Főoldal / Beszámolók / Élményeim az OWD tanfolyamról

Élményeim az OWD tanfolyamról
Élményeim az OWD tanfolyamról

2013 májusában Egyiptomban nyaraltam. Négyünk közül egy barátunk búvár és azt mondta, hogy még nem merült a Vörös tengerben, szeretne lemenni, de egyedül nem akar.
Felbátorodva - az egész búvárkodásból csak a szót ismerve-, azt mondtam neki, hogy "Mi bajom lehet? Lemegyek én veled!"
Most már tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, bár visszagondolva elég bátor is egyben… Természetesen intro merülés volt, egy kedves, türelmes és nagyon ügyes helyi srác mutatta meg nekem a víz alatti világot, ami teljesen lenyûgözött.

Igaz, ami igaz, az egészbõl nem a korallok, a színesebbnél színesebb halak, vagy a ráják fogtak meg, hanem az a végtelen nyugalom, ami elárasztott mind a két merülés alkalmával. Nem emlékszem, hogy valaha életemben el tudtam volna érni ébren ezt a fajta nyugalmat. Amikor befejeztük a merülést, tudtam, hogy nekem ezt újra át kell élnem. És lehetõleg minél többször!!!

Hazajöttünk és eljátszottam egy búvár-tanfolyam gondolatával. A kedves barátom, aki miatt lementem, nem hagyott magamra a gondolataimmal. Mesélt a tanfolyamáról, az élményeirõl és hogy neki kell egy merülõ társ, úgyhogy igenis csináljam meg az alaptanfolyamot. Aztán egyik nap küldött egy linket, ami egy kuponos oldalon szereplõ búvártanfolyamra mutatott. Igen, jól sejti az olvasó, az Aquanauta hirdetése volt.

Azt hiszem, itt kell megjegyeznem, hogy bár sokan szidják az ilyen kuponos tanfolyamokat, nem a kupon a hibás… Ha tudatos vásárló az ember, akkor mielõtt megvenné a kupont, jól utána olvas a hirdetõnek, megnézi az eredeti árat, mérlegeli az ár-érték arányt és tájékozódik a hirdetõtõl közvetlenül (email, telefon). Én megtettem. Mivel a többi iskolát és a különbözõ képzési rendszereket, bár olvastam róluk, nem ismertem és õszintén: nem is értettem, így a begyûjtött információk és persze a szimpátia alapján döntöttem.
Magammal csaltam a férjemet is és nagyon hálás vagyok neki, hogy hagyta magát rábeszélni (õ nem volt velünk Egyiptomban). Így együtt szerezhettünk új és nagyon jó élményeket.

Hosszas bevezetõ után nézzük milyen is volt az én kezdõ tanfolyamom az Aquanautánál.

A budapesti elméleti képzésen (1 nap) megkaptuk azokat a legalapvetõbb, legfontosabb információkat, amikkel el lehet indulni a víz felé, tudva, hogy a képzés gyakorlati része alatt is folyamatosan tanítani fognak bennünket. (Ezt csak azért írom le, mert hallottam olyan esetekrõl, hogy egy hasonló terjedelmû és tartalmú elméleti oktatás után egybõl bezavarják az embereket a vízbe, ahol végtére is az embernek magától kell rájönnie olyan dolgokra, amiket mi még a vízbejutás elõtt megtudtunk, megtanultunk.)
Az Aquanauta csapata nagyon jól felépítette a maga kis oktatási tematikáját, így az ember végig biztonságban érzi magát. A feltett (vagy csak gondolt) kérdésekre is mindig idõben választ adnak.
A megvásárolt kupon arról szólt, hogy az elméleti oktatást követõen Pagon (Horvátország) csináljuk meg a védett vízi (medencés) és a nyílt vízi képzést. Az elméleti oktatást és vizsgát követõen kiderült, hogy itthon, Gyékényesen is meg lehet csinálni a gyakorlatot. Akkor már tudtuk, hogy nem az Adriában szeretnénk "bénázni", inkább bejelentkeztünk Gyékényesre.

Az elméleti képzést követõen nagy izgalommal vártuk Gyékényest. A vízi képzések péntek-szombat-vasárnapra estek, így még csütörtökön, munka után elindultunk Budapestrõl. Ma is hihetetlen, milyen barátsággal fogadtak az emberek. Látszott, hogy egy jól összeszokott társaságról van szó. Rajtunk kívül (kezdõk) szinte csak olyanok voltak, akik már jó ideje az Aquanautával merülnek, csak épp egy magasabb szintre szeretnék emelni a tudásukat (haladó és mentõ búvár). A magam részérõl kicsit tartottam is ettõl, hiszen egy összeszokott csapat általában nehezen fogad be új játékosokat. Hát itt nem így történt. Egybõl terelgettek bennünket, mint a kiskacsákat: "Ezt itt találod. Azt oda rakhatod. Ezt használd nyugodtan. Erre ez van, arra az van. Gyere nyugodtan." És a beszélgetéseikbe is próbáltak bevonni.

Pénteken korán keltünk. Gyékényes egy nagyon szép hely - már annak, aki szereti a nyugalmat. Igazi kikapcsolódás. Reggel látni a tavat teljes nyugalmában…napfelkelte, friss levegõ… na jó, egy kis kávé illattal… hmmm.
Reggeli után megismerkedtünk Zsolttal és Zolival, akik végig "pesztráltak" bennünket a hétvége alatt. Zsolt az elméleti oktatást tartotta minden vízbe jutás elõtt, Zoli pedig a víz alatt tanított bennünket.
A gyékényesi bázison úgy van kialakítva a part-stég környéke, hogy a védett vízi feladatok elsajátítására tökéletesen alkalmas (és így nem kellett uszodába menni, külön belépõt fizetni).
Az elsõ napon délelõtt megtanultuk a vízbe jutást ('A' lépés, begázolás), maszk felvételt, maszkürítési technikát, uszonymozgásokat, lemerülési technikákat (ezt még légzõkészülék nélkül), majd levegõ "használatot" a víz alatt. Mindezt a sok-sok "miért így", "mikor kell/érdemes", "hogyan", "mi van ha?"-ra adott válaszokkal.
Délután a felszereléssel való megismerkedéssel, összeszereléssel kezdtük. Mindezt addig gyakoroltuk, amíg -ha nem is csukott szemmel - de nagy magabiztossággal, gyorsan, pontosan, hiánytalanul meg nem tudtuk csinálni. Így visszagondolva nem is vett igénybe sok idõt és mégis - annak ellenére, hogy csöppnyi mûszaki érzékem sincs - annyira megtanultam, hogy soha nem fogom elfelejteni. Ezek a fiúk tudnak valamit!!!

Újabb briefinget követõen beúsztunk a bójáig és megtanultunk most már felszerelésben lemerülni. Zolira hárman jutottunk (általában 1 - 2 fõ szokott lenni), egyenként mentünk le vele a víz alatt kialakított stéghez (kb. 3 méter). Szépen letérdeltünk egymás mellé és sorra tanultuk a feladatokat, amiket Zsolt szóban már elmondott a víz felett és Zoli hihetetlen nyugalommal és türelemmel bemutogatott a víz alatt.

Így telt a péntek délutánunk, a szombatunk és még a vasárnap délelõttünk is. Megtanultunk a víz alatt maszkot üríteni, s amikor jól ment, levettük, pislogtunk kicsit, felraktuk, kiürítettük. Amikor Zsolt ezt elméletben elmondta, azt gondoltam, hogy "Na most, MOST, befejeztem, én ezt nem tudom megcsinálni!" Pffff… pedig mennyire egyszerû volt… még úgy is, hogy a maszk állandóan beleakadt a hajamba… A másik ilyen pont a társlélegeztetés volt saját reduktorral, de az is ment. Persze nagyon - nagyon sokat jelentett a feladatok elsajátítása során Zoli higgadtsága, türelme és a belõle áradó nyugalom. Õszintén, ezt hogy tanulják?

A további két nap során végigvettük a felszerelés használatát a víz alatt: szelepek, mellény felfújás, levegõ kiengedés (mikor, mit hogyan, miért). De a legfontosabb, amit megtanítottak, az a lebegés. Ennek a fontosságát igazán késõbbi, tengeri merülések alkalmával értettem meg és nagyon hálás vagyok, hogy a fiúk megtanították nekem. Nem is értem, hogy más iskoláknál ez miért nem kap ekkora szerepet? E nélkül a tudás nélkül nem tudom, hogyan lehet élvezni a merülést.

A tanfolyamot végül egy vezetett merüléssel zártuk vasárnap délután. Kvázi ez volt a vizsgafeladatunk. Zsolt vezetésével végigmentünk a tóban kialakított kötélpályán. Megnézhettük a nevezetességeket J, úgy mint WC csésze, számítógép-munkaállomás, motorcsónak, vizibicikli és a Barkas! Ez már majdnem élmény-merülés volt, olyan 'lámpalázas' élmény-merülés J.

A tanfolyam alatt szembesültem a saját félelmeimmel. Az Aquanauta csapata segített nekem abban, hogy teljesen biztonságos környezetben, megbízható, profi búvárok között ismerjem fel ezeket a félelmeket, melyeket meg kell tanulnom leküzdeni, hogy újra átélhessem ugyanazt az érzést, mint Egyiptomban.
Ez nem lesz könnyû feladat, de jó úton haladok és útitársamul nagyon jó iskolát választottam.

Találkozzunk májusban Gyékényesen! Én ott leszek a haladó-tanfolyamon :).

Ancsa