáratától távolabb hogy legyen idõnk lesüllyedni a kívánt mélységre akkor is, ha túl erõs az áramlás. Nagyjából 20 méter körül hagyjuk magunkat sodorni az áramlással a bejáratig. Ahogy közeledünk, egyre nagyobb erõvel visz az áramlás, de már felfelé is tol bennünket. A kampó használata szinte elkerülhetetlen, hogy ne kerüljünk fel a zátony tetejére. Ahogy a csatorna bejáratához közelítünk egyre több és több cápát látunk mellettünk elhaladni. Többnyire három fajtát vélünk felfedezni, fehér és fekete úszójú és szürke zátonycápák. A látvány lenyûgöz bennünket. A cápák között rendszeresen nagy tonhalak haladnak el kisebb rajokban, majd feltûnik egy nagyobb napóleonhal is közöttük. Sikerül elég jól együtt tartani a csoportot, így megkíséreljük az átaraszolást a csatorna aljának peremén. Lassan haladunk elõre a kampó segítségével és egy barrakuda raj tûnik fel a kékben és a szokásos kör formációt veszi fel. Haladunk tovább és elõttünk nagy sting rája lebeg alig az aljzat felett. Érdekes, hogy rá nem hat az áramlás, legalábbis ez nem látszik egyáltalán. A vezetõnk felfelé mutogat és három sas rája érkezik szemben az áramlással a csatornából ki a kék felé. Már majdnem átérünk a túloldalra és itt lényegesen több a cápa, bár szinte mindegyik fehérúszójú és elég fiatal lehet a méretükbõl ítélve. Amíg csak lehetséges maradunk egyhelyben lekampózva, de sajnos túl gyorsan lejár a "no dekó" idõnk és mennünk kell. Csak kiakasztjuk magunkat és repít a víz bennünket a csatornába, hogy a biztonsági megálló után a hajó felszedjen mindenkit.

Gulhi Faru (South-Male Atoll)
Állítólag reggel csekélyebb az áramlás, mint délután, de ez mindjárt kiderül számunkra. A csatornától jobbra a külsõ fal mellett ereszkedünk le és valóban, egyáltalán nincs áramlás, sõt a látótávolság is rendkívül jó. A fal meredek, de nem függõleges és rengeteg apró hal van mindenütt. Kijjebb a kékben "buborék csipkedõ" halak jönnek-mennek mellettünk. Valaki a hajón elnevezte õket buborék csipkedõknek, mivel szinte minden lemerülésnél a fejünk fölé jönnek és rácsapnak a kisebb buborékokra. Egyébként szarv nélküli unikornis halak. Haladva a fal mellett szinte tíz méterenként látunk egy-egy murénát a résekbõl kikandikálni. A fal tetején megjelenik egy sas rája és a fotósok azonnal "üldözõbe veszik". Tesz néhány nagyobb kört, majd eltûnik a szemünk elõl. Egy teknõst látunk meg keresztben elúszni alattunk. Ahogy közeledünk a bejárathoz, még áramlás nélkül is jelen vannak a cápák, igaz, most jóval kijjebb látjuk õket. Befordulunk a csatornába és továbbra is úszni kell, mert a víz nem mozdul. A lejtõs oldalban egy nagy üreg található és tele van félméteres sárga farkú, édesszájú halakkal, melyek közé néhány sügér is bekeveredett.

Guraidhoo Kandu (South-Male Atoll)
Az áramlás ellenõrzése után ismét a csatorna külsõ falánál merülünk le. Nagyon szép színes a fal is, de mi kifelé nézegetünk, mert máris megjelennek a cápák a szemünk elõtt. Errõl lehet tudni, hogy közel a bejárat. Egészen harmincig süllyedünk le és egy tonhalraj ezüstös csillogásában gyönyörködhetünk egy ideig. A fejünk felett egy óriási, szürke színû halakból álló raj áll mozdulatlanul az áramlás irányába fordulva. Ahogy a sarokhoz érünk rögzítenünk kell magunkat és csak csodálni a cápák mozgását. Fõleg szürke szirtcápák vannak most jelen és óvatosan tartják a távolságot tõlünk, így nehéz õket lefotózni. Lassan araszolunk a csatorna fenekén, befelé. Egy közepes méretû sting rája fekszik a fenéken tõlünk pár méterre, de õt nem zavarja a jelenlétünk. Aztán megint egy sas rája jelenik meg és fejünk felett megáll, lebeg az áramlásban. Most jól lehet fotózni és ezt ki is használjuk. 

Kudagiri roncs (South-Male Atoll)
Az atoll belsejébe húzódunk egy kevésbé áramlásos helyre egy szinte kör alakú zátonyhoz, melynek egyik oldalánál a lejtõn egy nagyobb roncs fekszik. Nem tudunk semmit a hajóról, a vezetõinknek nincs információjuk a hajó múltjáról. Leereszkedünk a fal mellett és 22 méteren elõször a hajóorr bontakozik ki a zavaros vízbõl. Sajnos a látótávolság itt az atoll belsejében nem túl jó. Apró halakból álló raj kering az orr megmaradt korlátja körül. Mivel egy lejtõn fekszik a hajó, lassan ereszkedünk tovább a fedélzeten és felderítjük a kapitányi kabint a lámpánk fényével. Már a raktér bejáratánál járunk, mikor a vezetõnk felhívja a figyelmünket egy levélhalra. A gyenge áramlásban hol jobbra, hol balra dõl ez a furcsa formájú élõlény, mintha nem tudná az egyensúlyát tartani. Tonhalak érkeznek kisebb rajban és kíváncsian néznek ránk. Miután megnéztük a hajó farát is, közel húzódunk a zátonyhoz és maradék idõt már fal felderítésére szánjuk. Szemben egy közepes napóleonhal érkezik és tartja a tisztes távolságot tõlünk, miközben forgatja a szemeit. Észreveszek egy polipot kicsit lejjebb és leereszkedem hozzá. Elég félszeg, állandóan változtatja a színét és menekülésre készül, ahogy közeledem hozzá. Továbbhaladunk és még két csupasz csigát találunk egymás mellett, mielõtt felemelkednénk.

Lhosfushi Kadu (Souht-Male Atoll)
Ismét az atoll keleti oldalánál vagyunk és ez is egy csatorna bejárata. Miután leellenõriztük a külsõ áramlás irányát, ugrunk és igyekszünk mielõbb leérni a kívánt mélységre, nehogy a zátony tetejére sodródjunk. Ahogy közeledünk a bejárathoz, láthatóan feldúsul az élõvilág. Sokkal több a tonhal körülöttünk és megpillantjuk az elsõ cápát is, melyet aztán sok-sok másik egyed követ. Igyekszünk rögzíteni magunkat a párkányon az erõs áramlásban és csak figyelnünk kell, ahogy az élõlények folyamatosan keringenek, vagy oda-vissza közlekednek elõttünk. Itt is ugyanaz a három cápaféle a jellemzõ, de a tonhalak itt most óriásiak. Kivárjuk a lehetõ legkésõbbi idõt, amikor el kell kezdenünk emelkedni. Ahogy elengedjük a párkányt, a csatorna beszippant, és gyorsvonat sebességgel szállít bennünket.

Miyaru Kandu (North-Felidhoo Atoll)
Délre hajózva egy újabb atollhoz érkezünk. Végre sikerült a hajónak egészen közel kidobni bennünket a csatorna sarkához. Eddig is így szerettük volna, de nem jött össze. Így viszont nagyon igyekeznünk kell lesüllyedni, mert már majdnem rásodor az áramlás bennünket a fal tetejére. Végül sikerül mindenkinek a saroknál rögzítenie magát és kifelé figyelgetni a kékbe. A nagyobb szürke szirtcápák kívül cirkálnak a fal mellett, szinte minden pillanatban jön egy-egy valamely irányból. Nem közelítenek, tartják a 7-8 méter minimumot. Próbálunk továbbhaladni a kampó segítségével a csatornába. Itt szinte csak kisebb egyedeket látunk, sokáig szinte mozdulatlanul állnak alig a fejünk felett és csak nagy sokára tesznek egy újabb kört. Gyakran a tonhalak belekeverednek a cápák gyülekezetébe, néha megkergetik a kisebb halrajokat és mi csak azt vesszük észre, hogy beûzik a hatalmas rajt a fejünk felett a kékbe. Eljött az idõ a driftelésre a csatormában és az emelkedésre, így kiakasztom a kampómat, de rögtön vissza is teszem, mert egy óriási napóleonhal van mellettem, csak eddig nem vettem észre. Még pár fotó beleférhet, úgy ítélem meg.

Fotteyo (South-Felidhoo Atoll)
A Felidhoo atoll leghíresebb merülõ helye a következõ helyszín. Egy teniszpályányi homokpadnál köt ki a hajónk és innen indulunk a búvárhajóval a csatorna bejáratáig. Ezen a helyen a csatorna bejáratát egy kisebb zátony osztja ketté, így tulajdonképpen két kisebb csatornát teremtve az atoll délkeleti bejáratánál. Megkeresve a legideálisabb pontot az elmerüléshez, megkezdjük a süllyedést a külsõ faltól kicsit kijjebb. Ahogy közelítünk a falhoz és van már viszonyítási pont mellettünk, csak akkor érezzük, hogy nagyon erõs az áramlás. Mire leérünk 30 méterre, pont az üreg bejáratához érkezünk, melyrõl a vezetõnk mesélt a briefing során. Egy elég nagy üregrõl van szó, melynek mennyezete és kissé az oldal is tele van élénksárga lágykorallokkal és persze néhány kisebb-nagyobb hal is itt keresett eddig menedéket. Jöttünkre riadtan reagálnak is eltûnnek. Nem hosszú a járat, így hamarosan kiérünk a másik nyílásnál és már sodródunk is tovább. Az oldal teraszosra vált és továbbra is a lágykorallok dominálnak, de már egyre több a keménykorall is. Az eddig merülõ helyekhez hasonlítva, ez a hely lényegesen színesebb a többitõl. Az apró halakból álló rajok lüktetésszerûen, egyszerre mozognak a korallok között és felett. Megérkezik az elsõ cápa szembõl és elúszik mellettünk, melyet szinte azonnal egy kisebb tonhal raj követ. Elbizonytalanodunk, hogy menjünk e tovább a párkányon, mert egyre nehezebben tudunk haladni az erõsödõ áramlásban. Alig, hogy lekampózunk, kissé feljebb egy ötfõs sas rája raj halad el mellettünk. A vakuk most sokkal sûrûbben villognak, érthetõ módon. A fal tetejérõl egy kisebb fehér úszójú cápa közelít, majd visszafordul. Biztos eddig is itt körözött, csak nem néztünk eddig felfelé. Nem megyünk tovább, még van egy kis no dekó idõnk, azt már egy helyben töltjük. A nagyobb cápa ismét elúszik elõttünk, de már közelebb mer jönni. Próbálunk felemelkedni a párkány szélére, de kiderül, hogy van még egy párkány, csak hátrébb egy kicsit. Itt a sekélyebb részen még szebbek, színesebbek a korallok a gazdagabb fényviszonyok miatt. Feljutunk, és azonnal kiderül, hogy pont a kis zátonynál vagyunk, mely kettéosztja a csatornát. Próbálunk az oldalánál maradni, nehogy túl gyorsan felnyomjon bennünket az áramlás. Érdemes volt küzdeni, ugyanis a kisméretû homokos, vagy talán csupasz sziklás aljzaton egy gitár cápa úszik felénk. Alig pár centivel az aljzat felett halad és lassan visszafordul elõttünk. Ennél jobban be sem fejezhettük volna a merülést ezen a szép helyen.

Kudarah Thila: (South-Ari Atoll)
Egy víz alatti mini hegynél merülünk kint a nyílt vízen, távol a zátonyoktól. Ebben az esetben az áramlás nem túl erõs, így könnyen tudjuk tartani a pozíciónkat a lemerülésnél. Leereszkedünk 30 méterre és az északi oldalon kezdjük a merülést. A látnivaló jelentõsen eltér az eddig megszokottaktól. Hatalmas gorgóniákkal van tele a lejtõs oldal és közöttük kisméretû, kék halakból álló raj kering. Mivel a látótávolság kivételesen jó, a fény jobban megvilágítja a korallokat és azok így színesnek látszanak lámpa nélkül is. Emelkedünk feljebb és kerüljük a dombot. Felérkezünk egy laposabb részhez, melyben egy magasabb falakkal rendelkezõ kanyont találunk. Változik az élõvilág, itt már sárga színû halakból álló hatalmas rajok állnak élére az erõsödõ áramlásban. Majd a sárga halakat kiegészíti egy szürkés színû nagyobb méretû egyedekbõl álló másik raj. A kanyonon átúszva elképesztõ a látvány. Ezekbõl a halakból olyan mennyiség van a platón, hogy körben mindenütt csak halak vannak. Hirtelen mozdulnak és rájövünk, nem miattunk. Vadászó tonhalak próbálták bekeríteni a kiszemelt áldozatukat és ez a vadászat meg sem áll, míg ott vagyunk. Kissé a fejünk felett egy pettyes dajkacápa úszik el szemben az áramlással. Haladunk tovább és egy újabb, de már nagyobb méretû halakból álló raj vonja el a figyelmünket egy hatalmas bemélyedésben. Beúszunk közéjük és teljesen körbezárnak bennünket. Ez egészen különleges érzés. Sajnos a mélység miatt elfogy az idõnk, hamarabb, mint szeretnénk és emelkedünk öt méterre, így lassan elveszítjük a kapcsolatot a víz alatti heggyel.

Bodu Finolho Thila (South-Ari Atoll)
A következõ merõhely kissé hasonló az elõzõhöz, de ez inkább csak dombnak mondható jó esetben is. Teljesen különáll a zátony partoldalától, ahol leereszkedünk és köztük egy 15 méter széles homokos fenekû kanyon található. Azonnal egy fehérúszójú cápát látunk meg a homokban pihenni, majd kissé arrébb még egyet. A közeledésünkre felemelkednek, pár méterrel arrébb úsznak, majd ismét letelepednek a homokba. Ezt még néhányszor elismétlik a jelenlétünk alatt. Haladunk tovább és balról kerüljük a domboldalt. Szinte azonnal egy muréna "karjaiba szaladok", ahogy tátogva és félig kilógva a rejtekébõl kíváncsian szemlél. Emelkedünk a dombon és szaporodnak halak. Itt is nagy rjokban keringenek a színes korallos fenék felett. Haladok a domboldalon tovább és látom, hogy mindenki lekapaszkodva egy irányba néz. A Látnivaló máris elõtûnik két fekete úszójú szirtcápa formájában. Láthatóan együtt vannak, mert nem hagyják el egymást. Szinte ugyanazon a helyen róják a köröket elõttünk hosszú percekig, de távolságot tartva a búvároktól. Ez már önmagában lenyûgözõ látvány, de a következõ pillanatban a hátunk mögül a fejünk felett elúszva, megjelenik egy sas rája és lassú mozdulatokkal távolodik tõlünk. Indulunk tovább a domboldalon és emelkedünk a tetejére, mivel fogy az idõ. A két cápa úgy tûnik megszeretett bennünket. mert õk is arra veszik az irányt egy darabig, aztán elválunk.

Rangali Madivaru (West-Ari Atoll)
Nagy várakozással indulunk el a búvárhajóval, hisz ez a hely az egyik leghíresebb hely a nyugat-Ari atollban. Azonban nem érkezünk meg a merülõ helyre, ugyanis a hajó vezetõje és a merülés vezetõk is hirtelen felélénkülnek és pár pillanat múlva már adják is ki az utasítást nekünk, hogy kapjuk fel gyorsan az ABC felszerelést, mert cetcápa van elõttünk. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen hajó, mely ezt észleli, mire elkészülünk az ugráshoz és a hajó a helyszínre érkezik, már vannak sznorkelesek a vízben, persze ez bennünket kicsit sem érdekel. Kb. 7-8 méter hosszú lehet ez a csodálatos élõlény, mely egyébként a létezõ legnagyobb méretû hal a tengerekben. Alig 2-3 méterre a felszín alatt úszik alig mozgatva az uszonyát. A látótávolság nem túl jó, de mivel szinte karnyújtásnyi távolságra van tõlünk a cetcápa, ez sem ront az élményeken semmit. A pettyekkel tarkított bõrfelület apró redõzöttsége is jól kivehetõ a hátán. Úszunk felette és próbálunk egy kissé elé kerülni, hogy szembõl is láthassuk, ne csak felülrõl. Ez nem túl könnyû feladat a közel harminc sznorlkeles búvár között, hisz mindenki egy helyen, egy irányba úszik. Ettõl kezd az egész egy kicsit kaotikussá válni a dolog és egyre nehezebb a kamerát úgy tartani, hogy ne rúgják ki a kezembõl. Lassan fordul az élõlény és most visszafelé úszik, a tömeg a felszínen követi. Úgy tûnik jelenleg nem táplálkozik, mert a szája csukva van, csak komótosan úszik, azonban a mi uszonyméretünk tolóereje jelentõsen eltér az övétõl, így megint kissé lemaradunk, de néha már úgy érezzük, alig kapunk levegõt az intenzív úszástól. Lassan lemaradunk és már nem is kell tovább erõlködnünk, mert a cetcápa egy határozott fordulattal elindul lefelé és lassan eltûnik a szemünk elõl. A fényképek nem sikerültek jól, de a videók egészen használhatóak lettek, melyet az ez évi záró bulin megtekinthetsz, ha ott leszel.
 
Rangali Madivaru (West-Ari Atoll)
Még nem teljesen dolgoztuk fel a látottakat, mire megérkeztünk a túra elsõ manta pontjára.  A zátony közepesen meredek fala mellett haladunk. Az oldalban kisebb korallok és apró halak milliói. A fenékmélység a fal tövében alig 25 méter. Normál esetben erõsebb áramlás szokott lenni, de most alig mozog a víz, így egészen lassan haladunk. Igyekszünk semmirõl nem lemaradni, így állandóan a kékbe és a domboldal tetejére is figyelgetünk. Sokáig semmi nagyméretû nem tûnik fel, de aztán alattunk egy teknõs sziluettje tûnik fel. Azonnal süllyedünk és közelebbrõl is megszemléljük a táplálkozó élõlényt. A következõ pillanatban a vezetõnk rázza a shakert és mutat felfelé. Egészen a fal tetején lassan, méltóságteljesen egy hatalmas manta úszik el a fejünk felett. Persze a csoport nagy része azonnal emelkedik és próbál minél többet elcsípni ebbõl a különleges élõlénybõl. Sajnos nem tûnik fel többé, így haladunk tovább. Megint alattunk egy fehér úszójú szirtcápa közeledik és lassan elhalad mellettünk, majd megint sokáig semmi érdemleges. Már a merülés vége felé tartunk és a fal tetején haladunk lassan a sekély vízben, mikor közvetlenül velünk szemben feltûnik lassan egy hatalmas manta körvonala. Lassan kibontakozik a homályból, kiélesednek a kontúrok és szinte közvetlen elõttünk halad el, miközben észrevesszük, hogy mögötte egy hasonló méretû manta követi az elsõt. Lenyûgözõ a látványuk, fõleg ilyen közelrõl. Szerencsénk van, mert alig tûnnek el a szemünk elõl és máris visszafordulnak és tesznek egy kört elõttünk és újra eltûnnek. Várunk néhány percet és reménykedünk, hátha visszajönnek, de sokáig semmi sem történik, majd mikor már a merülés befejezésén gondolkodunk és elkezdünk emelkedni a biztonsági megálló szintjére, ismét megjelennek a fal tetején kissé kihúzódva a mélyebb rész fölé és elmennek mellettünk, majd megint vissza. Igazi álommerülés, de sajnos már semmiképpen nem maradhatunk tovább.

Maamigili Beyro (South-Ari Atoll)
Visszajöttünk az atoll déli sarkához ismét cetcápát keresni. Már harmadszor próbálkozunk, de eddig sikertelenül. Mivel eljött a második merülés ideje, felfüggesztjük a keresést és egy közeli helyen merülünk. A több szigetbõl álló déli atoll rész mellett egy több kilométeres víz alatti fal húzódik és mi ennek a falnak egy részénél merülünk. A lesüllyedés után rögtön látjuk, hogy sokkal jobb a látótávolság, mint az elõzõ helyen. Lesüllyedünk a meredek lejtõ aljába és a fal tövében haladunk nagyjából 25 méteren. Elméletileg számíthatunk itt is mantára, bármely fajta cápára, vagy ha nagy szerencsénk van, akkor pont most jár erre a cetcápa. Haladunk már egy ideje és éppen azt fontolgatjuk, hogy feljebb megyünk a falon, mert itt nem kápráztat el bennünket az élõvilág, mikor egy cápa sziluettjét vesszük ki a homokban elõttünk. Lassan közelítünk, mert nem szokott túl közel engedni bennünket, de most valami furcsa van ezzel a cápával. Néhány másodperc és rájövünk, ez nem a megszokott fehér úszójú, hanem egy leopárd cápa. Szerencsére ez a faj nem olyan félénk és általában egészen közel engedi a búvárt, ha az lassan mozog. Körbe fotózzuk és egyre közelebb helyezkedünk. Hihetetlen, de sikerül melléhasalni a homokba. Emelkedünk kell jóval feljebb, mert a leopárd cápa miatt erõsen lecsökkent az idõnk. Emelkedés közben egy lavór méretû medúzával találkozunk és sokáig ez lesz a fotótéma. Aztán elég hihetetlen dolog történik, egy teknõs jelenik meg mellettünk, észleli a medúzát, majd pár másodperc reakcióidõ után elkezd falatozni a medúzából. Nagyokat ránt a fejével és igyekszik minél nagyobb darabokat kiszakítani a medúza testébõl. Ezt elég hosszasan teszi, és láthatóan mit sem törõdik a fotózó, videózó búvárokkal maga körül.

Dhangethi Thilla (South Ari Atoll)
A helyet még öt sziklának is hívják, arról az öt, különálló és hatalmas sziklatömbrõl, melyek talán valaha egy egységet alkottak, csak az évmilliók alatt a repedések mentén szétváltak és kissé elcsúsztak egymástól. Jelenleg a sziklatömbök között 1-2 méretnyi keskeny kanyonok alakultak ki, melyet sûrûn benõttek a gorgóniák és a lágykorallok. Elõször a sziklák körül teszünk egy kört nagyjából 27 méteren és azonnal feltûnik, hogy az átlagosnál is több a hal. Méteres, sügérhez hasonló jámbor halakból álló raj kering körülöttünk mindjárt az elején és feltûnõen közel engednek bennünket. Unikornis halak nagy raja következik, melyet egy bébi fehérúszójú szirtcápa követ. Ez utóbbi, még sokáig úszkál fel és alá elõttünk. Emelkedünk feljebb és beúszunk az egyik kanyonba. Az oldalakon hatalmas méretû gorgóniák követik egymást, közöttük kisebb színes lágykorallok és szivacsok borítják a falat. A lámpákkal megvilágítva, egészen különleges és színes a látvány. Beúszunk a következõ átjáróba és itt is hasonló élmény vár ránk. A következõ fordulónál a szikla oldala aláhajlik, és nagyon mélyen benyúlik a tömb alá. A rés éppen elég magas ahhoz, hogy ügyesen lebegve beférjen egy búvár és 6-7 méter mélyen is be tudjon hatolni. Érdekes, hogy itt is halak kavalkádja fogad bennünket, de csak a lámpa fényénél válik színessé a környezet. Kifelé tekintve a hasadék mélyébõl, az élénk kék szín vízszintes sávja beragyogja a hasadék külsõ részeit. Felemelkedünk az egyik sziklatömb tetejére és itt még több hal kering körülöttünk az egyre erõsödõ áramlásban. A zátony teteje olyan sûrûn be van nõve színes korallokkal és olyan sûrû a halrajok kavalkádja, hogy a fotósok vakuit szinte minden pillanatban felvillanni látjuk. A makró élõvilág szintén elbûvöl bennünket, csupasz csigák többfél fajtája, hosszúorrú sólyom-halacskák és számunkra ismeretlen kis dolgok gazdag kínálatából válogathatunk. A látnivalók és az élmények olyan mennyiségben jönnek, hogy azonnal nem vagyunk képesek mindent befogadni sem és vélhetõen még órák kellenek, hogy feldolgozzuk a látottakat. A Maldív merülõ helyek könyvben 4 *-ot adtak a helynek, én mindenképpen 5-öt adtam neki!
 
Radiga Thila (West-Ari Atoll)
Egy kisebb zátony, kint a nyílt vízen, nagyjából 25 méteres mélységû oldalakkal. Az áramlás miatt a keleti oldalon ugrunk és ereszkedünk le. Szinte azonnal egy teknõsbe botlunk, mely tudomást sem vesz rólunk, ugyanis annyira leköti egy korall töve, amelyet mindenáron szeretne kiharapni. A zátony fala rendkívül színes, nagyon gazdag a korall állomány. Továbbhaladva, jobbról alattunk elúszik egy fekete úszójú szirtcápa. Szerencsénk van, mert hamarosan visszajön és most majdnem mellettünk halad el. A fal változik, és hatalmas üregeket találunk rajta, melynek mennyezetei tele vannak színes lágykorallokkal. Egyik üreg követi a másikat, rendkívül vadregényes a táj. Az egyikbõl kijõve, szinte szemben találom magam ismét a cápával, mely csak rója a köröket ezek szerint. A lámpám fényét nem tolerálja, így gyorsan irányt vált és elúszik. Emelkedünk feljebb és lassan felkerülünk a zátony 5-6 méretes tetejére, mely elég nagy kiterjedésû. Az eddig a zátonyok tetején megszokott kopár látvány helyett itt szinte egymásba érnek a hatalmas asztal korallok. Körülöttük kisebb halak úszkálnak mindenütt és nap fénye gyönyörû színesben mutatja az élõvilág valós színeit itt a sekély vízben. 

Reethi Thila (West-Ari Atoll)
Ma kicsit késõbb keltünk a tegnap esti mulatság után, így már elég magasan van a nap, így jobbak lesznek legalább a fényviszonyok, mint az reggelenként megszokott. Kicsit túldobnak bennünket a vártnál és itt már nem fal van, csak egy homokos lejtõ. Ráadásul az áramlás szemben jön és nem, ahogy a briefingen elhangzott, bár nem jelentõs. Alig telik el fél perc és egy soha nem látott méretû tonhal úszik el mellettünk a hátunk mögül érkezve. Még tíz métert sem teszünk meg és máris két kisebb fehérúszójút zavarunk fel a fenékrõl. Egy óriási sügért veszünk észre kicsit feljebb a lejtõn, bár itt Madívon szinte csak ilyen nagy, méternél nagyobb sügéreket látunk mindenfelé. Hamarosan a lejtõ fallá alakul és már mindenhol korallok vannak alattunk. Egy fekete farkú szirtcápa tûnik fel a kékben, de nem jön közelebb hozzánk, aztán pár perc múlva, vélhetõen ugyanaz a példány, keresztezi az utunkat, sõt egy kört téve még szemben is fordul velünk. Már emelkedünk a sekély vizek felé, mikor megpillantunk alattunk egy sting ráját. Nehéz nem észrevenni, mivel legalább másfél méter az átmérõje és egy kisebb homokos részen a rézsûben, még fel is veri a homokot. Leereszkedünk hozzá és hosszasan videóra vesszük a fáradozásait, miközben kockára tesszük a no deko idõnket.

Lhamiyaru Gaa (Middle-Ari Atoll)
Ismét távol a szigetektõl merülünk egy egészen kisméretû zátonynál. A zátony teteje 10 méteren van és rendkívül erõs a kivételesen nyugatról érkezõ áramlás. Mire leérünk a zátony tetejére a felszínrõl, már egy kicsit át is sodródunk a keleti részre és nem kis fáradtságba kerül visszaküzdeni magunkat a nyugati szélére. Itt leereszkedünk és már kevésbé érezni az áramlás erõsségét, ahogy kettéosztódik a zátonyhoz érkezve. Denevérhalak nagy rajába érkezünk meg. Élére állva lebegnek szinte egy helyben és érdeklõdve néznek ránk, de láthatóan nem félnek tõlünk. Egy-egy óriás sügér érkezik, de õk nem jól viselnek bennünket. Aztán meglátjuk az elsõ cápát, bár nem egyszerû kivenni a sziluettjét a zavaros vízben. Itt az atoll közepén sajnos nem lehet jó látótávolságra számítani. Kisvártatva megjelenik több cápa is, a megszokott fajták, fehér és fekete úszójú szirtcápák. Közben balról érkezik egy tonhal raj nem túl nagyméretûek, de legalább ötven van egy rajban és õk is jól viselik a jelenlétünket. Többször is elhaladnak körülöttünk, jól lehet fotózni és filmezni õket. A cápák pedig közben egyre sûrûbben jelennek meg, de nem jönnek túl közel. Emelkednünk kell, mert fogy a no deko idõ és felhúzódunk a zátony párkányára és lekampózzuk magunkat. Az elsõ gondolatunk az, hogy nem is kellett volna lejjebb menni, ugyanis eddig soha nem látott mennyiségben érkeznek a cápák az egészen kicsi "bébi" mérettõl a háromméteres példányokig és megállás nélkül jönnek-mennek elõttünk. Úgy tûnik, hogy a kisebb példányoknak még nincs rossza tapasztalata a búvárokkal, mert õk sokkal közelebb merészkednek, néha szinte karnyújtásnyira és kis szemükkel kíváncsian néznek bennünket. A nagyobbak úgy tûnik, hogy félénkebbek, csak akkor jönnek közelebb, ha egyszerre több is érkezik. Még a maszk leszûkült látóterében is általában egyszerre legalább tíz cápát lehet látni, esetenként még többet. Ez egészen lenyûgözõ látvány azok számára, akik értékelik ezeknek a kecses állatoknak mozgását, tökéletességét, jelenlétét.

Fish Head (East-Ari Atoll)
A Maldív merülõ helyek könyvben ezt a zátonyt a világ legszebb 10 helye közé sorolják, emiatt nagy várakozással tekintünk a merülés elé. A zátony ovális formájú és 8-9 méteren fekszik a lapos és asztalkorallokkal benõtt teteje. Körben, a zátony oldala hol homokos lejtõvel, hol aláhajlásokkal, üregekkel tûzdelt meredek oldallal rendelkezik. Több helyen is a zátony oldalából párkányok állnak ki, mint valami óriási erkélyek. Az áramlás leellenõrzése után kiderül, hogy nem túl erõs, emiatt egészen közel, a keleti oldalon tudunk ugrani. Leereszkedünk 20 méterre és lassan haladunk a fal mellett. Alig telik el pár másodperc és egy fekete úszójú szirtcápa érkezik szemben velünk. A csoport megáll és várakozik, hátha hamarosan visszajön. Aztán elfeledkezünk errõl, mert egyszerre több cápa is felbukkan, mind ugyanaz a fajta és felváltva köröznek az oldal mellett. Tonhal raj érkezik egy kicsit a fejünk felett és ezüstösen csillognak a nap fényében. Ezt hamarosan egy makréla raj követi, messzirõl néha összetéveszthetõ a két faj. Fogy az idõnk és emiatt haladunk tovább és emelkedünk is kissé feljebb. Az oldalban különleges, ágas bogas korallok, majd ezt bokorszerû korallok követik és közöttük kisebb, színes halak kavalkádja. Még egyszer-egyszer kivesszük a cápák sziluettjét a távolban, de a planktonban bõvelkedõ vízben csak azt láthatjuk élesen, ami egészen közel jön hozzánk. Felemelkedünk a zátony tetejére és itt is kisebb, színes halrajokkal találkozunk. Aztán megpillantunk egy teknõs, hogy a mit sem törõdve a körülötte, szoros gyûrûben hasaló búvárokkal, táplálkozik a zöld színû lágykorallokkal.

Bathala Maagau Kanthila (East-Ari Atoll)
Ez egy nagyon hosszú és keskeny "földnyelv" a víz alatt az atoll szélén. Akárhogy is, a látótávolság egészen biztosan jobb lesz a megszokottnál, mivel teljesen kívül merülünk az atoll szélén. Az áramlás irányának megállapítása után fordítva merüljük az eredeti tervet, ugyanis az inkább észak-keletrõl érkezik. Egy egészen kicsi fal mellé rendezõdünk és elég közel húzódva, nem akar felvinni bennünket az áramlás a zátony tetejére. Néha úgy érezzük, hogy inkább szemben megyünk az áramlással, ezért szinte az aljzat felett pár centivel haladunk a kampóink segítségével. Néhány tonhal úszik el mellettünk, majd a távolban egy cápa körvonalazódik, de nem felénk halad, így elveszítjük a szemünkkel pár pillanat után. Kissé továbbhaladva egy sötét folt érkezik szinte szemben, de sokáig nem tudjuk megállapítani, hogy mi lehet az, aztán rájövünk. Egy hatalmas napóleonhal, és csak akkor látjuk, hogy közel két méteres, mikor mellénk ér. Olyan púpos a háta, mint egy bölénynek és talán ekkora méretût még soha nem láttunk. Benne járhat már a korban, az biztos. Aztán végre megjelenik a lényeg, amiért jöttünk. Egyszerre több cápa is feltûnik elõttünk és hol egyesével, hogy egyszerre több is, lassan elhaladnak a párkány szélén, szinte karnyújtásnyi távolságra tõlünk. A látómezõnkben egyszerre 5-6 cápa méltóságteljes mozgását figyelhetjük egyszerre. Mindannyian stabilan rögzítjük magunk a kampókkal, így könnyebb forgolódni, hogy le ne maradjunk valamirõl és persze könnyebb fotózni, videózni is. Fõleg fehér úszójú szirtcápák vannak jelen, de látunk közöttük szürke zátonycápát is. Érdekes a reakciójuk és ezt már más helyen is megfigyelhettük. A kisebb, másfél-kétméteres egyedek sokkal közelebb mernek jönni, a nagyobb egyedek viszont tartják a 6-7 méter távolságot. Mivel az egész csoport nem mozdul a helyérõl és csak a légzés zaja marad, illetve a kilélegzett buborékoszlopok, megszoknak bennünket és egyre közelebb merészkednek. Most már nem ritka, hogy szó szerint a szemünk elõtt fordulnak, szinte érezzük az uszony által keltett vízmozgást is. Ebbõl a közelségbõl jól látszódik a bõrük felülete és minden esetben szemkontaktust tudunk velük kialakítani. Ilyen közel csak ritkán kerülhetünk a természethez és ez teljesen elvarázsol bennünket. 

Kalhu Thila (North-Ari Atoll)
Körben, ameddig a szem ellát, nincs egyetlen sziget sem körülöttünk. Ez eléggé ritka egy atoll belsejében, legalábbis az elõzõ másfél hétben nem így volt. Az ovális formájú zátony a semmi közepén nagyjából ötven méter hosszú és a legmélyebb fala sincs harminc méter alatt. Az áramlás most észak-keletrõl jön, így ezen az oldalon ugrunk. A megbeszéltek szerint csak a párkányig süllyedünk, így nem riasztjuk el a cápákat. Lekapaszkodunk a párkány szélén és már mutogat is a vezetõnk. Három egyedbõl álló tonhalraj érkezik és szemeznek velünk. Hamarosan feltûnik az elsõ szürke zátonycápa, melyet három remora kísér, néha odatapadva, néha helyezkedve a has alatt. Aztán vagy ugyanaz, vagy talán egy másik újra feltûnik, hogy utána sokáig ne történjen semmi. Az áramlás szinte leállt teljesen, így nem sok reményt fûzünk további cápák megjelenéséhez. Emiatt leereszkedünk a fal aljába és ott indulunk el jobbra fogva a zátonyt. Elõször néhány nagyméretû denevérhal közeledik felénk, majd furcsa színû, vagy inkább színtelennek látszó kéttenyérnyi méretû halraj vesz körbe bennünket. Továbbhaladva beleérkezünk a sárga színû ajakos halak elképesztõ méretû rajába. Emelkedünk lassan a zátony tetejére, mely 9 méteren van a vízfelszín alatt. Itt is hatalmas asztalkorallok borítják a zátony felszínét. Két korall közül felbukkanva, éppen akkor dönt úgy egy teknõs, hogy felmegy levegõt venni a felszínre. Végig kísérjük a tekintetünkkel, ameddig csak lehet. Nézegetjük a korallok között található anemónákat, amibõl itt feltûnõen sok van az eddig látott helyszínekhez képest. Kisebb nagyobb bohóchalak cikáznak bennük, ahogy ez lenni szokott. Furcsa szürke farkat pillantok meg az egyik táblakorall alatt, mintha egy rája farka lógna ki. Közelebb helyezkedve azonban kiderül, hogy egy nagyjából nyolcvan centiméteres méretû bébi-cápa farka. Behúzódott a korall alá és tátogva néz kifelé a másik oldalon, szemben a gyenge áramlással. Éppen csak arrébb úszva egy másik kilógó farok tûnik fel, de itt már a korall alá benézve négy példányt találunk, ahogy elbújva pihengetnek. Mikor bevilágítunk a korall alá, némelyik tesz egy kört szinte egyhelyben és visszafekszik az aljzatra. Az összes maradék idõt erre szánjuk, hisz egyikünk sem látott még ilyen közelrõl élõben kiscápákat.

Rasdhoo Madivaru (Rasdhoo Atoll)
A Maldív-szigetek legkisebb atolljába érkeztünk. Nincs túl sok merülõ hely, valójában az atoll két bejáratánál van egy-egy és mi a déli bejáratnál merülünk. A merülõ hely szerkezete jelentõsen eltér az eddigiektõl, melyek ilyen, vagy ehhez hasonló bejáratnál találhatóak. Itt a széles bejáratnál a víz alatt egy nagy homokos platót körülölelõ víz alatti hegygerinc helyezkedik el, melynek az egyik oldala a nyílt óceán felé mutat. Ennél a gerincnél kezdjük meg a merülést és ahogy elmerülünk, szinte azonnal egy 6-7 fõbõl álló delfinrajt pillantunk meg majdnem magunk alatt, de sajnos túl gyorsak és hiába úszunk feléjük nagy iramban, szem elõl tévesztjük õket hamarosan. Kb. 20 méter körül állapodunk meg a hegygerinc tetején. Az áramlás elõször alig érezhetõ, majd hirtelen felerõsödik, és alig tudunk a tetején megmaradni. Lekampózunk, és kifelé figyelünk a kékbe, ahogy a különbözõ halrajok kavarognak elõttünk az erõs áramlásban. Egy teknõst látunk meg kissé jobbra, ahogy a felszín felé tart levegõért. Balról egy kisebb fehérúszójú szirtcápa érkezik, és elõttünk kanyarodik vissza. Majd ezt megismétli még a következõ tíz percben számos alakalommal. Közben jobbról is érkezik hasonló méretû és kijjebb a kékben pedig nagyobb példányok cirkálnak, bár azok fekete úszójúak. Egy kis idõ múlva, folyamatosan a kampókat használva haladunk tovább méterrõl méterre. Kanyarodik a gerinc kissé kifelé, itt állunk meg újra. Annyi hal úszkál elõttünk, hogy alig látni át közöttük. Három tonhal érkezik jobbról, de ekkorákat még soha nem láttunk. Legalább másfél méterek és lelassítanak, szinte megállnak elõttünk és bennünket szemlélnek, majd nagyon lassan továbbhaladnak. Egyre gyakrabban úsznak cápák a látómezõnkbe és egyszerre többet is látunk az élõlény kavalkádban. Hol felettünk, hol alattunk érkeznek, és többször ott fordulnak elõttünk. Úgy tûnik, hogy az a kihajlás a legnépszerûbb számukra is. Lassan szinte mindenhol cápa van elõttünk és felettünk. Sajnos a látótávolság most sem a legjobb, így azok, amelyek 7-8 méterre úsznak el tõlünk, már nem jól fotózhatóak, nem élesek a kontúrok, de legalábbis a kép nem tudja visszaadni, amit a szemünkkel látunk. Lejár az idõ és emelkedni kell, de ahogy kiakasztjuk magunkat, mintha gyorsvonatra szállnák, úgy repülünk tovább. A csoport szétszakad, mire elérjük a biztonsági megálló szintjét és így csak a szerencsések láthatják azt, hogy a delfinraj még mindig itt a csatornában portyázik és épp a fejünk felett haladnak el ugrándozva.

Az élménybeszámoló természetesen nem az összes merülést említi, hisz a két hét alatt 34-et merültünk és sok merülõ hely nagyon hasonló volt egymáshoz, illetve a látnivaló is sokszor ismétlõdött. A fenti beszámolóban már így sok a hasonló élmény, de újra és újra átolvasva nem volt szívem többet kitörölni, pedig próbáltam szelektálni. Még egy érdekes megállapítás, mely engem is meglepett. A túra elején azt gondoltam, nem ok nélkül, hogy a második héten számottevõen alábbhagy majd a búvárok lelkesedése a merüléseket illetõen és jó, ha egyet-kettõt merülnek majd naponta. Nem hogy nem ez történt, hanem szinte alig volt olyan eset, hogy valaki néha-néha kihagyott egy-egy merülést a túra végéig, pedig semmi nem volt kötelezõ.

Remélem nem voltam túlságosan unalmas és egyhangú a leírásommal és az élménybeszámoló elolvasásával szereztem neked néhány kellemes percet. Ha még többre vagy kíváncsi, vagy testközelibb élményeket szeretnél látni, tekintsd meg a túránkról készült bámulatos filmet is!
Ha sikerült felkeltenem az érdeklõdésed, jövõre részt vehetsz a következõ Maldív túrán ugyanebben az idõszakban :).

Malmos Attila
Aquanauta Búvár Centrum
 


A cikkhez kapcsolódó képek


A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Élménybeszámoló kategória
Egzotikus
Élménybeszámoló típusa
Egzotikus
 

Ebben a témában talál még 31 cikket: Beszámolók

Következő búvártúrák

Vörös-tenger-Északi Búvárszafari
2019. május 05-12.

Érdekel!

Marsa Shagra nyaralás-merülés búvártúra
2019. június 17-24.

Érdekel!

Malajzia-Sipadan-Borneo Búvártúra
2019. május 09-20.

Érdekel!

Raja Ampat - Misool búvárszafari
2019. október 25 - november 08.

Érdekel!

Kövess minket!

YouTube: AquanautaBC