Főoldal / Beszámolók / Alap tanfolyam az Adrián

Alap tanfolyam az Adrián
Alap búvártanfolyam Pagon

Több ismerõstõl hallottam, és én is úgy gondoltam, hogy ezért a különlegesebb fajta tanfolyamért szívesen kiadok valamivel többet (kábé 50 ezer forint külön költsége volt, az utazást pedig megoldottuk többen együtt), és ráadásul még nyaralok is. És tényleg nagyon jó volt!

Az elsõ nap egy hûvös apartmanszobában, kellemes környezetben, Powerpoint vetítéssel átvettük a teljes elméletet, ami jól érthetõ volt, nem volt probléma, hogyha sokat kérdeztünk vissza, mert mindannyian tudni szerettük volna az alapokat, biztos tudásként. A szünetekkel tarkított nap nem volt megerõltetõ, szerintem célszerûbb is volt minden így, egy nap alatt átvenni, és a végén, még a friss tudással a fejünkben, írtuk meg a vizsgát. Persze mindenkinek sikerült, nem olyan vészes, ha egyszer megértetted - nem pedig könyvbõl bebifláztad - a lényeget! Másnap kezdõdött az izgalmasabb része, a vízi képzés. Már eleve külön élmény volt a csendes horvátországi parton ébredni, tengerparton reggelizni, frissen, izgalommal tele várakozni a tanárra - hát ezt össze sem lehet hasonlítani a reggeli buszozással és az uszodai klórszaggal! Innen visszanézve, aranyos lehetett, ahogy csak pislogtunk, mi a szöszt mûvelnek azzal a rengeteg felszereléssel, tömlõvel, kütyüvel a már végzett búvárok beöltözéskor, amígnem aztán ránk is került a sor. Elsõként csak maszkkal és légzõcsõvel gyakoroltunk egy kicsit, hogy mindenkinek egyértelmû legyen ezeknek a használata, és hogy nem kell félni a sós víztõl. Az egész kis csoportnak jól ment, úgyhogy három óra után már megismerkedtünk a komoly felszereléssel, fel is málháztuk magunkat, és nekiláttunk a víz felszínén elérni a bójáig - elõször persze valamennyien majd megszakadtunk a málha alatt, de a harmadik nap végére szinte már hozzánk nõtt. A bójánál aztán életünkben elõször ismerkedtünk meg a légzõkészülék csutora-részével, és gyorsan hozzászoktunk, hogy ezentúl ezt tiszteljük úgy, mint az édes levegõt! Az elsõ tíz másodperces próbálkozás után mindannyian probléma nélkül merültünk le három méter mélyre, és töltöttünk ott egy egész órát, vízalatti gyakorlatokkal.

Nem mondom, hogy nem volt furcsa elsõre ez a "csövön lélegzés", de szinte azonnal elfelejtettük, amint megláttuk a víz alatti világot. Mindenfelé tengeri uborkák bólogattak, térdünkkel kicsit odább is kellett õket toszogálni néha, hogy elférjünk : ) Miközben vártuk, hogy mind a négy tanuló lemerüljön mellénk, a kis halak máris jöttek megnézni minket, "vendégeket", és szó szerint benéztek a maszkunk ablakán! Néha még a gyakorló platform alá is belestünk, és alig hittem el, hogy a legalapvetõbb rutinfeladatok gyakorlása közben nem világoskék csempék, hanem valódi csikóhalak néznek rám vissza! Minden merülés után leültünk egy negyed órát a félárnyékos terasz hûvösében, és megbeszéltük a tapasztaltakat és azt is, mit és miként fogunk legközelebb gyakorolni. Nem mondom, hogy a megbeszélés fele nem az élmények felsorolásával telt : ) Mindenkinek újdonság volt, hogy azonnal az elsõ merülésen ilyen közelrõl lehettünk tanúi a víz alatti állatvilágnak!

A gyakorlati oktatás ugyancsak nagyon könnyen ment, mindenkin látszott, hogy örülnek, hogy nem kell egy kis helyen kucorogniuk, hanem egy óriási darab tengerfenék szolgál gyakorlóterepül. Ilyen körülmények között tanultunk meg mindent arról, hogyan lehet 100%-osan biztonságosan merülni, és minden lehetséges problémás esetet sokszor elgyakoroltunk. Ezt a részt egyébként nagyon hasznosnak éreztem, mert hiába a drága felszerelés, a profi merülés, ha valami olyan apróság zavarja meg a merülést, ami ellen nem tudsz tenni!

Miután mindennel tisztába kerültünk, végre elkezdõdött az egyik legjobb (és legfontosabb) gyakorlat, a lebegés gyakorlása. Ez az elején elég nehezen ment - mint amikor az óvodás elõször próbál zsírkrétával valami felismerhetõt alkotni - de aztán néhány merülés után már egészen belejöttünk. Örömmel keringtünk a platform körül, jacketjeinket használva az egyensúly megtartásához, teljesen súlytalanul, mint a halak!

Miután a harmadik nap végére ezt a készséget is sikerült simán elsajátítanunk, az árnyékos fákkal övezett teraszon vehettük át az okleveleinket és a fényképes igazolványunkat, amellyel aztán valóban az egész világon elismerik a tudásunkat. Miután részletesen kibeszéltük a tanfolyam élményeit - és persze azt is, hogy mit tanultunk ezek által - még nekünk szögeztek egy újabb különleges lehetõséget. Ha van kedvünk, másnap, az indulás elõtt még kimehetünk egyszer mi is a motorcsónakkal, és a már végzett búvárokkal merülhetünk; "élesben" is kipróbálhatjuk, amit tanultunk. Egy kivétellel mindannyian be is fizettünk erre az egy hajós merülésre, és nem csalódtunk. Fantasztikus látvány volt az érintetlen tengeri "természet", nem véletlen, hogy a búvárkodás nem a rohanásról szól: annyi látnivaló volt minden négyzetcentiméteren, hogy csak lépésben volt érdemes haladni. Közben persze ezerrel koncentráltam a megfelelõ légzésre, nehogy egy nagyobb légbuborék kiadása után felszerelésestül ráhasaljak valamire. Egy idõ után már szinte magától ment a lebegés, amit igazán mindannyian élveztünk, és már tényleg csak nagyon ritkán bénáztunk.

Trenner Mária