Marsa Shagra túra élménybeszámoló

A vörös-tengert kedvelők számos fajta túra közül választhatnak Egyiptomot illetően. Szállodás nyaralás és búvárkodás napi kihajózással, hajós szafari hajón történő elhelyezéssel és akár az egyik búvárfalut is választhatják úti célnak. Ezek közül a faluk közül is a legismertebb talán Marsa Shagra, mely a hurghadai reptértől nagyjából három óra buszútra van déli irányba Marsa Alam „városka” közelében. Ez a helyszín egy érdekes és szokatlan módját nyújtja a vörös-tengeri búvárkodásnak, nyaralásnak.

Idén kicsit lassan indult be a turizmus ebbe a régióba, sokáig még charter gép sem volt, így az idei első egyiptomi túránkat még menetrendszerinti járattal kellett megoldani. Most, hogy visszaállt a régi kerékvágásba minden, ismét az éjszakát a reptéren és a gépen töltöttük, ahogy ez lenni szokott. A gépünk már a vadi-új hurghadai terminálba érkezett, mely egészen impozánsra sikerült. Mivel otthonról is kánikulában indultunk, így most nem volt annyira meghökkentő a forró reggel, melyen megérkeztünk. A búvárfalu kisbusza várt bennünket és miután feladogattuk a csomagokat a busz tetejére, szinte azonnal elhagytuk a várost. Útközben csak egyszer álltunk meg tervezetten egy kávészünetre és egyszer egy kényszerű technikai szünetre, mikor is gyanús szagok érkeztek a motortérből. A technikai szerviz háttér ebben az országban egy más dimenzióban mozog, amíg a jármű képes önerőből mozogni, addig nem szorul szervizre, ez a megszokott hozzáállás. Mivel nem találta a sofőr az égett szagok forrását, folytattuk tovább utunkat és így éppen elcsíptük még a reggeli időt és mi is hasonlóan kezdhettük napot, mint a falu többi lakója.

A búvárfalu a tengerparton helyezkedik el és körülötte többnyire csak a sivatag található. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy csendes és nyugodt hely, mely a merüléshez és pihenéshez nyújt megfelelő és talán nem túlzás ezt állítani, de minőségi helyszínt.

Összesen négy elhelyezési mód közül választhat a vendég, persze nem a megérkezéskor, hanem már jó előre. A kényelmet szeretők a shalet elhelyezést választják, melynek klímája és saját fürdőszobája is van. Aztán van még a Hut elnevezésű kőház és van még kétféle sátor, a normál kétszemélyes, 9 m2-es sátor és a jóval nagyobb, 16 m2-es Royal sátor. A sátrak mindegyike közvetlenül a vízparton helyezkedik el és ez való a kalandot kedvelő búvárok részére. Nem mondható teljesen nomádnak ez az elhelyezés, mivel van bútor a sátorban és hűtőszekrény is. Esténként a felhőtlen csillagos ég alatt üldögélni és beszélgetni a sátor előtt, pár méterre a homokos tengerparttól, egészen különleges élményt nyújt. Ha fent már a hold, ez az élmény még kiegészül egy ezüstösen csillogó, szürkéskék hangulatvilágítással is. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy idén is a legtöbbünk megint ezt az elhelyezést választotta szálláshelynek.

Az érkező vendégeknek a helyi merülés-vezetők egyike reggeli után tart egy eligazítást a merülési régiókról, válaszható lehetőségekről, plusz igénybe vehető szolgáltatásokról. Az eligazítás után az új vendégek két vezetett merülést kapnak, majd ezt követően mindenki párban merülhet a normál szabályok betartása mellett. Ez a lehetőség jelentősen megnöveli a búvárkodás minőségét. Mindenki a saját tempójában választhatja meg a merülések ütemezését, vagy akár módosíthatja azt. Akkor kezdik el, amikor akarják, olyan lassan készülhetnek, ahogy csak szeretnének, és nem kell egyetlen briefingen sem rész venni az első eligazítás után. Lehetséges partról merülni a házi-zátonyon, mely ebben az esetben legalább annyit nyújt, mint egy hajós merülés. Aki jobban szereti a hajóról merülést, azt kiviszi bármikor a Zodiak akár déli irányba szeretne merülni a külső zátonyfalon, akár az északi iránt részesíti előnybe. Egész nap lehet merülni korlátozás nélkül, napkeltétől napnyugtáig, illetve napnyugta után még másfél óráig. Ebbe akár öt merülés is belefér kényelmesen a „terminátor” búvárok számára. A mi estünkben a napi 3 merülés lett a nyerő, ez olyan nyaralós tempó, mikor is legalább annyi időnk van olvasni, aludni, beszélgetni a többekkel, vagy éppen a gyermekeinkkel játszani a térdig érő 38 C fokos tengervízben.

A falu búvár szekciója egy hatalmas, betonozott és tetővel ellátott részen van kialakítva a parton. A különböző méretű és típusú palackok külön csoportban elhelyezve találhatóak, 10-12-15 literes, levegős, nitroxos, vagy éppen stage palackok különböző oxigén tartalommal. Ruhás állványok, zuhanyzó, számos elmosó kád és kb. 140 búvárra zárható szekrény a búvárok rekeszeinek. Minden a legnagyobb alapossággal és átgondoltsággal kialakítva. Csak a merülési táblára kell felírnia magát a búvár párnak és már mehetnek is merülni az általuk kiválasztott régióba, az általuk választott módon. A szabály szerint az utolsó búvárnak is ki kell érkeznie a vízből este fél kilencre, hogy még tudjon vacsorázni is kényelmesen. Mivel hét után pár perccel már teljesen sötét van, így akár egyórás éjszakai merülést is lehet bonyolítani.

A falu étterme a dombtetőre épült, ötven méterre a tengertől. A több szintes teraszról gyönyörű látvány nyílik a tengerre, emiatt jellemzően sokáig üldögélnek itt a búvárok még az étkezések után. Az ételkínálat szerint, még a legválogatósabbak is találnak kedvükre valót, de esténként még kérésre is készítenek dolgokat, hamburgert, sült krumplit. A gyermek vendégek kérés nélkül kapják az asztalra minden este a sült krumplijukat. Ahogy a merüléseknél, úgy az étkezéseknél sem kell túlzottan alkalmazkodni egymáshoz és időre sem kell érkezni, így szerencsére ismeretlen fogalom a sorban állás, tülekedés, de még a tányért sem kapják el előled még étkezés közben a pincérek, vagy az asztalról, ha egy pillanatra felálltál valami miatt. Kellemesen, nyugalmasan lehet étkezni, mindig van hely belül a klímatizált részben és kívül a teraszokon is. A személyzet udvarias, mosolygós és segítőkész. Azonnal az asztalra teszik az érkezésedkor a jegesre hűtött ásványvizet, kérés nélkül és ezt követően kérdezik csak meg, hogy kérsz e valami mást is inni. A üdítőitalok, kávé és tea benn vannak az árban, annyit és akkor iszol belóle, amennyit csak szeretnél.

Jellemzően reggel korán keltünk minden nap, mivel hat után már felébredtünk mindannyian. Emiatt a reggeli merülés nem kényszer volt, hanem magától értetődő dolog. Kényelmesen visszaértünk a merülésből nyolc körül és csak ezt követően reggeliztünk meg. A második merülést minden estben ebéd előtt ejtettük meg, valamikor dél körül és a délutáni harmadik merülést pedig négy óra környékén. A harmadik merülések után még kényelmesen elértük a délutáni süteményt, melyet a bar résznél szolgáltak fel egy hatalmas tálcán. Aki nem elégedett meg a három merüléssel, az benevezett az éjszakaira is és velük csak vacsoraidőben találkoztunk újra az étterem teraszán és hallgattuk meg az élményeiket a merülésről.

A víz alatti látnivalóra nem lehet panasz. A zátony széle akár partról merülve, akár hajóról, szép és megóvott, nincsen leamortizálva, letördelve. Gyönyörű színes korallok mindenütt, rengeteg hal látható közöttük, aki először merül itt, annak egyértelműen az az érzése, hogy egy akváriumban merül. Alig kell haladni a víz alatt, mivel annyi a látnivaló lépten nyomon. Szinte minden merülésnél látunk teknősöket, ez teljesen megszokott dolog, ahogy a krokodil hal, a muréna és a nagyobb sügérek is. A kisebb halakat nem sorolom, hisz millió van belőle, minden fajta látható, ami csak él a Vörös-tengerben. A héten minden nap sikerült egy-egy merülésnél kisebb cápát is látnunk. A delfinek idén nem kényeztettek el bennünket, bár tavaly többször is voltak. Egy napot most is Abu Dabban-ban töltöttünk, mely helyszín húsz percre van busszal északi irányba. A felszerelést teherautóval viszik oda, bennünket pedig busszal. Két merülést végzünk jellemzően ezen a helyen, mely sok-sok évig az itt élő dugongról volt híres. Sajnos ő már évek óta nem található itt, de garantáltan vannak óriás teknősök és gitárcápák. Ez most sem volt másként, ráadásul most egy valóban alkalmas vezetőt kaptunk, akik képben van a helyszín jellemzőivel, így a merüléseket úgy kormányozta, hogy minden 10 percben találkoztunk a nagy állatokkal és megfigyelhettük őket táplálkozás közben. Nem félnek a búvártól, így egyáltalán nem zavartaták magunkat a jelenlétünktől. A páncélzatuk mérete egy méternél is nagyobb és némelyik hátán oda van tapadva egy-egy 70-80 cm-es remora, mely szimbiózisban él ezekkel az állatokkal. A gitárcápából sajnos most csak egy volt, viszont cserébe egy egész raj felnőtt méretű tintahal jött szembe velünk. Vélhetően a nagy egyedszám miatt nem féltek tőlünk, ugyanis sokáig szemlélhettük őket, ahogy a kis szárnyszerű uszonyaikkal lebegnek, tolatnak és tarják a távolságot tőlünk, illetve a közeledésünkre többször is színt váltottak.

A merülések között a bar előtti tetővel árnyékolt közös helységekben töltöttük az időnk többi részét. Az Európa bajnokság miatt számos estété is itt töltöttünk, ugyanis kivetítették a meccseket prjectorral, hogy a falu összes lakója hideg sörrel a kezében nézhesse és izgulhassa végig az összecsapásokat.  Napközben a meleg miatt sokat strandoltunk a derékig érő meleg tengervízben. A dagály-apály változásával a víz az öbölben délelőtt a legmagasabb, délután a legalacsonyabb. Napközben annyira felmelegszik, hogy ha le akartuk hűteni magunkat a beszélgetések közben, akkor beljebb kellet úszni, mert a part közelében forró volt a víz délutánra. A házi-zátonyos merülések végén ebbe a forró vízbe szoktunk felérkezni, mely szinte sokkoló  hatású volt. Még jó, hogy a ruha kívülről is szigetel J.

Idén ismét sikerült kihozni a maximumot ebből a szokatlanfajta nyaralós-merülős túrából. Pont azt kaptuk idén is, amire vágytunk, amire számítottunk, így ismét jól éreztük magunkat!
Nézd meg a túra képgalériáját​!

Malmos Attila

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 31 cikket: Beszámolók